Itthon » Közélet

Még az eső is veri a magyart

Az 1956-os szabadságharcra emlékeztünk. Fáklyafényben, ernyők árnyékában, taps nélkül.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
FeketeBZoltan6a

Elhunyt Fekete B. Zoltán újságíró

Váratlanul elhunyt Fekete B. Zoltán, az Udvarhelyi...
BorbolyHomorodmegbeszeles

Nagy terveik vannak Borbolyéknak Homoródfürdővel

Annyira, hogy a megyeelnök a tervekről szóló...
fotó: Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal/Lőrincz Csaba

Nagyon, de nagyon sok pénz érkezik a városba

A gimi, a színház, a leendő kézilabda-akadémia és a...

felvonulas08
Fotók: Pál Edit Éva
szerkesztoÍRTA: PÁL EDIT ÉVA
2017. október 24., 14:27
0 hozzászólás. 

Nem tudná megmondani, hány fáklyát oszthattak ki. Miért kérdezem, kell nekem? – mondta az esemény után a fáklyák begyűjtéséért felelős férfi. Azt viszont elárulta, hogy ezek újrahasznosíthatóak, azért is gyűjtik be, mert jövőre még jók lehetnek.

A résztvevők számát nem tudjuk, az viszont látványos volt, hogy a békés, fáklyás felvonulást sokan bevállalták, de a harcosabb megemlékezés végére az emberek nagy részének elfogyott a memóriája. Elmosta emlékeinket az eső.

felvonulas13

A délután 3 órai kiállításmegnyitó után a moziban folytatódott az 1956-os magyar forradalomra való emlékezés Székelyudvarhelyen.

Balázs Árpád és Fazakas Szabolcs 56 perces dokumentumfilmje után, mely a romániai megtorlásnak áldozatul esett udvarhelyszékieket mutatta be, a szervezők lecsaptak az érdeklődőkre, és a moziból kijövet fáklyát nyomtak a kezükbe.

Élén a Történelmi Vitézi Rend tógás tagjaival, Gálfi és Orbán Árpáddal, valamint Orbán Balázzsal, már kicsivel fél hét előtt elindult a nép.

felvonulas09

A csorgó eső ellenére a Kossuth utcát, ha ernyőtávolságban vonultak is egymástól az emberek, de végig érte a tömeg.

Violetta, harcolj értünk!

Esőkabátos gyerekek és Violetta-ernyős felnőttek vitték az emlékezés lángjait. Közben saját és ismerőseik '56-os emlékeit osztották meg egymással. A Patkóban korabeli műsort hallhattunk, ahogy a város egyéb közterein is szólt hétfőn a Szabad Európa rádió.

„Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad, Istentől embertől ne várjon irgalmat. Ezernyi áldozat most sírjából felmutat, Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!" – szólt a Kárpátia együttes Neveket akarok hallani című dala az Üldözöttek és áldozatok emlékművénél.

felvonulas04

A templom árnyékában végre kicsit megpihenhettünk. Abba lehetett hagyni a szimultán végzett séta-ernyő- és fáklyatartás-csevegés tevékenységek egyikét, a sétát. Már csak az egyik kézben ernyő, másikban a fáklya tartása maradt, illetve a beszédek hallgatása a beszélgetés helyett. Volt, akinek ez utóbbi nem sikerült.

A remény átsüt mindenen

A lassan elcsépeltté váló népszerű „...A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem" Bibó-idézettel ütötték fel a hangulatot. Majd miután meghallgattuk, hogyan verték be 56-ban az első szögeket a kommunizmus koporsójába, az egyesített kórussal közösen énekelhettük a magyar himnuszt a remény hullámhosszán.

Ezt követően Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédét olvasta fel, amelyből megtudtuk, hogy október 23-án, a szabadság napján, 1956 izzó őszén, néhány lánglelkű fiatal, akik megszűntek félni, a 20. század legjelentősebb eseményét indították el. Éspedig azt, hogy a szovjet-kommunista tömb megrepedt, és a repedéseken keresztül besütött rajta a remény napsugara, amelyet már semmilyen megtorlás nem tudott elfojtani.

felvonulas07

Ez a reménysugár ott van minden magyarban szerte a nagyvilágban – hangsúlyozta a polgármester, aki a továbbiakban figyelmeztetett arra, ne engedjünk semmilyen zsarnokságnak. Mi nem kaptuk örökségbe a szabadságot, harcolnunk kell érte, „hol úgy, hogy kiállunk jogainkért, hol pedig úgy, hogy csendben tesszük a dolgunk, és nem feledjük el egy percre sem azt, hogy az 56-os fiatalok értünk haltak meg, hogy nekünk ne kelljen fegyvert ragadnunk jogainkért, hogy nekünk ne kelljen az utcán harcolnunk közösségünk boldogulásáért" – mondta Gálfi.

Ezután Simó Annamária Bródy János és Koncz Zsuzsa Szabadnak születtél című számát adta elő. Kicsit furcsa volt, hogy nem tapsolt senki a végén. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ezekben a sötét, borús időkben nehéz összeütnie a székelynek a két tenyerét, miközben egyikben az ernyőt, a másikban a fáklyát tartja.

A fekete kocsi elvitte a fekete kezet

Habár a magyarországihoz hasonló forradalom nem volt Erdélyben, a megtorlás nem maradt el. Hadnagy István, a Fekete Kéz csoportosuláshoz köthető államellenes szervezkedés vádjával letartóztatott fogoly szólalt fel. Ami kicsit csalódás volt, mert a bácsi nem a személyes élményeiből merítve mesélt, hanem egy általános ünnepi beszédet mondott arról, mi történt 1956 őszén Budapesten.

felvonulas01

A forradalom Kárpát-medencei vonatkozásairól mondott egy-két dolgot, például azt, hogy több szervezet alakult Romániában is. Ilyenek a Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége, a Szabad Ifjak Társasága, Erdélyi Magyar Ifjúsági Szervezet, Szoboszlai Csoportja, Fekete Kéz szervezet stb. Ez nem maradt következmények nélkül. 1956-60 között a román állam, hogy megfélemlítse az itteni magyarokat, 1200-2000 személyt ítélt börtönre, kényszermunkára. Ha nincs 1956, nincs 1989 sem – hangzott az újabb '56-os szólam.

Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú?

Miközben a tömeg lassan elfogyott, Antal Csaba színművész Páskándi Géza Nem igaz című versét szavalta, Simó Annamária pedig újra énekelt. A gyerekek boldogak voltak, hogy szabadon játszhatnak a tűzzel.

felvonulas02

A politikai és politikai kötődésű szervezetek is – polgármesteri hivatal, EMNP-MPP, RMDSZ, EMNT, Hatvannégy Magyar Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Jobbik székelyudvarhelyi szervezete is örültek, hogy „elhelyezhették a főhajtás és a kegyelet virágait" néhány iskola, köztük a Móra Ferenc Általános Iskola és a Benedek Elek Tanítóképző képviselőinek a társaságában.

Az 1956-os megemlékezés Székelyudvarhelyen a Vasszékely-díjak átadásával végződött. Mondjuk sokat kell még tanulnunk, hogy megértsük, az első világháborús hősök emléke és kultusza hogyan kapcsolódik az 1956-os szabadságharchoz. Jelenlegi információink szerint kábé úgy, mint március 15-höz. Vagy a Mikuláshoz.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."