Itthon » Arcok

A város arcai: Családom nincs, istenem van

Talán Emmának van a legtöbb ismerőse a városban. Hozzánk is volt néhány szava.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
fotó: Simó Veronika

A város arcai: Csak egy üzlet volt az egész városban

Annus néni régi bútor a piacon, szinte mindenki köszön...
hajlektalanszallo-arc

A város arcai: Többet azt a szelvényt nem láttam

A Budvár utcai hajléktalanszállón találkoztunk, mert...
Laci bácsi a kórház előtt szokott kéregetni

A város arcai: Ez egylejes, ugye?

Laci bácsi a kórház előtti átjárónál áll gyakran,...

Emma
Hova mosolyogjak? Fotó: Gál Előd
szerkesztoÍRTA: SIMÓ VERONIKA
2017. szeptember 29., 13:33
1 hozzászólás. 

Hála Istennek jól vagyok. Egészség van, étvágy van, szervi betegség nincs, csak az öreg lábak. 75 éves vagyok, az Isten, ő is vigyáz reám, élteti a lábaimot, semmi orvos nélkül. Nem kell nekem se gyógyszer, se patika. Csak régi a láb, lassan viszen, lépek, mint a babák. Ahol olyan hely van, leülök, megpihenek.

Azt mondta a Jóisten, te Emma, imádkozz magadért is, másokért is. Mert reánk fér. Mikor születtem, katolikus voltam, most is az vagyok. Templomba nem sokat járok, amikor a templomba bemegyek, mind engem néznek, s nem a prédikációt hallgassák. Nem tudom, érdekes vagyok, vagy Isten szeretete van bennem, de valami van.

Családom nincs, istenem van, se apám, se anyám. Nem kell több senki sem. Hogyne lettem volna férjnél valamikor? Úgy jöttek utánam, mint a hadsereg. Fiatalon olyan voltam, mint a páva, becsület szavamra. Olyan lábakon álltam, hogy most nem áll egy ország sem, se Magyarország, se Románia.



1 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat
avatar
jutacs
2017-09-29 18:49:40
Sajnos túl fiatal vagyok. Ezt a pávát nem láttam, maximum varjubőrben

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."