A mai világban mindenki el van foglalva a médiában ezresével megjelenő sporttörténésekkel, híres sportszemélyiségek magánéletével, botrányaival, “szenzációkkal”. Ezen médiák viszont keveset foglalkoznak egy talán igazán nagy “szenzációval”. A Paralimpiáról van szó.
Több mint 500 sportoló, 44 országból a Világ minden részéről… ez a hamarosan egész pontosan holnapután véget érő Vancouver-i Paralimpia mezőnye (ez a részvétel rekordot döntött). 64 versenyszámban mérhették össze a versenyzők erejüket. Az eddigi programokhoz képest két új szám is bekerült, a paralimpiák történetében ugyanis először osztanak érmeket lesiklásban és műlesiklásban az alpesi síversenyekben.
A legidősebb résztvevő a kerekesszékes curlingben érdekelt, 75 esztendős japán Hidai Takahashi, a legfiatalabb pedig a 15 éves svéd sílövő, Zebastian Modin volt.
Ezen valamiféle fogyatékkal rendelkező emberek számomra a világ hősei, hisz olyan félkészülésről, elszántságról és fair-playről tettek tanúbizonyságot ami a mai “profi” sportban szinte elképzelhetetlen. Itt nem a pénzről, hírnévről, botrányról szól a sport hanem az emberi, a fizikai korlátok túlont-túl szárnyalásáról csupán tiszta elszántságból vagy a sport szeretetéből!
Felteszem a kérdést: Hányan vagyunk ezen a világon épek egészségesek akik azt hajtogatjuk folyton, hogy: NEM TUDOK! LEHETETLEN!
De miről is beszélek? Mindenkinek ajánlom a következő linken található igen megható de szenzációs fotókat a paralimpiáról!
http://www.boston.com/bigpicture/2010/03/2010_winter_paralympics.html
HUNI