Böjthe Laci blogja

Concerto 155 / 2012 február 23 – 14h, február 25 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsort letöltheted INNEN.

C.P.E Bach – Sonata 6 – I Allegro di molto – részlet

Carl Philipp Emanuel Bach híres volt orgona és harmónium játékáról, amikre legjobb darabjait írta. 1753-ban adta ki a „Billentyűjáték igaz művészete” című tanulmányát, mely az első módszertani kiadvány ezen a területen. Ennek zenei anyagából hangzott el részlet, Armin Thalheim előadásában, a hatodik szonáta bevezető tételéből. DAJK, a Concerto klasszikus zenei műsor szerkesztője, Böjthe László köszönti önöket!

A barokk és a klasszicizmus művészettörténeti korszakok közti átvezető, rokokónak nevezett periódusban tevékenykedtek Johann Sebastian Bach zenész fiai. Bach első feleségétől született két zenei híresség, Wilhelm Friedemann valamint Carl Philipp Emanuel Bach alkotásait hallgattuk az elmúlt héten. Ma a nagy zenész második feleségétől született szintén nagyszerű zenésztehetség Gottfried Heinrich, Johann Christian valamint Johann Christoph Friedrich Bach nevei kerülnek említésre. Szóba kerül továbbá ez utóbbi művész fia is, Wilhelm Friedrich Ernst Bach, aki, a zenei életet legalább öt generáción át meghatározó Bach család utolsó kiemelkedő zeneszerző sarja.

A betegség miatt hirtelen elhunyt első felesége, Maria Barbara halála után Johann Sebastian Bach rövidesen újra megnősült. Második feleségétől, Anna Magdalena Wilckentől, aki zenész családból származó tehetséges szopránénekesnő volt, Bachnak 13 gyereke született. Közülük hárman lettek kiemelkedő muzsikusok, zeneszerzők. Első fia az említettek közül Gottfried Heinrich Bach, 1724-ben született Lipcsében. Nagyszerűen játszott billentyűs hangszereken de sajnos szellemi problémák mutatkoztak nála. Carl Philipp Emanuel bátyja így nyilatkozott róla: „nagy géniusz aki azonban nem tudott kibontakozni”. Naumburgban hunyt el 39 éves korában. Szerzeményeiből felvétel nem áll rendelkezésemre, legkisebb öccsének szerzeménye fog most felhangzani.

J.C. Bach – Keyboard Concerto in B flat major, Op. 13, No. 4 / Andante   3:33

Johann Christian Bach Op. 13/4-es B-dúr billentyűs koncertjéből hangzott el a középső lassú tétel. Susan Alexander-Max játszott zongorán.

Johann Christian Bach, Johann Sebastian Bach 11. fia, 1735-ben született, ő volt a legfiatalabb Bach fiú. 15 éves volt, mikor apja elhunyt, és ő Berlinbe költözött bátyjához, az említett Carl Philipp Emmanuel Bachhoz. A zenetanárként is híres bátyjának ő volt a legjobb tanítványa. Alig húsz évesen, Itáliában látjuk őt viszont, ahol tovább képezte magát a zene terén és tehetős pártfogókra is talált. Miután áttért a katolikus hitre, a milánói katedrális orgonistája lett. Több operaház is felkéréssel fordult hozzá, így figyelme a zenés színpadi műfaj irányába fordult. A kezdeti sikerek után Velencéből és Londonból is kapott megrendeléseket. 1762-ben a londoni olasz opera zeneszerzőjévé nevezték ki, ahol ugyan sikereket aratott, de az új igazgató riválist látott benne és nem hosszabbította meg a szerződését. Johann Christian nem maradt elfoglaltság nélkül, hisz egy sorozat concertót ajánlott Charlotte királynőnek, aki német származású lévén, honfitársa volt, s akiben pártfogóra talált. Amikor 1765-ben a nyolc éves Wolfgang Amadeus Mozart Londonba érkezett, Johann Christian és a csodagyerek közeli kapcsolatba kerültek. A kis Mozart zeneszerzőként is Christian Bach hatása alá került.       1764-től kezdődően, Johann Christian tíz éven át Carl Friedrich Abell honfitársával, zeneszerző és gambajátékos zenész barátjával, akit még Lipcsei éveiből ismert, évente 10-15 koncertet tartottak Londonban. Közös rendezvényeik, melyeken felváltva vezényeltek és muzsikáltak, meghatározó tényezővé váltak az angol főváros hangversenytermeiben. Közben néhány operája is színre került, többek közt egy gyerekopera is, a színházba látogató négy esztendős walesi herceg tiszteletére illetve szórakoztatására. Emellett oratórium sorozatot is bemutatott.

1771-ben Johann Christian megbízást kapott Mannheimból, a választófejedelem névnapi ünnepségére komponálandó opera ügyében. A „Temistoclé” olyan nagy sikert aratott, hogy meghívták a zeneszerzőt, térjen vissza és írjon újabb operákat a város számára. Közben Johann Christian folytatta szokásos londoni tevékenységeit is: zenei leckéket adott a királynénak és gyerekeinek, kísérte a király fuvolajátékát, valamint kamarazenéjével hozzájárult az uralkodónő esti szórakoztatásához is. Közben összeházasodott Cecilia Grassi olasz operaénekesnővel.

Párizsi felkérésre is írt egy operát, majd népszerűsége csökkeni kezdett. Ennek ellenére végig meghatározó személyiség volt a londoni zenei életben, míg 1782-ben, 47 éves korában, betegség miatt elhunyt.

