A látvány, amire Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum régésze hívta fel figyelmünket, azon kívül hogy igazi régész-csemege, a jelenleg eléggé leromlott állapotú Csonkavár jövőjének szempontjából is igen fontos jelként értelmezhető - mondta a pozitív változást üdvözlő szakember.

A „tulajdonképpen mit is látunk?" kérdésünkre szintén Sófalvi András régésztől kaptunk szakszerű választ.

„Megfigyelésem szerint három szint tárult fel: egy földszint alatti, egy alsó és egy felső. A földszint alatti rész természetesen takarva van most is. A föld feletti alsó nyílás, ami eddig egyáltalán nem látszott, egy beépített ágyúkamra előretolt lőrése. Fölötte jól látható egy másik lőrés, ami kisebb méretű ágyúk vagy tűzfegyverek befogadására szolgált. A 16. századi, 1560-1570-ből származó ágyútorony értékét növeli, hogy egyedi kialakítása miatt Erdélyben ritkaságnak számít."

Sófalvi szerint a változás egyrészt azért fontos, mert jó és követésre méltó példája annak, hogy miként lehet megszabadulni azoktól a vár közvetlen közelében levő melléképületektől (hivatalos engedély nélküli „kócerájokról" és nem magánházakról van szó!), amelyek eddig nem csak eltakarták a műemléket, de a városképet illetően sem nevezhetők felemelő látványnak. Hozzáfűzte, bizakodásra ad okot az a tény is, hogy a 16. században épült vár restaurálása bekerült a 2010-es Nemzeti Restaurálási Programba. A most készülő tervekben többek közt az eredeti kapus bejárat, a vizesárok egy részének a visszaállítása, az észak-nyugati fal megerősítése és a vár környékének felújítása is szerepel, tehát van remény arra, hogy a Csonkavár végre elnyeri méltó helyét nem csak a helyi, de az országos műemlékek sorában is.