ZENESAROCK

Lenyomat 2011

vass — Thu, 30 Jun 2011 08:31:27 +0000

Eljött az az idő, hogy 14 és fél év távlatából előrenézve elkészítsük az úgymond elsõ Orpheusz koncert DVD-t és hanganyagot. Persze a cél nem a hívatalossága lesz, hanem egy asztalra letett hang és képanyag, melyre a legnagyobb szükségünk nekünk, de a barátaink és a zenekarunk vagy zenénket kedvelők körében is feltört ez a megbotránkozás, hogy -ennyi év és sehol semmi?
Most lesz.
Bár nagyon nem készülünk rá, a természet adta természetességgel fogunk megnyilvánulni most digitálisan is.

Szóval a július 16. történelmi pillanat lesz a csapat körében, több kamerás és külön hangszersávos felvételre készülünk a minifoci pályán.
Ha ott leszel, nagy esélyese leszel mint résztvevője eme dokumentáló mérföldkövünknek. Mert mindenki, aki eljön a koncertünkre, meghallgat, kritizál, szid vagy örvend nekünk, az mind-mind egyazon fal köveit megkötő tapasz. Vagy akár még több is.
Legyetek ott, hogy együtt tegyük széppé, legszebbé ezt a lenyomatot! Köszönjük!
Orpheusz Zenekar
Július 16. -minifoci pálya- Székelyudvarhely
http://www.orpheusz.blogspot.com

VÖRÖSBEN A KÉK 2. júni 09.

vass — Tue, 31 May 2011 16:32:35 +0000

2011 június 09-én a REZGÉSSZÁMOK ROBBANÁSA a minifoci pályán, ugyanis ismét megrendezésre kerül a Vörösben a Kék 2. Karitatív Zenei Fesztivál.
Beugró 5 ron, mely felajánlásra kerül egy rászoruló segítségére.
Az est házigazdája Tamás Ede

zenekarok:
(nem fellépési sorrend)
ORPHEUSZ
ÉG ÉS FÖLD
MONYO PROJECT
GARY MOORE EMLÉKZENEKAR (?)
GLOOMY AFTERNOON
COLD TASTE
FACE TODAY

http://www.vorosbenakek.blogspot.com

14. SZÜLINAPI ORPHEUSZ KONCERT JÁTÉKKAL

vass — Thu, 25 Nov 2010 13:22:23 +0000

Már javában folynak a próbák a december 16.-ra eső születésnapi Orpheusz koncert miatt. Nagyok az előkészületek, vendégzenészekel illetve régi zenésztársakkal ünnepeljük meg a csapat 14 éves zenei együttmûködését, létezését.
Olyan vendégeink lesznek, mint Szabó Boróka-ének, Szabó Zsolt-gitár, Orbán Ferenc-hegedű, Kész Sándor-dob illetve Zsombori Béla -gitár.
Nyeremények, ajándékok, torta vágás gazdagítják az “Egy est az Orpheusz Zenekarral – blues-folk graffiti 1996-2010″ nevezetű estet.
Szeretettel várunk mindenkit december 16.-án Székelyudvarhelyen a Jungle Pubba este 21 órától. Az elsõ harminc vendéget ajándék pólóban részesítjük illetve bárki játszhat a zenekar nyereményeiért a http://orpheuszmelleklet.blogspot.com/2010/11/jatek.html link alatt vagy ITT.
O.Z.

Vár, Fal, Császár és a többiek…

vass — Wed, 25 Aug 2010 12:18:25 +0000

Igaz, ami igaz…. már rég nem írtam sem ide, se máshova, de a föld olyan gyorsan megpördül a tengelye körül, hogy néha kiesnek a gondolatok az ember fejéből, szétszóródnak anélkül, hogy leírásra időt adnának.
Most sem akarom tovább fejleszteni eme pördülések eszmei futtatását, az biztos, hogy a nyár már öregesen botladozik , elázott kabátja őszies párafelhõket ereget. Vizet azt szórt épp eleget körénk, falvaink népe tenyérõsszecsapással hesegegtik a felhõket, bár nem jajdulnak de aggodni azért nagyon tudnak és megvan rá az okuk.

