Tegnap találkoztam Wim Wendersszel. Jól hangzik, nem?! (”ki az a Wim Wenders?!”) A TIFF 3×3 Wenders sorozatából a Don’t come knocking-ot (2005) vetítették. A rendező megtisztelte a nézőket, a fesztivált a jelenlétével. Miután lejárt a film a nézők kérdéseire válaszolt. Kényelmesen leült a színpad szélére, végig megtartva barátságos jellemét. A tolmács sajnos a nőket előnyben részesítette, így a film színvilága, zenéje és hasonlók előbbre kerültek, aztán nem maradt idő több, lényeges kérdésre. Pl. milyen Tim Roth-val dolgozni?!
A kérdezek-válaszolok után Wenders bácsi kapott egy csokor virágot, amiből kivett egy szál vöröset és odaadta egy hölgynek aki az első sorban ült. Ezt már kevesen látták, egy tucat embernél nem volt több már a moziban. Persze nem reklámért csinálta. Micsoda ember…Loptam egy írószert, elvettem egy otthagyott újságot, de az nem volt elég jó Neki. Elővett egy fényképet, elvette a lopott írószert (amit nem adott vissza!) és aláírta a fotóját. Közben meg a több tucat kérdés helyett annyi jött ki, hogy Európát gazdagítsa, ne Amerikát, hamar megnyugtatott, Németországban akar most egy jó darabig dolgozni…
A filmet kárpótolta ez az egész. Nem az volt a baj a filmmel, hogy nem Wenders legjobbja, mert nem az, hanem a néhány néző, akik a diszkóba képzelték magukat. Nem értették a filmet vagy csak nem érdekelte őket és végig röhögtek és beszélgettek. Egy nő megszolította őket, de szemberöhögték szegényt és folytatták. Kicsit meglepő volt, hogy mindketten 30 felettiek voltak. Az ember holtáig tanul. Ezt a hülyeséget. Nagyon sok irányban nem lehet fejlődni, ha nincsenek meg hozza az alapok. Ki miatt lesz a moziból diszkó és disznóól? Egy másik filmen végig recsegtették a chips csomagolását, szotyiztak a földre…a mozi megmentette a színházat ettől a szeméttől. Minden teremben kellene legyen egy urológus, készen állva sebész csapatával és ezeknek az állatoknak a végbélnyílásukat bevarrja. Mibe kerül, ha már otthon nem tanították meg, elővenni a bent rejtőző majmot és utánozni azokat, akik csendben tudnak maradni, evés, ivás nélkül 2 órát?! …felesleges…
Egy meglepetés filmet vetítettek tegnap, ami tényleg meglepetés volt. Hajdu Szabolcs Bibliothèque Pascal c. filmjét. A berlini filmfesztiválon is ott volt ez a film. Nem csoda. Az első néhány perc unalmas beszélgetése egy pörgő és színes filmet takar. A témája merész, morbid, tele iróniával és történettel.
Puskás Hungary (2009). A Matyi-téren vetítették. Sajnos csak a második felét értem el. Dokumentumfilm egy magyar legendáról.
Red Riding trilógia. Erős történet, három részben. Aki türelemmel végig tudja követni, azt megjutalmazza.
Tod Browning Draculajáról lemaradtam, de a Lugosi Béla filmklub közkívánatra hátha majd levetíti.
Holnap este fél 9től a művész moziban horror rövidek lesznek. Aztán még egy Wenders film és megint Wenders. A következő három napi program sokkal zsúfoltabb, mint az eddigiek, s ez még a nyilvánossá tett program. Nagyon sok mindent nem tüntetnek fel, nemcsak a meglepetés filmeket, de sem bulikat, sem pl. a héten bemutatott Red Mytery X kamerát, ami csak 35000 euró.
Amiket a fesztivál még tartogat (érdemesek): Florin Şerban filmje a Eu când vreau să fluier, fluier, Voskhozhdeniye (1977), Nothing Personal (2009), Etz Limon (2008), J’ai tué ma mère (2009), Lebanon (2009), Reconstituirea (1968), Postia pappi Jaakobille (2009), Medalia de onoare (2009), En ganske snill mann (2010), Der Räuber (2010), Lightning Over Water (1980), Baarìa (2009), Autobiografia lui Nicolae Ceausescu (2010), Kaméleon (2008), Film ist a Girl & a Gun (2009).
Ne felejtsük: kussoljunk moziban, színházban és temetőben.
)))))))))))) Medvék nélkül is ijesztően sz@r. Tökéletes választás, ha szakítani akarunk valakivel és “filmes” ízlésünkre bízzuk, hogy mondja ki: “Ennek annyi értelme van, mint kettőnkek. Boldog nőnapot, nagyi!” Ez most honnan jutott és kinek az eszébe?!
:-ss.