Eljöttek és az óvónénik, pedagógusok segítségével elkészített színes táblákkal jelezték, hogy jelen vannak és hűséges barátai a lapnak a székelyudvarhelyi és környékbeli óvodások, napközisek, valamint kisiskolások. Sőt, mi több, még Segesvárról és Medgyesről is érkeztek gyermekek a nem mindennapi találkozóra.

A felszabadult hangulatban ünneplő gyermeksereget Zsigmond Emese, a lap főszerkesztője köszöntlötte, aki a lap egykori olvasójának és ma is hűséges támogatójának, Bunta Levente polgármesternek egy emléklappal köszönte meg azt, hogy „színesíti és fényesíti a Szivárványt”. Köszönetből és tapsból bőven kijutott a lap udvarhelyszéki munkatársának, P. Buzogány Árpád művelődésszervezőnek is.

A találkozó két sztárja volt és osztatlan sikert aratott Fodor Sándor két kedves és bohó figurája, Csipike és Kukucsi, akik nem csak beharangozták a rövid kulturális műsort, de sok mosolyt is csaltak az arcokra. A két kedvenc közös tornával mozgatta meg a zsibongó gyermeksereget, akik azt a nehéz feladatot is sikeresen teljesítették, amit Csipike diktált.

A Szivárvány karaván csapatának tiszteletére és köszönetképpen előadott versek, mesék, táncos előadások után olyan illusztris vendég állt – pontosabban ült – a mikrofon elé, mint Gryllus Vilmos, akit az Égből pottyant mesékből már jól ismerhetett a közönség. Fújták is lelkesen az előadóval közösen a megzenésített gyermekverseket, Kányádi Sándor verssoraival a somvirágról énekeltek és Füzesi Magda versének utolsó sorára „ha én egyet rikkantok, kinyílnak a pitypangok” is biztosan sokkal több sárga fejű virág nyílt ki a városi parkban.

A közönségtalálkozó üzenete és hangulata olyan volt, amilyennek a főszerkesztő Zsigmond Emese beharangozta: napsugaras, szivárványos üzenetet hordozó. Méltó ahhoz a sok borús esztendőt is átélt, de a nehéz próbákat méltósággal és becsülettel kiálló, a hagyományaihoz hűséges gyermeklaphoz, mint amilyen az igényes és színvonalas gyerekirodalom szellemében újabb és újabb ifjú generációkat felnevelő Szivárvány és a Napsugár.