Ez a nyár is eltelt.

Lábunk alá vettük Európa egy kis részét, császári lábnyomokat tapostunk, királyné századeleji ágyában fetrengtem gondolatban, míg csendes hang búgta fülembe schönbrunn titkait.
***
Na meg a gesztesi vár és a fekete macska esete. Edit egy szellemi hang által vezérelve kettőzte a várlépcsõket lefele, vagy talán a fekete macsek meresztette szemeit az optikai zoom középpontjába mely oly nagy sietséget eredményezett rosszat sugallva nővérkém elméjébe. Tetszett a dolog, nevettem is rajta, mert én bíz egy teremtett lelket sem láttam harminc másodperccel elébb a vár udvaron, viszont az itthon digitalizált képeimen ott villant a vakuban két macskaszem . Ott volt az az állat, vagy talán csak egy macskabõrbe bújt Esterházy lélek. Nem tudni.

Szerettem ott lenni abba a kis faluba (Gesztes) olyan emberekkel, kikre azóta nap mint nap gondolok. Olyan gondolatokat tanítottak meg, melyek barázdákat szántottak agyamba, úgy a szeretet mint a pozitív gondolkodás elmélkedése terén. Megtanultam, hogy a szeretet és a szeretni tudás a legértékesbb (megtanulandó) szellemi örökség, melyet bízony igyekeznek átadni olyan emberek, kikből sajnos kevés van a világban. Hál Istennek én ismerek ilyeneket. A Keresztszüleim.
***
Bécs sokszínűsége, császári pompája illetve tiszta villamosai, mély morajú metrói épp úgy megihlettek önmaguk valóságával, mint ahogy megihlettek mellém telepedő, tv-bõl ismert iszlám vallásúak és ahogy beszélték önmaguk vagy a német nyelvet. A Stephan Dom úgy volt szép, ahogy a földből felbúvóban a metró aluljáróból elénk tárult önnön magasságában. Bár rohadtul bosszantott, hogy a benti képek nem sikerültek, azért lelki békémért elmondtam magamba egy magamfajta imát. Kint kerestem a falba szorult török ágyúgolyót, bár a tornyot restaurálták és takarva volt egy életnagyságu fotó-ponyvával. Igy hagytam a francba a golyóbist, lényegében ha azt mondják, hogy ott van, akkor ott van.
***
Réka nem győzte csak úgy magába szívni a nagyváros csillogását.
Schönbrunn valóságos látványpompája lenyügõzte, a Sissi láz teljesen magáévá tette. Innen számoljuk a családba befészkelõdött Sissi őrületet, mivelhogy Réka személyesen átélte a királyné-császárné ki és mivoltát. Rongyosra lapozta hazafelé a Schonbrunn kalauzt, minduntalan a Sissi festménynél idõzött és csodálta a fenséget.
Persze egy elkottyantás a Sissi film létezésérõl egy komoly kutatást eredményezett, míg ismerőseink körében megkaptuk mindhárom részét. Mert Réka igenis látni akarta a császári mozgalmasságokat, a királynévá vállás eszmeiségét.. Nosza, megvolt a film, egy nyugalmas hétvégén nagy családi egyetértésben hosszan néztük mindhárom részt, nem egy korszak meghatározó, oscardíjas alkotás de Rékának igenis nagyon bejött. Főleg a menyasszonyi ruha parádé az első rész végén, csuhajjjj. Nos… én szeretek informálódni a háttérrészletekrõl is, ezért utána néztem a film elkészültének. Persze Romy Schneider életútját is egybecsaptam eme vizsgálódásaimmal, majd jeleztem a második rész közepén Rékának, hogy a néni ott szívelégtelenségben halt meg öregebb korára. Ez van, így járt. -Szívelégedettlenségben halt meg Sissi?-tette fel csodálkozólag a kérdést… -nem, Õt leszúrták egy ráspollyal! – tettem helyre mindkettő híresség életvégének pontos okát merész nyugalommal.
***
Na de térjünk vissza Bécsi úthoz.
Az állatkert maga pompájával kerített körbe-körbe, zsiráffejek hajladoztak a fejünk fölött, csilivili majmok rikácsolták körbe a teret s mi ott csak néztünk ki magunkból. Szerencsére a csúszók-mászók birodalmát már nem volt időnk meghódítani, de a legyalogolt kilométerek után nekem nem hiányzott egy hideg-üveges tekintet .
Encsi magasba emelten óriáskerékről csodálta meg a bécsi horizontot Rékával és Edittel, míg én jó osztrák sört kortyolgattam a fém monstrum tövében Keresztapámmal. Oszt felröppentünk a Duna Torony forgó csúcsába. Szédületes volt ott lenni egy világváros legfelső csücskében.
Szép, mozgalmas, kalandos egy hetet éltünk meg.
***
Nahát biztos, hogy a fent leírtak nem egy útleírás írott és íratlan szabályait betartva íródtak, de olyat nem is tudok. Na de fogjuk rá, hogy ha tudnék, akkor sem az volt a szándékom, hogy “nyomkövetõ” információkkal bombázzam a kedves olvasót. Erre jó a turista kis-kalauz.
Nekem így izgalmasabb.