Szerzeményei közül az Op.18-as, F-dúr , hatodik szonátája következik.

J.C. Bach – Fdur Sonata Op.18 No.6       9:21

Johann Christian Bach Op.18-as, F-dúr , hatodik két kezes csembalószonátáját Ero Maria Barbero valamint Anna Sorrento játszották.

Az említett zeneszerző bátyja, Johann Christoph Friedrich Bach, Johann Sebastian Bach kilencedik gyereke, 1732-ben született Lipcsében. Zenét apjától tanult, a Tamásiskolában és feltételezhetően a Lipcsei Egyetemen végezte tanulmányait. 1750-ben Wilhelm von Schaumburg-Lippe gróf udvari csembalistája lett Bückenburgban, ahol 1759-től koncertmesteri rangban működött. A kiemelkedő billentyűvirtuóz művei: billentyűs szonáták, szimfóniák, oratóriumok és egyéb egyházi művek. Művei hordozzák apja, Johann Sebastian valamint bátyja Carl Philipp Emanuel stílusjegyeit a munkaadója ízlésének és kívánságának eleget téve olasz stílussal elegyítve. Késői alkotásai már a klasszicizmus stílusjegyeit viselik magukon. Esz-dúr zongoraversenye fog most elhangzani.

J.C.F. Bach – Keyboard Concerto in E flat major YC90        18:43

Johann Christoph Friedrich Bach Esz-dúr zongoraversenyét Susan Alexander-Max zongorázta.

Johann Christoph Friedrich Bach feleségül vette Lucia Elisabeth Münchhausen énekesnőt. Az 1759-ben Bückenburgban született legidősebb fiát, maga a gróf keresztelte, aki a Wilhelm Friedrich Ernst Bach nevet kapta. Ő volt a nagy Johann Sebastian Bach unokája és a Bach muzsikusdinasztia utolsó kiemelkedő zeneszerző tagja. Három éves volt Mozart, amikor ő született, három éves volt Brahms, amikor ő meghalt. Ezt az időbeni azonosítás érdekében említettem meg, tehát ő már klasszicista zeneszerző volt, amit alkotásán is hallani fogunk. Zenét apjától, majd 1778-tól nagybátyjától, Johann Christian Bachtól tanul Londonban, ahol híres szólista és zongoratanár vált belőle. 1782 után Párizsban, majd Hollandiában tett koncertkörutat, végül a német Minden városában lett zenei igazgató. Itteni látogatása alkalmával hallotta II. Vilmos Frigyes király a „Westphalens Freude” című szerzeményét. – részlet – „A Weser nimfái”-ként is ismert említett zenemű annyira tetszett a királynak, hogy Christoph Friedrich Bachot, Friederike Caroline Luise királyné házi csembalistájának alkalmazta, Berlinbe. Úrnője halála után, 1805-től udvari karnagy és csembalista lett annak lányánál, mecklenburg-strelitzi Luise hercegnő udvarában, és a porosz hercegek zenetanáraként tevékenykedett.

Robert Schumann említi nevét, mint egy 84 éves nagyon agilis, hófehér hajú, kifejező vonásokkal rendelkező úriembert. A két zeneszerző 1843-ban találkozott, amikor az idős művész feleségével és két lányával Lipcsébe érkeztek, nagyapja szobrának, a Mendelssohn által adományozott Bach szobornak leplezési ünnepségére.

Wilhelm Friedrich Ernst Bachtól elsősorban zongoradarabok maradtak ránk (3 zongoraverseny, zongora-kettősverseny, Előadási darab 6 kézre), ezenfelül 2 szimfónia, két zenekari szvit, kantáták és dalok. „Kolumbusz avagy Amerika felfedezése” című kantátáját fogjuk most meghallgatni. A Louise Brachmann híres költeményére komponált zenemű Kolumbusz útjának egy epizódját eleveníti fel. A hosszú és céltalannak tűnő út miatt csüggedt tengerészek kapitányuk ellen fordulnak és már-már a tengerbe akarják dobni őt, amikor a felkelő nap sugaraitól bearanyozva feltűnik a láthatáron az eseményeket jóra fordító szárazföld partvonalának keskeny sávja.

W.F.E. Bach – Columbus oder die Entdeckung von America            10:52

Wilhelm Friedrich Ernst Bach 1845-ben, 86 éves korában hunyt el Berlinben. Vele ért véget a négyszáz évre visszatekintő zenész-zeneszerző Bachok sora. „Kolumbusz avagy Amerika felfedezése” című kantátája hangzott el, a Rheinische Kantorei együttesét Hermann Max vezette.

Concerto klasszikus zenei óránk hangzott el, mely Johann Sebastian Bach zeneszerző fiainak illetve az egyetlen zenész unokájának alkotásaiból szemelgetett. Műsorunkat szombaton este fél tizenegytől megismételjük. A következő találkozásunkra remélhetőleg a jövő csütörtökön délbe két órától kerülhet itt sor, addig is Isten áldását kérem önökre! DAJK, Böjthe Lászlót hallották, viszont hallásra!

Concerto 154 / 2012 február 16 – 14h, február 18 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A műsor INNEN letölthető.

