Clive Owennek megint összejött. Nem láttam az összes filmjét, de azokból, amiket igen nem egy emelkedik jóval az átlag fölé. A Bent a témája miatt, a Croupier a hangulata miatt érdekes. A BMW rövidfilmjeit a legnagyobbak rendezték, Closer, Sin City, Derailed, Inside Man, Children of Men, Shoot ‘Em Up – ami az egyik legjobb akciófilmeket parodizáló akciófilm, a The International és a Duplicity elég átlagosak és mégis jók. Most ez, egy dráma egy család életéről, amire a legtöbben azt mondják:fing, a The boys are back. Akik elvált vagy egy szülővel nőttek fel, azoknak talán jobban átmegy a film és megnöveli a megértést felfele, akinek fogalma sincs ezekről annak is élmény, tiszta film.

Más fiúk is visszatértek nemrég, ha csak egy kis időre, a Rage Against The Machine. Hosszú évek óta harcolnak emberi jogokért, most az emberek harcoltak értük. Az X Factoros nyáladzókat lealázva egy 17 éves számmal, akik, durván fogalmazva, nagyobbat égtek, mint azon album borítóján szereplő férfi. (protestáló pap)

Érdekes, az élet mennyire hasonlít a zenéhez, s az összes stílusból főleg a dzsesszre. (Jazz) Persze a legtöbb kiveszi részét életünkből, feszítünk és keménykedünk – diszkó, zúzunk, ásítozunk – rock, rángatózunk részegen, ritmusra – drum and bass, stb stb. de ami az egészét illeti, a dzsessz az, amivel legjobban le lehet írni. Azt hisszük minden arra halad, amerre akarjuk, aztán a zenekar egyik tagja mást kezd játszani, ha elcseszed és nem követed van esély rá, hogy sokan nem veszik észre, hogy farcs, de általában a zúgolódók szarral kezdenek dobálni. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig mások után kell menni. Ez most arról szól, hogy kevesen hallgatnak dzsesszt, a legtöbben csak megélik. Ami a legfontosabb, hogy bármit kapnak, nem élvezik. Stresszelnek, mint jómagam nagyon sokszor és minél hosszabb utat megteszünk, annál nehezebben térünk le egy másikra.

Hajós és a zenetörténet. http://www.youtube.com/watch?v=IuIqC3lG5UE

A majmok gyakran utánozzák az embereket, nincs tv az állatkertben, a ketreceken belül.

Rövid rövid rövid hosszú hosszú hosszú rövid rövid rövid

Másnéven Signal Of Stupidity – aki képes arra, hogy eltévedjen, főleg manapság azt megehetik a medvék. Festett turistajelzések, napállás, vízfolyás, mohák…Ki az aki nem képes követni az utat, akár egyedül bemegy az erdőbe, aztán órákat bolyong ott, lassan rásötétedik, magányos, tudja, hogy előbb vagy utóbb őt is utoléri a pánik, ááá megpróbálok idén nem eltévedni, viszek egy marék morzsát, csak Horváth ne szedje össze, mert így nem jut többet első sorba sem Bizkiten, sem máson…szkanderben is csal.

Miért kell a nagyon jó nőnek olyannak lennie, mint a Mikulás?! Tudjuk, hogy nem létezik. Az év utolsó hónapjában mégis ott a levegőben a remény, hátha…Hátha nem mind egy túlsúlyos, kopaszodó, jópofa apuka, vagy az ittas szomszéd. Akarjuk hinni, hogy létezik egy igazi, aki évente egyszer el is jön annak, aki jó. Nem baj, ha büdöset fingik, vagy maszturbál. Sem a jó nő, sem a Mikulás nem lehet tökéletes. Nem is azzal van baj, hogy túl rámenős vagy ha egy kicsit nagyképű, kényes vagy hisztis. Azt hiszem a baj velünk van…hasonlóképp, mint egy tegnap hallott történet. A gyerekek tettették, hogy még mindig hisznek az angyalban, csak azért, hogy ne kelljen fát díszítsenek. Most mondjuk meg egy két évesnek, hogy nincs semmi varázslat, tessék a doboz dísz és a fűrész?! S ha a díszeket a szebbik felével a fa törzse fele teszi vagy véletlenül levágja valaki fülét?! Hogy mondjuk, ha egyáltalán, meg a jó nőnek, hogy a piros ruha kinyúlik, kikopik, a fajáték már nem divat és 30 év múlva nagyobb lesz a szakálla, mint a Mikulásnak?!