Vass P. István – Bloggaricum / ZENESAROCK

Kényszerpihenõn az Orpheusz

vass — Fri, 30 Apr 2010 15:36:45 +0000

Szervusztok! Az a sajnálatos eset írattatja e sorokat, hogy odalett felszerelésünk majdnem 100 százaléka. A négy gitárból, egy mandolinból, hegedûbõl, dobszerelésbõl, szájharmónia szettbõl, kábelekbõl, erõsítõbõl, több mikrofonból, álványokból, keverõbõl egy darab gitár menekült. A többi a múlté.
Ezért megköszönünk minden kis segítséget az újjászületéshez.

http://www.uh.ro/itthon/kozelet/2359-kenyszerpihenn-az-orpheusz-hatalmas-karok-a-jungle-nel

Ha valaki úgy érzi, hogy szeretne segíteni a bajba jutott zenekaron, bármilyen kis összeggel is, akkor nyílik rá lehetősége. A zenekar tagjai szívesen fogadnak minden adományt az alábbi, lejes bankszámla-számon.

RO46INGB0000999901055152 – ING Bank (ron)
RO72INGB0000999901055169 – (eur)

Köszönjük Szépen!!!

Ma, miután a takarítás szabad utat kapott a helyszínelõ szakemberektõl, Csövivel rábukkantunk néhány hangszer maradványra.
Húr és kormos gitárkulcsok, elõkerült a hegedûtok foggantyújának fém betétje, a mandolin egy sor négyes kulcssora, két nyakmerevítõ pálca, és egyéb eszmei értéket jelentõ hangszermaradvány. Hihetetlen, de egy épen maradt repertoár is elõkerült na meg Csövi megolvadt hátizsákjában a szájharmónikszett is szépen meghúzta magát a kis faböröndben , látszólag épségben -csak a víz folyik belölük.
Tervünk, hogy egy megsegítõ koncerten kiállítjuk, akár kisorsoljuk- árverezzük az ottlevõknek.
Megtekinthetõek a www.orheusz.blogspot.com oldalán.

Persze, nem adjuk fel. Szerencsére csak anyagi károkkal kell számoljunk.
Ez pedig túlélhetõ! ))
Köszönjük a bátorítást!

UI: Most kaptam a hírt, hogy június 05.-én NemEZ koncert lessz a G. Pub-ban és felajánlották a zenélési díjukat a zenekarunknak. Ezúttal is köszönjük szépen! Ha tehetitek, akkor legyetek ott, mi megkérünk rá, hisz nekünk sokat számít. Köszönjük elõre Nektek is!
Szép napokat!
Pistike