Carl Ph.E. Bach – Presto in c       1:35

A generációk közti nézetkülönbségek mindig is léteztek, hát még, ha zenéről volt szó, pláne egy olyan apa mellett mint Johann Sebastian Bach. Bachnak két feleségétől született gyerekei közül tízen érték meg a felnőttkort, ők mind első kézből kapták a zenei nevelést. Ehhez számottevő tehetséget is örököltek, hisz öten közülük koruk legelismertebb zenészei közt vannak számon tartva.

A Concerto klasszikus zenei műsor szerkesztője, Böjthe László köszönti önöket, DAJK!

A barokk, mely Bach személyével tetőződött be, kezdett leáldozni. A közönség már valami újra vágyott. Az 1720-as és1780-as évek között, a föltörekvő polgárság új művészeti ízlést juttatott uralomra, a rokokó stílust, melyet “gáláns” stílusnak is neveznek. Ez főleg az iparművészetben és belsőépítészetben fejlődött ki. Hajlított, hullámos felületek, szeszélyesség, a vallásos témák helyett a derűs életérzés kifejezője volt. Életöröm, jókedv, elevenség, jellemzi a stílust. A rokokó zene szembefordul a barokk monumentalitással és zsúfoltsággal, a természetszerűséget és kisszerűbb, idillikusabb, intimebb műfajokat kedveli. A finomkodás és apró díszítés megfelelő közege a dal, a tánc és a vígopera. A drámai feszültséget felváltja a könnyed hangvétel. A Bach fiúk ebbe születtek bele, és hogy a korstílusnak megfeleljenek, zenei téren szembe kellett fordulniuk apjuk zenéjével, ami nem kis konfliktushelyzetet eredményezett.

A mai és a jövő heti adásunkban az említett Bach fiúkról lesz szó, mintegy átvezetésként a barokk és az azt követő nagyobb művészettörténeti korszak közt melyet „bécsi klasszicizmus”-nak nevezünk, s melynek zenei alapjait is egy Bach fiú tette le. A mai óránkban Bach első feleségétől, Maria Barbara Bach-tól született két zenei hírességnek, Wilhelm Friedemannnak valamint Carl Philipp Emanuel Bachnak zenéjét lehet hallgatni.

Wilhelm Friedemann Bach – Cembalokonzert Re majeur/II Andante        5:29

Wilhelm Friedemann D-dúr csembalóversenyének középső andante tétele hangzott el.

Bach második gyereke és legidősebb fia Wilhelm Friedemann, 1710-ben született Weimarban, ahol apja orgonista és kamarazenész volt a herceg szolgálatában. Rendszeres zenei nevelés mellett, jogot tanult és élénken érdeklődött a matematika iránt. Kitűnő orgonista és zeneszerző volt, mindezek mellett különösen improvizációs készségeiről volt híres. 23 éves korában Drezdában alkalmazták orgonistaként. 1746-tól pedig Halle városában tevékenykedett akkor már hírneves orgonistaként. Habár a Darmstadt-i udvar zeneigazgatói állását megkaphatta volna, nem tisztázott, hogy mi okból, de ezt sosem foglalta el. Néhány évig Braunschweigban élt majd Berlinben Nagy Frigyes húgánál, Anna Amalia hercegnőnél volt zenész, de rövidesen ismeretlen okok miatt kegyvesztett lett.

Első fiúként, annak idején apja különösen nagy hangsúlyt fektetett zenei nevelésére. Talán emiatt nehéz is volt számára a megváltozott korstílusba beilleszkednie. Sokoldalú tehetsége ellenére nem tudott komolyabb zenei állásban hosszabb ideig megmaradni, így elismert zenei zsenialítása mellett szegénységben hunyt el 1784-ben Berlinben, 74 éves korában.

Wilhelm Friedemann Bach szerzeményei közül most a 45-ös jegyzékszámú a-moll csembalóverseny fog elhangzani.

Wilhelm Friedemann Bach – Cembalokonzert a-moll F 45  14:51

A London Baroque Zenekar előadásában Wilhelm Friedemann Bach a-moll csembalókoncertje hangzott el. Szólót játszott Richard Egarr.

Bach első feleségétől, Maria Barbaratól született ötödik gyereke, az említett Wilhelm Friedemann után, a második felnőttkort megért fiú és szintén kivételesen tehetséges zenész, Carl Philipp Emanuel Bach volt. Ő volt a klasszicizmusra jellemző zenei formák, a szonátaforma, a szimfónia és a kamaramuzsika egyik előfutára.

Johann Sebastian Bach több fiát is beíratta a lipcsei egyetem jogi karára, hogy megszerezhessék azt a végzettséget, amellyel lehetőségük volt elkerülni azokat a megaláztatásokat, amiket egyszerű zenészként neki el kellett szenvednie. Carl Philipp Emanuel volt az, aki fiai közül a leginkább felismerte az oktatás értékét. A zeneszerzőket ugyanis csak oktalan szolgáknak tartották a korszakban, de ha egyetemi végzettségük volt, már egyenrangú intellektuális partnerként néztek rájuk. Az említett Bach fiú Lipcsében, majd a frankfurti egyetemen tanult. 1740-ben a majdani II. Frigyes csembalistája lett, később pedig 1767-ben, Hamburgban kapott karmesteri állást, keresztapja, Georg Philipp Telemann utódjaként.

A mai adásunk második felében Carl Philipp Emanuel Bach G-dúr versenyművét fogjuk meghallgatni. Abban az időben a versenymű még nem volt teljesen hangszerorientált, hisz az említett versenyművet hallottam már zongora, csembaló illetve orgonaverseny formában is. Most pedig nem is billentyűs hangszeren, hanem egy nagyszerű fuvolaverseny formájában fog elhangzani.

