Itthon » Arcok

Olyan, mint egy gyermek

Rögtön rád néz, ha megkérdezed, hogy kér-e valami finomat. A négylábú kedvencek között is találunk nagy arcot.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
fotó: Simó Veronika

A város arcai: Csak egy üzlet volt az egész városban

Annus néni régi bútor a piacon, szinte mindenki köszön...
Emma

A város arcai: Családom nincs, istenem van

Talán Emmának van a legtöbb ismerőse a városban....
hajlektalanszallo-arc

A város arcai: Többet azt a szelvényt nem láttam

A Budvár utcai hajléktalanszállón találkoztunk, mert...

kutyo-vagva
Édes, de sok a baj is vele. A szerző fotója.
szerkesztoÍRTA: SIMÓ VERONIKA
2017. április 14., 12:49
0 hozzászólás. 

Bogi, a kis fehér bichon csütörtök délután a városi parkban lazított. Hozta magával a gazdit is, pontosabban a gazdi nővérét, Krisztinát, aki éppen ráért, és mesélt:

Bogi most nincs a legjobb formában, nem is szaladgál, két hét múlva műtik szegénykét, ivartalanítani kell. Hull a szőre is, és valami gyógyszert kell belecsempésszen az ételébe a húgom. De az orvos azt mondta, a műtét után jobban lesz.

Nem is szabad akármit megegyen, mert beteg lesz tőle, csak kimondottan báránykonzervet eszik. Pedig nagyon étkes, múltkor megsütötték a pisztrángot, s hát nem ellopta, amíg kimentek a szobába? Azelőtt a töltött paprikát, attól tiszta piros volt a szája. Édes, de annyi baj van vele, olyan, mint egy gyermek.

Én Németországban élek, de amikor itthon vagyok, akkor egy kicsit le-lehozom. Most is úgy örült nekem. A húgom 8-tól 4-ig dolgozik, addig egyedül van a lakásban, hogy ott mit művelhet...kamerát kellene szerelni, hogy lássuk.

A múltkor beleült a bőröndbe, amikor Katika csomagolt, hogy utazzon el. Haragszik nagyon mikor megy el a gazdi.

A lányomnak is volt egy vizslája, de meghalt. Itt kint tartotta Szombatfalván, szilveszterkor petárdáztak, és meghasadt a szíve, megijedt. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem mentem ki 12-kor oda.

Most a lányom kivett egyet a menhelyről, az is egy olyan gyönyörű fehér kutya. Szeretjük az állatokat erősen.

Úgy sajnálom a kóborkutyákat is az úton. Most láttam a Bethlen-negyedben a szemetesnél egyet, valami betegsége volt, mert foltos volt a háta, úgy sajnálom.

Németországban nincs egy kóbor kutya se. Úgy odafigyelnek. És ott bárhova be lehet vinni a kutyákat, itthon nem így van, még sokat kell fejlődjünk odáig.

Ebben a sorozatban olyan emberek történeteit szeretnénk megmutatni, akik ebben a városban élnek, Székelyudvarhely utcáin, parkjaiban, épületeiben jönnek-mennek vagy megállnak. Az ötletet a Humans of New York című fotóblog adta.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."