Árkosi kastélyfoglalás

vass — Tue, 20 Apr 2010 09:58:12 +0000

… már az odaút rózsás hangulatban telt, az Opel Zafirába bekebelezetten néztünk ki fejünkből s a régi közösen “elszenvedett” utazások emlékeit elevenítettük fel. Lukács Tibi nyomta a gázt, majd én 129x elmondott tojásos viccemnek kezdtem neki 130x-ra. Mert ugye, Endre hallotta már 1996 óta, de Nagy Magyari Zoli nem… s ezen változtattam, ha már úgy is összezárva egy Zafirába kitünõ az alkalom… ( Endre nem így gondolta, s valszeg SP sem).
Útban voltunk Árkos fele, az Árkosi Kastély térfoglalása volt a cél egy pár órára. Meghívtak zenélni mi meg örömmel elfogadtuk. Andi hívott Szentgyörgyről, hogy jó lenne napos idõben a Színház épülete elé érni, mert ki van téve egy óriásbanner a zenekarról…. hogy legyen fotó, meg minden… oszt Árkoson eszünkbe jutott, hogy elfelejtettünk megállni… fotó elúszott…
A színpadi szerelés talán rekordidõ alatt megtörtént, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy már nagyon vágyódtunk egy korsó sör után s a motiválásra ez egy igazi remek termék volt. Szívélyesen fogadtak, ezt örömmel konstatáltam és az a hír, hogy a Szíriai főkonzul is megérkezett a kis koncertünkre enyhe aggodalmat váltott ki bennem, hogy ha esetlegesen szíriaiul meghívna Szíriába hogy fogjuk egymást megérteni. Vele volt Groszu Magdolna a TVR1 magyar adásának bemondónõje, szerkesztője kivel egyet értettem volna mindenben, ha…. Szíriáról (is) kellet volna egyeztetnünk.
A koncert jó hangulatban pörgött hosszan. Huszonkét dalt játszottunk, a “Gazdagasszony Blues”-t láthatóan fordították a Főkonzul Úrnak, a végén a hátsó sorokban ülök előkerültek az első üresen hagyott sorba. A koncertterem barokk hangulata átitatta a lelkem, ének közben behunyt szemeim alatt megsárgult faliképek pörögtek földesurakról, drótkeretre feszített szoknyákba bújtatott dámákról. Lábam puha perzsaszõnyegen tompán ütötte a ritmust egészen a zenélés végéig, hol felébredésem közepette búcsúztunk az ottlevõktõl. A kastély igazgatója virág helyett egy-egy üveg kastélykertben termett gyümölcs pálinkájával ajándékozott, majd jövőbeli terveit és terveinket egyeztettük , remélem sikerül majd ősszel egy többkoncertes hétvégét összehoznunk.
Szentgyörgyön még pizzarendelés és annak megsütésének türelmes kivárása közepette jó hangulatban fejeztük a napot.
Köszönjük Kopacz Attilának a szervezést és Henning Jánosnak a fotókat.

KÉPRIPORT ITT.

ZENESAROCK 2010. április 20.

Mokka – Orpheusz koncert 10.04.2010

vass — Thu, 08 Apr 2010 04:40:11 +0000

Az Udvarhelyi Kávéház meghívására szombaton este 21 órától Orpheusz megszólalás a kis színpadon. Régi és új dalok, egy új társ, egy újabb hangulat. Oszt majd szüneteltetjük egy keveset az Udvarhelyi fellépéseket. Nyárutóig.
Szeretettel várunk Téged, Titeket, Õket… Velük együtt!

A lányom Réka egy papírlapot lobogtatva rohant hozzám egy szép napon, hogy ajándékot készített nekem… hüha… egy Orpheusz zenekari rajz….

A RAJZ ITT!!! (katt)

Réka lerajzolt. Szabadtéri koncert, fényekkel, közönséggel és ami a legfontosabb, aurával a fejünk körül.
Réka most lesz 6 éves… ezért én nevesítettem a rajzon levõ hasonmásunkat, persze csak az Õ kedvéért … hisz felismerhetõek vagyunk… nem?
Az aura dologgal meglepett… de ha van, akkor van!