Carl Philipp Emanuel Bach – G-dúr fuvolaverseny   24:05

A Moszkva Kamarazenekart Constantine Orbelian vezette. Fuvolán Raffaele Trevisani játszott. Előadásukban Carl Philipp Emanuel Bach G-dúr fuvolaversenye hangzott el.

Johann Sebastian Bach kiemelkedő zenész tehetségű fiairól a jövő héten fogok további életrajzi adatokat megemlíteni. Carl Philipp Emanuel mellett szóba kerül majd Johann Christian valamint Johann Christoph Friedrich Bach is. Várom tehát önöket a jövő csütörtökön délbe két órától erre a hullámhosszra. A mai Concerto klasszikus zenei óránkat is újra meg lehet hallgatni ismétlésben, szombaton este fél tizenegytől.

Szeretetben bővelkedő napokat kíván önöknek a műsor szerkesztője Böjthe László. DAJK!

Carl Ph.E. Bach – Preludium in D Wq. 70-7 – -részlet.

Concerto 153 / 2012 február 9 – 14h, február 11 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

Aműsor letölthető INNEN.

A következő órában, Concerto klasszikus zenei műsorunkban, februári zenetörténeti évfordulók kapcsán válogatott zenedarabokat lehet hallgatni. Szóba kerül Ibert, Friedman, Glinka, Kabalevszkij, Stradella, Borogyin és Rossini. Békés zenehallgatást kíván önöknek a műsor szerkesztője Böjthe László. DAJK!

Kerek 50 éve, február 5-én hunyt el Jacques Ibert francia zeneszerző. Gabriel Fauré tanítványa, a római díj győztese, vígoperákat, balettzenét, dalokat, kamarazenét komponált, de írt filmzenéket is. Híresebb szerzeményei az 1942-es vonósnégyese, a Kikötők sorozat, a Divertimentója valamint a most következő fúvósötösre komponált “Trois pieces breves”.

Ibert – Trois pieces breves    6:32

Az 50 éve elhunyt Jacques Ibert “Trois pieces breves” című alkotását a Bécsi Fúvós Szólisták játszották.

Február 14.-vel kapcsolatban emlékezhetünk meg Ignaz Friedman lengyel-zsidó zeneszerzőről és világhírű zongoristáról, aki az említett napon született 130 évvel ezelőtt. Kora legkitűnőbb zongoristái közt tartják számon, aki Berlinben majd Koppenhágában élt de világszerte koncertezett. A második világháború elől egy ausztráliai koncertmeghívással élve Sydney-be menekült. Itt hunyt el 1948-ban, 66 éves korában. Saját szerzeményéről felvétel nem áll rendelkezésemre, de Chopin mazurkáinak felülmúlhatatlannak tartott zongora-előadásából ízelítőt kaphatunk zenészi nagyságáról, majd ugyanezt megcsodálhatjuk Mendelssohn „Szöveg nélküli dalok” sorozatából vett részletében, egy-egy múlt század eleji felvételről.

Chopin – Mazurka No.41, Op. 63-No. 3        2:14

Mendelssohn – Lieder Ohne Worte, Op.30 No.6 Venezianisches Gondellied       3:22

Chopin Op.63-as harmadik mazurkáját majd Mendelssohn „Szöveg nélküli dalok” Op.30-as sorozatából a „Velencei gondoladal”-t a 130 éve született Ignaz Friedman játszotta.

55 éve hunyt el Mihail Ivanovics Glinka orosz zeneszerző, az orosz zenei hagyomány megteremtője. Nemesi családban születve kulturális környezetben nevelkedett, ahol a zene is gyakori volt, ami mellett a népzene is jelentős hatással volt rá. Rendszeres zenei képzésben nem részesült, autodidakta módon és mangánórákon képezte magát. 1836-ban adták elő Ivan Szuszanyin című nagysikerű operáját. Egy évre rá Glinkát kinevezték a Cári Kápolna Kórusának vezetőjévé.

Második operája, Puskin elbeszélése alapján a Ruszlán és Ludmilla. Habár később Liszt Ferenc is igen kedvezően nyilatkozott az operáról, a bemutatón a mű hűvös fogadtatásban részesült a túl népies hangvétel miatt.

1855-ben, Párizsi, Spanyolországi majd Varsói tartózkodások után, Szentpéterváron megismerkedett a még fiatal Balakirevvel, akiben zenei nézetei lelkes követőjére talált. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Kjui. A fiatal szerzők zenészkört alakítottak az orosz zene megújítására, akikhez később társult még Borogyin is, így alakult ki az Ötök csoportja – Glinka támogatásával.

Glinka 1856-ban Berlinbe utazott, hogy meglátogassa régi tanárát, Siegfried Dehnt. A nagy nemzetközi siker 1857-ben, mindössze két héttel halála előtt jött el Meyerbeer jóvoltából, aki hatalmas sikerű koncertet rendezett műveiből. Berlinben érte a halál február 15-én, 55 éve. Alkotásai közül hallgassuk meg az első tételt az Esz-dúr Grand Sextet-ből.

Glinka – Grand Sextet in E Flat Major (1832): I. Allegro (részlet) 7:16

Az 55 éve elhunyt Mihail Ivanovics Glinka Nagy Sextetjéből vett első tételt az Orosz Nemzeti Zenekar Szolista Együttese játszotta Mikhail Pletnev vezetésével.

