Itthon » Arcok

Olyan, mint egy gyermek

Rögtön rád néz, ha megkérdezed, hogy kér-e valami finomat. A négylábú kedvencek között is találunk nagy arcot.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
BalintArtur01

Hosszan szűnni nem akaró taps

Bálint Arthur ha nem filmes lenne, akkor zenélne. És nem...
BiroGabor05

Bíró Gábor: Még mindig festő akarok lenni

Már tízéves koromban eldöntöttem, hogy festő leszek...
simoibolya10ufo.jpg-vag

Csodálom azt, aki szépen tud élni

A rendező, aki fél a kamera előtt állni, de néha...

kutyo-vagva
Édes, de sok a baj is vele. A szerző fotója.
szerkesztoÍRTA: SIMÓ VERONIKA
2017. április 14., 12:49
0 hozzászólás. 

Bogi, a kis fehér bichon csütörtök délután a városi parkban lazított. Hozta magával a gazdit is, pontosabban a gazdi nővérét, Krisztinát, aki éppen ráért, és mesélt:

Bogi most nincs a legjobb formában, nem is szaladgál, két hét múlva műtik szegénykét, ivartalanítani kell. Hull a szőre is, és valami gyógyszert kell belecsempésszen az ételébe a húgom. De az orvos azt mondta, a műtét után jobban lesz.

Nem is szabad akármit megegyen, mert beteg lesz tőle, csak kimondottan báránykonzervet eszik. Pedig nagyon étkes, múltkor megsütötték a pisztrángot, s hát nem ellopta, amíg kimentek a szobába? Azelőtt a töltött paprikát, attól tiszta piros volt a szája. Édes, de annyi baj van vele, olyan, mint egy gyermek.

Én Németországban élek, de amikor itthon vagyok, akkor egy kicsit le-lehozom. Most is úgy örült nekem. A húgom 8-tól 4-ig dolgozik, addig egyedül van a lakásban, hogy ott mit művelhet...kamerát kellene szerelni, hogy lássuk.

A múltkor beleült a bőröndbe, amikor Katika csomagolt, hogy utazzon el. Haragszik nagyon mikor megy el a gazdi.

A lányomnak is volt egy vizslája, de meghalt. Itt kint tartotta Szombatfalván, szilveszterkor petárdáztak, és meghasadt a szíve, megijedt. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem mentem ki 12-kor oda.

Most a lányom kivett egyet a menhelyről, az is egy olyan gyönyörű fehér kutya. Szeretjük az állatokat erősen.

Úgy sajnálom a kóborkutyákat is az úton. Most láttam a Bethlen-negyedben a szemetesnél egyet, valami betegsége volt, mert foltos volt a háta, úgy sajnálom.

Németországban nincs egy kóbor kutya se. Úgy odafigyelnek. És ott bárhova be lehet vinni a kutyákat, itthon nem így van, még sokat kell fejlődjünk odáig.

Ebben a sorozatban olyan emberek történeteit szeretnénk megmutatni, akik ebben a városban élnek, Székelyudvarhely utcáin, parkjaiban, épületeiben jönnek-mennek vagy megállnak. Az ötletet a Humans of New York című fotóblog adta.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."