ZENESAROCK- ATRIUM CAFE 2. OTT VOLTUNK…

vass — Sat, 13 Mar 2010 14:52:22 +0000

A gyönyörűen felújított és megvilágított ó-város látványa egyszerűen olyan hangulatba ringatott, hogy lelkesedésem egyre meredekebb emelkedésnek indult az esti zenéléssel kapcsolatosan.
Este hét órakor a helyszínen voltunk, bár a mikrobusszal való megközelítés bonyodalmasnak ígérkezett az útlezárások miatt.
A kávézó menedzsere , egy széles mosolyú aranyos lány örömmel fogadott, majd könnyed szökkenéssel a mikrobusznál termett, bepattant a sofõrúr mellé, megkerülték a várost és egy más irányból megérkezvén, kellemes hátramenetben kifújta az utolsó monoxidot a motor és már pakoltunk is.
Az Atrium Classic Cafe egy csodálatos hely. Megfelelt az általunk képviselt stílusnak, érdekes hangulat megvilágítás, mosolygó pincérlányok, falra kivetített mûvészfotók fogadtak.
Csövike óriási megrökönyödésére elektromos zárral müködõ wc-ajtó tántorította vissza sürgős gyomormenési reakcióitól, majd egy távlati kapcsoló megoldotta könnyed problémáit. Ezen mai napig rágódom, hogy mi lehetett e megoldásnak a titka, hogy egy távoli fali kapcsoló megnyomása és egy gyors iramodás kettős működése tette csak lehetővé a wc-be való bejutást…. na persze ez még csak egy előcsarnok, majd jött egy lépcsősor, I. emelet, jobbra fordulás, tornánc, majd a végén a “toilet” felírat. Csövinek majd a világ végét jelentette ez a szépen megtervezett útvesztő.
A színpadot szépen beterítettük hangszereinkkel, állványokkal, egy gyors beállás, hangolás s máris röpültünk a kávézók, pubok sorjázásában ki a térre, néhány fotó és már hozták is a levest, másodikot a tér hátsó felében megbúvó étteremben, melyet mégegyszer köszönünk a Szervezőknek.
Kimondottan jóleső érzés fogadott visszatérésünkkor, többnyire magyar szavakat hallottunk majd minden asztalnál.
Szépen bemutattak, felvezették a zenekart s kezdtünk is 9.10-kor. Húsz dalt játszottunk gyors egymásutánban, a hangulat óriási, az érzés leírhatatlan. Saját dalaink refrénjeit énekelték. Bizonyos asztaloknál jegyzeteltek, talán újságírók.
Előre számoltunk azon lehetőséggel, hogy a kocsmai alapzaj adott lesz, legalábbis azon asztaloknál, hol nem értik a szöveget… de nem volt ilyen,ez meglepett ugyanakkor tetszett, ahogy figyelték az aktivitásunk.
Amúgy az sem zavart volna, hisz egyértelműen ki vendéglátó helységben zenélésre adja a fejét az nem is várhatja el a “színházi” figyelmet… a hangulat illetve figyelem az produkciófüggõ.

Majd két visszahívás és nagy taps után végre leülhettünk egy asztalhoz, rágyújthattunk és kortyolhattuk a körülölelő sikert és sört.
Néhány író, költő bemutatkozás, gratuláltak a saját daloknak és a bátorságnak, hogy mi liyeneket játszunk. Ezt megszerették bennünk első látásra, hallásra. A menedzserlány szerényen ajándékozta a plakátokat, mi meg autogrammoztunk mint ahogy a nagyok teszik a tévében.
Egy idős hölgy megszorította a kezem és megkért, hogy még írjak sok sok dalt. Nem találtam a szavakat. Néztem a szemeit és a szívem megtelt a boldogság maximumával.
Megígértem, hogy még írok, igen, fogok még írni!
Majd búcsúztam és Csövit hagytam kibontakozni a hölgy asztalánál.
Mindent köszönök még egyszer ezen irományban a Szervezőknek és az Atrium Classic Cafenak.
Az új zenésztársunk is remekül teljesített. Gyors pakolás vissza, SP-nek meg eszébe jutott éjféli harangszó hatására, hogy születésnapja van, Zoltánnak, hogy neki most múlt a névnapja,Csövinek, Nekem meg Endrének eszünkbe jutott, hogy milyen jó, mert hazafelé megünnepeljük… Benzinkút, sör és irány Székelyudvarhely…

képek: http://orpheuszmelleklet.blogspot.com/2010/03/atrium-cafe.html

Március 20.-án szeretettel várunk a G. Kávézóba, este 21 órától.