Következő zeneszerzőnk Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij, aki Szentpétervárott született 1904-ben majd Moszkvában hunyt el 1987. február 18-án, kerek 25 éve.

Kabalevszkij a moszkvai konzervatóriumban végzett, 1932-től annak tanára volt. Zeneszerzést tanított. 1940-46 között a Szovjetszkaja Muzika szerkesztője, majd a Szovjet Tudományos Akadémia zenei osztályának vezetője volt. A Szovjet Zeneszerzők Szövetségének első titkára. Művei a 19. századi hagyományokat követik. Operákat, 4 szimfóniát, balett zenét, 3 zongoraversenyt, gordonkaversenyt, vonósnégyest, zongoradarabokat valamint hegedűversenyt is komponált. Ez utóbbiból következik az „Andante cantabile” jelzésű középső tétel.

Kabalevszkij – Violin Concerto in C – Op.48 / II Andantino cantabile        6:28

A 25 éve elhunyt Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij Op.48-as C-dúr hegedűversenyének lassú tételét David Ojsztrakh játszotta.

370 éve hunyt el Alessandro Stradella (1642-1682) olasz zeneszerző, korának egyik nagy jelentőségű opera-, oratórium-, kantáta és hangszeres zene szerzője. Jelentős érdemei vannak az ária szerkezeti felépítésének és kifejező erejének meghatározásában. Művészete befolyással volt Händel oratóriumaira, aki néhány zenei ötletet is kölcsönzött Stradellatól.

Alessandro Stradella „Delizie Contenti” című áriája következik.

Stradella – Delizie contenti    4:04

A Complesso Barocco di Milano együttesét Francesco Degrada vezette. Szólót énekelt Luciana Ticinelli. Alessandro Stradella áriáját halálának 370 éves évfordulójának kapcsán hallgattuk meg.

Következő megemlékezésünkben Alexander Porfirievich Borogyin kerül szóba, kinek február 27-én lesz halálának 125 éves évfordulója. Borogyin Szentpétervárott született 1833-ban egy grúz herceg törvénytelen fiaként. Művelt nevelőszülők gondoskodtak a gyerekről, akinek korán kiderült szerteágazó érdeklődési köre. Nyelveket tanult, kis kémiai laboratóriumot rendezett be magának, emellett fuvolázni, zongorázni, oboázni, gordonkázni tanult. Még csak 14 éves volt, amikor versenyművet írt fuvolára és zongorára. 1850-től a szentpétervári Orvosi-Sebészeti Akadémián tanult, ahol a szaktantárgyakon kívül kémiát, állattant és kristálytant is hallgatott. Tanulmányait 1856-ban fejezte be kitüntetéssel, és mindössze két év múlva doktori címet is szerzett. Diplomája megszerzése után tanársegédi megbízást kapott az akadémián, ugyanakkor orvos-gyakornoknak is kinevezték egy katonai kórházba. Tudományos és oktató munkája mellett továbbra is élénken érdeklődött a zene iránt, barátaival kamarazenélt, saját darabjai népi tematikára épültek. 1864-ben kinevezték a kémia professzorává, és ebben az időszakban ismerkedett meg Muszorgszkijjel és Balakirevvel, akik ösztönözték zenei munkásságát. Az azonos érdeklődésű komponisták Rimszkij-Korszakovval és Kjuival együtt megalapították az „Orosz ötök” zeneszerzői csoportot.

Borogyin szerteágazó zenei alkotásaiból, most az élete fő művének tartott Igor Hercegből következik egy közkedvelt részlet, a „Szüzek tánca” majd az Asz-dúr zongorascherzója fog elhangzani.

Borodin – Prince Igor Polovstian Dances, Maidens’ Dance            2:43

Borodin – Scherzo in A flat    2:46

A „Philharmonica” Szimfonikus Zenekart Igor Ivanenko vezette, előadásukban részlet hangzott el Borogyin Igor Herceg című operájából, majd Vladimir Ashkenazy zongorázta a 125 éve elhunyt szerző Asz-dúr zongorascherzóját.

Mai utolsó évfordulónk Gioachino Antonio Rossini nevéhez fűződik, aki 220 éve született, 1792 február 29-én, Pesaro városában. Csupán 18 éves volt, amikor Velencében színre került első operája. Ezt a többnyire vígoperák nemzetközi közkedveltségnek örvendő sorozata követte. Rossini, korának legbefolyásosabb zeneszerzői közé tartozott, a bel canto úttörőjeként tartják számon.

A „Szevillai borbély” című operájából vett közkedvelt dallamok hegedű parafrázisa következik.

Rossini – Figaro (Paraphrase on Largo al factotum-  Il barbiere di Siviglia)          5:18

Jascha Heifetz hegedűjátéka által a 220 éve született Gioachino Rossini „Szevillai borbély”-ából elevenedett meg a Figaro részlet. Ennyi fért a februári évfordulókból szemelgető műsorunkba, melyet szombaton este fél tizenegytől megismételünk. A Concerto klasszikus zenei műsor következő része a jövő csütörtökön délbe két órától hallgatható itt meg. Addig is búcsúzik önöktől a műsor szerkesztője: Böjthe László. Viszont hallásra!

Concerto 152+ / 2012 február 2 – 14h, február 4 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

Félreértés miatt a héten múlt heti adás került ismétlésre, ami megtalálható ITT.