Jut eszembe szakáll…96os ínyencség a jó, intelligens vígjáték kedvelőknek…Kingpin.

Fargo. Taking Woodstock. Equilibrum. 1984.

“Rokurota Makabe. You look even more handsome.” Csak ne ordítanának ennyit.  Ha valamit szépen kérnek, akkor is leírhatatlanul, ordítanak. Kakushi-toride no san-akunin (1958) Még egy Kurosawa film. Az elmúlt két hétben a negyedik. Elvarázsol a kultúrájuk, mássága, a történelmi filmek közt kiemelkedően jók, picit talán hosszúak és lassúak egyes jelenetek, de a megfelelő hangulatban nagyon élvezhető filmek. Kagemusha (1980), Rashômon (1950), Ran (1985). Csak ne ordítanának végig. Ott van még a Dreams (1990), és a Shichinin no samurai (1954). Amerikai újraforgatott címe a The Magnificent Seven, a Rashômonnak is van remakeje, The Outrage – kakk.

Első igazi havazás, első megmaradt hó. Kamerával és álvánnyal a kezemben egy ilyen szép téli, majdnem hóviharos éjszakán lementem a hídig. (nem fontos melyik) A vissza utat a már nem szűz hóban, de a saját lépteimben akartam megtenni. Lehetetlen. Majdnem minden tényező megegyezett, és mégis 20-30 lépésnél több nem sikerült. Igaz, egyszer a járőröző rendőrön röhögtem, ahogy alszik az autóban az óvoda mellett. Arra gondoltam, hátha az a rendőr, akinek a szolgálati autójában, az ülések hátára Jack Daniels-es reklámok vannak varrva. – részegen “felvesz” és azt hiszed vissza kerültél valahogy a kocsmába, kérsz egy sört, mellé valami erőset. A pultos csak néz, -hoppá- magyarul mondtad, kéred újra, románul, a bároslány kacag, a pultos, aki valamiért kormányt fog a kezébe megbök a botjával-

“Menjünk körbe-körbe, ami biztonságos, belátható vagy előre, amit meg akarunk változtatni?!” – egy idős bácsika, valamelyik faluból, akinek nem tetszett a kommunizmus és most túl sok a biztonság.

a demokrácia. A nagyok megválaszthatják öt évre, hogy ki legyen a diktátor. Szép volt Bushescu! A kicsiknek sem mindegy, de mit lehet tenni?! Pottyantsunk a szobrokra és tartsuk tisztán a fejünket. Talán nem elég, de napi 30 óra internet mellett apróságokra figyelni, mint pl. a választás nincs idő. Szintén bűnös.

DelaFunk

Szombaton koncertezett az Atmoszféra kávézóban. Nagyon jóra sikerült, úgy a koncert, mint a buli. Élő zene, sok nagyképű udvarhelyről és egyéb helyekről, akik nem szeretik a nagyképű udvarhelyieket, amíg az első hármat, akikkel találkoznak megkedvelik, de a nagykép mindenképp marad, nem indulunk el anélkül otthonról. Szeretjük a sztereotípiákat. Az elefántoknak mind négy lábuk és hat heréjük van, a képek a falon mind nagyok, biztos udvarhelyiek. Köcsög képek a falon.

Két veréb verekedik. A nyertes ülhet középre.

…és nézzük meg az idei év néhány legjobb filmjét.

Moon. Sam Rockwell a főszerepben és Kevin Spacey hangja. Aki szerette Boyle – Sunshine, Soderbergh – Solaris, vagy Kubrick – Odüsszeáját, annak ez mindenképp tetszeni fog. Egyszerűsége, előreláthatósága és Clint Mansell zenéje teljesen kiemel nemcsak a hétköznapokból, hanem a megszokott filmes meséken is túlmegy. Nem mindenkinek.

(500) Days of Summer. Mindenkinek. Dráma. Ettől sokan elfordulnak, nincs ideje a legtöbb embernek manapság nemhogy színházba menni, de még filmet nézni sem. Fontosabb a pénz hajszolása, a szükségtelen tárgyak halmozása. A film unalmasnak tűnhet, igaz, ha valamit újra és újra, csak kicsit másképp látunk, hamar megunjuk. Ez a film se mutat semmi újat, csak másképp. Úgy szól a szerelemről, hogy közben megszünteti, majd újra életre kelti. Paradox módon, egyik a néhány mondanivalója közül a személyes kapcsolatok előrehelyezése, a személyes kommunikáció fontossága. Reményeim nem váltak valóra Zooey Deschanellel kapcsolatban, itt sajnos nincs vicces rock bandája, mint a Yes Man-ben.