ZENESAROCK 2010. MáRCIUS 14.

ZENESAROCK-ATRIUM CAFE

vass — Wed, 10 Mar 2010 05:41:55 +0000

…bár elég rég létezünk, eljött az az idõ, mikor román töbségü közegbe hívták a zenekart az Orpheuszt, nemcsak mint város, hanem mint a koncertnek helyt adó Atrium Cafe… és ennek mondhatni, hogy örvendtünk bizonyos érdekek miatt, mert jelent valamit a meghívásuk és itt az alkalom, hogy debütáljunk egy számunkra idegen helyzetben.

Tagadhatatlan, hogy valahol él bennünk a gondolat, hogy román ajkúak hogyan fogadják a magyarul megszólaló dalainkat , de legyen ez a legkisebb próbléma, a hangulat legyen lendületesen jó, ennek megteremtése meg mindenkép a mi dolgunk.
Szeben magyarsága ünnepli a Magyar Kulturális Iroda szülinapját, ( http://www.szeben.ro/ ) , vendégeikként és a Atrium Cafe ( http://www.atriumcafe.ro/ ) vendégeiként leszünk jelen.

Mike Godoroja, Nightlosers, AG Weinberger, Traffic Jazz, Sarmarele Reci, Vita de Vie, Krypton, stb ( http://www.atriumcafe.ro/arhiva.html ) nagy hazai zenészek, nagy zenekarok után sorakoztunk be, meglepetten és örömmel konstatálva hogy kis ék-ként bekopogtattak a “nagy téglafalba”. Ott leszünk. Magyarként magyarul.

Megszólaltatjuk a Gazdag Asszony Bluest, Dohány Blues-t a Mélyrepülést, Kocsmadalt. Reméljük, hogy sokan lesznek a hallgatóság és nézők soraiban kik anyanyelvként és nemcsak, de érteni fogják mondanivalónkat. Ha nem, az se teljesen baj, a zene az nemzetközi. Nem kíván fordítást.

Mindenkit Szeretettel Várunk!!!!

Nagyszeben, március 11. 21 ó. ATRIUM CAFE
(Atrium Café
Piaţa Mică Nr. 16
550182 Sibiu)

orpheusz web:
www.orpheusz.blogspot.com
UI: KONCERT: Március 20. G. Cafe – Székelyudvarhely

ZENESAROCK – Székelyudvarhely

ZENESAROCK – Cseh Tamásról csak úgy… csendben…

vass — Thu, 21 Jan 2010 12:23:32 +0000

Az este, miután én is elringattam magam egy álomba, nyitott szemmel ülve az ágy sarkán Cseh Tamás dalai szólaltak meg bennem de úgy, ahogy egykoron is hallgattam félsötét szobában, átpréselve magam az igazi világból egy olyan helyre ahova Tamás dalai jelentették a belépõt.

Soha nem értettem…… mindig kerestem a titok megoldását…
Az este, miután a gyerekek álomvilágba zuhantan feküdtek ágyukban, rájuk néztünk mosolyogva, csuktuk be az ajtót szép csendesen.
Az este, miután én is elringattam magam egy álomba, nyitott szemmel ülve az ágy sarkán Cseh Tamás dalai szólaltak meg bennem de úgy, ahogy egykoron is hallgattam félsötét szobában, átpréselve magam az igazi világból egy olyan helyre ahova Tamás dalai jelentették a belépõt.