Úgy, hogy LAPOZZ.

Concerto 152 / 2012 január 26 – 14h, január 28 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

Letölthető: MŰSOR.

Számomra is meglepő, de a barokk zenét bemutató sorozatunk még a 2009-es esztendőben kezdődött. Több mit két év alatt – más témájú műsorok mellett – több mint harminc adás témája volt a barokk és kiemelkedő zeneszerzői. Átnéztem a rendelkezésemre álló zeneanyagot és a mai Concerto klasszikus zenei adásunkban, mintegy kiegészítésként az említett maratoni sorozatunkhoz néhány kimaradt de említésre méltó szerző nevét fogom felsorolni.

Böjthe László köszönti önöket: DAJK!

Születés szerinti időrendben kezdem a listát Georg Muffat nevével, aki 1653-ban született franciaként, de élete jelentős részét a németeknél zenélte le. Miután a franciáknál Lully majd az olaszoknál Pasquini tanítványa, illetve Corelli barátja volt, németországi karrierjét Salzburgban kezdte 25 évesen orgonista és kamarazenészként. Később a passaui püspöknél dolgozott karmesterként. Fia Gottlieb Theophil Muffat, szintén híres zenész volt. Orgonistaként az 1700-as évek első felében Bécs legjelentősebb billentyűs zeneszerzőjének számított. Passauban született 1690-ben. A bécsi udvarban számos zenetanári teendője akadt. Ő tanította a királyi gyerekeket köztük a majdani Mária Terézia császárnőt is, kinek trónra lépése után az udvar fő orgonistájává nevezték ki. Gottlieb Muffat 1770-ben hunyt el, 80 éves korában.

Most az apa, vagyis Georg Muffat szerzeményei közül az „Armonico tributo” kiadványában levő g-moll második szonátájából következik részlet.

Georg Muffat – Armonico tributo – Sonata II g-moll / részlet          7:22

Georg Muffat g-moll szonátáját a Leonhardt Consort játszotta.

Nikolaus Bruhns zenész-zeneszerző családban született 1665-ben. Nagyapja, s annak mindhárom fia elismert zenészek voltak. A kis Nikolaus csodagyereknek számított, egész fiatalon orgonázott és zenedarabokat komponált. Később testvérével együtt Lübeckben tanultak zenélni több neves zenésztől, köztük nagybátyjuktól is. Bruhns a kor talán legnagyobb zenészétől Dietrich Buxtehude-tól is tanult, aki legtehetségesebb tanítványának tartotta őt. Zenészünk stílusa befolyással volt Johann Sebastian Bach-ra is. Kora egyik legkiemelkedőbb orgonistájaként és zeneszerzőjeként 24 éves korától Husum városában tevékenykedett orgonistaként. Itt hunyt el, fiatalon, mindössze 32 éves korában.

Nikolaus Bruhns szerzeményei közül most hallgassuk meg a nagyobbik e-moll orgonaprelúdiumát.

Bruhns – “Großes” Praeludium in e-Moll    7:30

Nikolaus Bruhns e-moll nagy orgonaprelúdiumát Ton Koopman orgonázta.

Következő barokk zenészünk Jeremiah Clarke, aki angol barokk zeneszerző és szintén orgonista volt, 1674-ben született Londonban. Tehetsége révén a királyi kápolna orgonistája volt már fiatalon. Sajnos ő is korán végezte. Egy nagyon szép de rangján felül álló hölgy iránt táplált heves de reménytelen szerelem miatt, önként vetett véget életének, alig 33 éves korában. Neve a “Dán herceg indulója” című alkotása révén maradt ismert a zenetörténetben, hisz a közkedvelt dallamot mai napig is gyakran játsszák. „Trumpet Voluntarry” néven közismert szerzeményének, mely az orgona trombita nevű regiszterén játszott szólódarabra utal, most egy zenekari átirata következik.

Clarke – Trumpet Voluntary  2:25

Jeremiah Clarke angol zeneszerző közkedvelt dallamának zenekari átdolgozását Leopold Stokowsky készítette és ő is vezényelte a London Szimfonikus Zenekar élén.

Következő zenészünk Johann Georg Pisendel, akit említettem a múlt héten is, mint a hegedűverseny atyjának Giuseppe Torellinek tanítványát. Piesendel Nürnberg mellett született 1687-ben. Személyes ismeretségben volt kora legnagyobb zenészeivel, mint például Johann Sebastian Bach-al, Georg Philip Telemannal valamint Antonio Vivaldival. Mint kora egyik legkiemelkedőbb hegedűművészének, hegedűversenyt írtak számára olyan világhírű zenésztársai, mint Tomasso Albinoni valamint a már említett Telemann és Vivaldi is. Pisendel kevés számú szerzeménye igen magas színvonalú. Zenészünk kiemelkedő hegedűsi meg zeneszerzői tehetsége mellett azt az érdemet is magáénak tudhatja, hogy vezetése alatt a Drezdai Udvari Zenekar, színvonalában Európa talán legnagyszerűbb zenekarává nőtte ki magát.

Johann Georg Pisendel D-dúr concertójából következik részlet.

Pisendel – Concerto in D major / részlet       7:46

Johann Georg Pisendel D-dúr concertójából vett részletet Gottfried von der Golz vezetésével a Freiburgi Barokkzenekar játszotta.