Away we go. Pofon egyszerű film. John Krasinski (The Office – egyik legjobb vígjáték sorozat, Monsters Vs. Aliens, stb) a nyugodtság és türelem megtestesítője. Ez a szintén romantikus vígjáték az idei év egyik legjobbja. Fiatal pároknak jó energiaforrás.

World’s Greatest Dad. Régóta meglep minket Robin Williams. Furcsábbnál szokatlanabb filmszerepeket vállal el. Most sem csalódhatunk, ebben a finoman szólva beteges szerepében. Amikor nézzük a filmet, ne itélkezzünk, ha muszáj, ne egyből, megérdemli az alaposabb átgondolást. Enyhén szólva döbbenetes. De nem annyira, mint Lars von Trier

Antichrist-ja. A tiff-en láttam, az első vetítésre főleg azok mentek, akik tudták,  (azt hittük, hogy tudjuk) hogy mire számíthatnak. A másodikról rengetegen kimentek. Pedig az első szabadtéri vetítés volt, a pokrócok nem értek sokat. Ha az előző film témája döbbenetes, akkor ennek a filmnek a képi világa meseszép. Annyira dúrva, eddig nem látott, rémképszerű képek segítségével van elmesélve egy egyszerűnek tűnő tragédia. A két film nagyon hasonló, a felnőttek probléma kezelését mutatja be. Igaz, itt a rendező bevallása szerint, nagyon sok félelmét a filmbe sűrítette. Beteg beteg beteg szép szép gyönyörű.

Shrink. Ha Robert Pattinsont említek, szinte mindenki hallott róla, tőlem +- 10 évre. Ha Kevins Spaceyről van szó, a legtöbb embernek két-három nagy film jut eszébe, ha egyáltalán ismerik, mint pl. az American Beauty, K-Pax vagy a Se7en, esetleg még az L.A. Confidential. Legalább még tíz nagyon jó filmje van. Néhány, sajnos ez is, alul van értékelve. Ezalatt csak az imdbs pontozását értem. Kikapcsol, megnevettet, hat, tanít.

Dead Snow. Az északiak tudnak horrort készíteni. Évente egy jót mindenképp. Tavaly a svéd Låt den rätte komma in, idén a norvégoktól ez. Öt perc nevetés, két perc ijesztés. Sokan utálják a hasonló filmeket, és igazuk van, a legtöbb valahogy nem működik.

Inglorious Basterds. TEJÓÉG! Van aki azt mondja Tarantino divat. Nem tudnak azok semmit. Az év legjobb filmje. Mivel ígyis a bloghoz illő néhány sort meghaladtam, sokkal, és ha ide írnám, mit gondolok erről a filmről, megduplázná, no meg a szerkesztőnőmet sem szeretném bosszantani, szóval talán máskor.

Paranormal Activity. Legjobb horror/thriller. Komolyan, nagyon sok horrort és thrillert láttam már, de ez… Egyedül nézve, éjjel…aki kicsit is bele tudja élni magát, annak sokkoló élmény lesz. uuuuuúúúú

Crossing Over. The Soloist. 9. Watchmen. Star Trek. I Love You Man. The Hangover. The Damned United. State of Play. Coraline. Mary and Max. Public Enemies. Up. Zombieland. Will Ferrell: You’re Welcome America.

Biztos sok nagyon jó film jelent meg idén, de eddig, az általam látottak között ezek, amik kiemelkednek.

Tasli

Virsli. Két közös tulajdonság az elnökkel. Nem nagyszerű?! Kivéve a taslit, nálam az csak képzeletben megy. Hülye erőszak. Igaz, jobb a tvben, mint előben. A virslivel pont fordítva van.

Bejegyzés tovább »

Első telefonbeszélgetés

Valahol Székelyföldön egy átlagos paraszttól eljutott egy anekdota Asztalos F.-ig. A. F. ezt elmondta másoknak, én egy ilyen mástól hallottam. Ha egy miniszternek vicces, akkor nekünk kötelező módon legálabb ismernünk kell.

Bejegyzés tovább »