Betettem egy DVD-t a lejátszóba, három óra kép és hanganyag, Cseh Tamás koncertjei, egyéni éneklései, fehér fekete hangok egy világos szobában, interjúk, riportok.
“Füst a szemében” megélése, ahogy a bakonybéli tisztáson ellopja az árnyékát egy árnyéktolvaj (Indiánok hívták így a fotográfust). Indiánként megélt kommunista nyarak, ágyékkötõben vásárolt kenyerek a bakonybéli közértben a 80-as évek tájékán.
Idõs kamaszként is eljátszott bölcs indián.
Idõnként innen született vissza abba a nagyvárosba, ahol társasház-hangulatban megszülettek a Bereményi Géza-Cseh Tamás dalok.
Soha nem értettem a dalok tisztaságának eredendõségét. Bereményi homályos várótermei, metró állomásai, Vízi és Ecsédi, Désiré és Antoiné élet megélései mindig átlöktek egy más világba.
Az este ott voltak a dalok szép egymásutánban, hallgattam, inkább hallgattam mint néztem és éreztem ahogy a fejemben filmkockákká gyúrodnak a történetek.
Rájöttem, hogy Tamás megélte a dalokat. Nemcsak elénekelte, ….. ott volt bennük.
Egy interjúban mondta, hogy soha nem róla szóltak Bereményi szövegei, hanem olyanokról, mint Õ is volt…. ezért játszotta úgy, mintha egy kicsit ott lenne a sorok közt a Tamás, amilyennek szerette megélni önmagát. Nem volt jó gitáros, szívből pengette a húrokat.
Megértettem, hogy benne kell lenni a dalokban. Megértettem azt a varázst melyet akár sámáni erőknek is érthettem egykoron, ahogy a szöveg átalakította az ember elméjét, kikapcsolta, történeteket villantott fel az agy mindkét féltekén.
Az este éreztem -az ágy sarkán ülve- Désiré belépését a szobába, vagy talán nem is Õ, hanem én pottyantam a Blaha Lujza tér közepére, sodródtam le a metró mélyére vele és Antoinéval, az árral…. a megélt szenvedéllyel.
Éreztem Ica édeskés illatát, Szabó Kálmán vodkaszagú leheletét, Bíró Imre munkáskezü markolását, a többiek zuhatagát, mélyrepülését, ott láttam az összes Nõvérnek megírt levelet az aluljárók sötétjére felaggatva, betűztem az utóíratokat az ámolok, démolok, gédúrok sorjázásában.

Leült Encsi mellém az ágy sarkára, együtt néztük és hallgattuk meg az utolsó képkockákat és hangokat, a fiatal Tamást egy világos szobában dalolva.
Magunkra húztuk a takarót, lehettünk akár többen is, álomba ringatott a megélés.
Holnap lennél 67 éves Tamás…

————————————
Cseh Tamásról csak úgy… csendben…

Egy pokrócba csavartuk magunk
s ültünk az ágy szélén csak úgy,
Őt hallgattuk és ábrándoztunk
Ketten egy ágy szélen, télen.
Fejünkben filmkockák
Kezünk egy érintetlen tájon,
Szemünk ott volt Tamáson.

Egy idő után lefolyt a polcról a tévé,
már nem ketten voltunk,
kezünk fogta Antoiné és Désiré…
Ott voltak csendben, halkan,
bezártan minden dalban.
Ott ültünk egy ágy sarkán,
pokrócba csavarodva csak úgy, némán.

Megtelt szép lassan a szoba,
váróteremmé rongyosodott minden fala
tűrtük némán ahogy karcolja az idő
elménkbe a sorokat, ahogy dalolta Õ.
Fülembe súgta Antoiné, hogy mennek
a Blaha Lujza térre, ahol megszülettek.
Csendben buktak át egy dalon,
dalolva tűntek el, Icát fogták karon.

Ott ültünk ketten pokrócba csavartan,
a Tamást hallgattuk félsötét szobában,
Ahova beléptünk, váróterem és füstje,
Irén is ott volt meg a Bíró Imre,
kalapban Géza odébb egy sarokkal
zsebébõl kilógó, kígyózó sorokkal.
Hátra feküdtünk. Vége a dalnak.
Intettünk búcsút csendben a Tamásnak.

2010. január 21. (Cseh Tamás születésnapjára – saját jegyzés)