Nicola Antonio Porpora Nápolyban született 1686-ban. Itt kezdte zenei tanulmányait tíz éves korában a Zeneakadémián. Az Alessandro Scarlatti uralta nápolyi operaéletbe 1708-ban, 22 éves korában tört be Agrippina című sikeres operájával. Nápolyban, Rómában, Velencében tevékenykedett, közben Európa szerte hírnevet szerzett operáival. Operaszerzeményei színvonalát tekintve Londonba hívták meg nem titkoltan Georg Friedrich Händel riválisának, konkurens operatársulathoz. Emellett a kor leghíresebb énektanára volt. Több világhíresség is került ki a keze alól. Három év London után újra Velencében majd Drezdában és Bécsben dolgozott. Itt a fiatal Joseph Haydn volt tanítványa és zongorakísérője. 1768-ban hunyt el 82 éves korában. A klasszicizmusnak nevezett zenetörténeti fejezet legfontosabb előkészítőjeként tartják számon. Számos operája mellett kamarazenei darabokat is szerzett, melyek közül most a G-dúr hegedűszonátája következik.

Porpora – II. G-dúr hegedűszonáta   9:05

Nicola Antonio Porpora G-dúr, második hegedűszonátáját Anton Steck hegedülte, csembalón kísért Christian Rieger.

Jean Marie Leclair 1697-ben született Lyonban. A francia hegedűművész és zeneszerző a francia királyi udvarban zenélt, majd a holland királynál, később meg a hollandiai Hágában. Ezt követően visszatért Párizsba, ahol 67 éves korában gyilkosság áldozata lett.

Több mint 60 szóló, duó illetve trioszonátát írt, melyekben az olasz stílust a franciával elegyíti. Rövid díszített frázisokat és színes harmóniákat alkalmaz, melyből hangszeres virtuozitása is kitűnik. Komponált továbbá koncerteket, balett zenét, vokális zenét és van egy operája is. Őt tartják a francia hegedűiskola megalapozójának. Alkotásai közül a D-dúr, harmadik szonátája következik.

Leclair – Sonata No. 3 in D    10:22

Jean Marie Leclair D-dúr harmadik hegedűszonátáját Davit Oistrakh játszotta, Vladimir Yampolsky zongorakíséretében.

Ennyit kiegészítésként a barokk sorozathoz. Zenetörténeti sorozatunk következő részében a klasszicizmus előfutárairól lesz szó, mint például Johann Sebastian Bach kitűnő zenészfiairól, Leopold Mozartról, Wolfgang Amadeus zeneszerző apjáról illetve kortársaikról.

A Concerto klasszikus zenei óra ismétlésben meghallgatható szombatonként este fél tizenegytől. A műsor következő része a jövő csütörtökön délbe két órától kezdődik majd. Böjthe László várja önöket akkor is szeretettel, viszont hallásra!

Concerto 151 / 2012 január 19 – 14h, január 21 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A műsor INNEN letölthető

Az Észak-Olaszországi Bologna városa több szempontból is híres. Itt alapították például az első középkori európai egyetemet még 1088-ban, hol sok későbbi neves magyar is tanult. A város négy pápát is adott az egyháznak. Zenei szempontból Bolognat tekintik a concerto, vagyis az önálló zenekari muzsika szülőföldjének. Itt született Adriano Banchieri barokk valamint Ottorino Respighi kiemelkedő impresszionista zeneszerző. Habár nem itt született, de itt tevékenykedett Giuseppe Torelli is, akit a mai értelemben vett hegedűverseny atyjának tekintenek. Róla lesz szó adásunk első felében majd egy kortársának, az angolok egyik leghíresebb barokk zeneszerzőjének Henry Purcellnek zenéjét lehet majd hallgatni.

Ezekhez kíván önöknek békés zenehallgatást a Concerto klasszikus zenei műsor szerkesztője: Bth. DAJK!

Torelli – Sinfonia for trumpet in D major (G 8)          5:07

Trombitára és kamarazenekarra írt D-dúr szinfonia hangzott el.

Szerzője, Guiseppe Torelli olasz barokk zeneszerző, viola d’amore és hegedűművész, hegedűtanár, Veronában született 1658-ban. Családja később Bolognába költözött, ahol Giuseppe zenét tanult több zenésznél is és zeneszerzést Antonio Pertinél. 1684-ben, 26 éves korában, tagjai közé választotta őt az Academia Filarmonica, mely a városban zenélő egyesületek leghíresebbike volt. Emellett Torelli a bolognai San Petronio székesegyház violajátékosa volt.

Később zeneszerzőnk rövid ideig koncertmester volt a Brandemburg-Ansbachi őrgróf udvarában, ahol tanítványa volt a híres Drezdai zenekar későbbi koncertmestere Johann Georg Pisendel. 1695-ben Torelli visszatért Bolognába, ahol Antonio Pertivel újraszervezték a katedrális zenekarát, melynek koncertmestere lett. 1709. február 8.-án Bolognában hunyt el.

Torelli – Concerto grosso for violin, Op. 8 No. 11      10:12

Giuseppe Torelli szerzeménye, az Op.8-as sorozat 11., F-dúr, hegedűre írt Concerto grossoja hangzott el.

Torelli legnagyobb érdeme, hogy megteremtette a mai értelemben vett hegedűversenyt, ahol a szóló hangszer jelentős mértékben kiválik az együttesből. Az az ötlet, hogy a zenekarból kiváljon egy szólisztikus hangszer Op.6-os alkotásai közt jelenik meg, egyelőre még csak elvétve és röviden, majd az Op.8-as sorozat 12 concertójának mindenike kiemelten kezel egy illetve két hegedűre írt szólórészeket. A versenyműirodalom későbbi nagy alkotóira mint például Vivaldira, Telamannra illetve Bachra voltak ezek az alkotások nagy befolyással.

Torelli – Concerto for two violins, Op. 8 No. 2            6:47

A mai Concerto klasszikus zenei adásunk első felében Giuseppe Torelli zenéjét hallgattuk. Utoljára, szintén az Op.8-as híres sorozatából a második concerto hangzott el, mely két hegedűre íródott, a-mollban. A Torelli szerzeményeket a Collegium Musicum játszotta Simon Standage vezetésével, aki egyben az egyik szólóhegedűs is, szólista társa volt Chaterine Weiss. A trombita szólamot Crispian Steel-Perkins szólaltatta meg.

Purcell – Duet ‘Lost is my quiet’ 3:33

Egy évvel Torelli után, vagyis 1659-ben született Londonban a mai műsorunk másik zeneszerzője Henry Purcell, kinek Diocletianus című alkotásából hangzott el részlet. A Freiburgi Barokkzenekar kíséretében Nancy Argenta valamint Michael Chance énekeltek.

Purcell, az olasz és francia stilisztikai elemeknek a szigetországi zenei hagyományba való beolvasztásával teremtette meg jellegzetesen angol hangzású barokk zenéjét. Ezt pedig olyan ügyesen, hogy az angolok egyik legnagyobb barokk zeneszerzőjét tisztelhetjük benne.

Purcell – The Plaint, a Ground in a        6:59

“Panaszt” hallottunk a-mollban. Henry Purcell szerzeményét Pedro Memelsdorff fuvolázta, csembalón Andreas Steier játszott.

Henry Purcell zenei karrierjét a Chapel Royal gyermekkórusának tagjaként kezdte, majd 14 éves korától királyi hangszerkészítőként és -javítóként működött. 1677-ben, vagyis 18 évesen, elnyerte a „királyi hegedűsök házi zeneszerzője” címet.

1679-ben Purcell a Westminster-apátság orgonistája lett. E korai alkotói korszakát inkább egyházzenei alkotások jellemzik. Zsoltárfeldolgozásai, miséi és himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentik. 1682-től királyi orgonista Blow és Child mellett. 1683-ban kinevezték udvari zeneszerzőnek.

Purcell – Four Part Fantasia No2           3:02

Henry Purcell Fantáziáját a Kronos Quartet játszotta.

Purcell udvari zeneszerzőként adta ki triószonátáit. Ezt az időszakot fémjelzi még a II. Jakab születésnapjára írt 3 óda (1685-87), valamint a 4 Caecilia-óda (1683-92). Udvari állásában a később trónra lépő III. Vilmos majd II. Mária is megerősítette őt.

Purcell – Dido’s Lament    3:45

1689-ben volt a Dido és Aeneas bemutatója, amelyből Dido lamentációja hangzott el. Purcell színpadi alkotását további 38 drámai zenemű követte. Ezek közt William Shakespeare, illetve John Dryden szövegeire készített művek is találhatók.

Henry Purcell sikereinek csúcsán, alig 36 éves korában 1695-ben hunyt el. A szerző alkotási közül befejezésként hallgassuk meg Thomas Farmer zenészkollégájának halálára komponált elégiáját.

Purcell – Elegy upon the death of Thomas Farmer     4:22

A mai Concerto kalsszikus zenei óránkban két barokk zeneszerzőt mutattam be röviden, Giuseppe Torellit valamint Henry Purcellt. Befejezésül ez utóbbi zeneszerző elégiája hangzott el. Jody Pou énekelt, lanton kísért Andre Damiani.

Elhangzott adásunk szombat este fél tizenegytől ismétlésre kerül. A barokk sorozatunk kiegészítő részeiből a következő műsor a jövő csütörtökön délbe két órától hallgatható meg. Böjthe László búcsúzik mára önöktől, viszont hallásra!

Concerto 150 / 2012 január 12 – 14h, január 14 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsor INNEN letöltehető.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! A következő órában Concerto klasszikus zenei műsorunk fog elhangzani. Ennek keretében Francis Poulenc valamint Charles Widor francia szerzőktől egy-egy zongoraverseny kerül műsorra.

Francis Jean Marcel Poulenc Párizsban született, 1899-ben. Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében, a francia komponisták közül egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek. Alkotott minden nagyobb műfajban, írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket. Az első világháború után az úgynevezett Hatok (Les Six) csoportjának tagja lett. Megfogalmazása szerint a Hatok közös vonása “az elmosódottság helyett a melódiához és a kontrapunkthoz, a pontossághoz, az egyszerűséghez való visszatérés”. Nagyszerű versenyművei közül most a zongoraversenye következik.

Poulenc – Piano Concerto      19:25

Francis Poulenc zongoraversenyét, a Philharmonia Zenekart kíséretében Pascal Rogé zongorázta. Charles Dutoit zezényelt.

A XIX. században francia zeneszerzők fejlesztettek ki egy romantikus szimfonikus stílust – az orgonaszimfóniát – amellyel a híres orgonaépítő Cavaillé-Coll kiemelkedő felszereltségű hangszereinek adottságait használhatták ki. A műfaj egyik legjelentősebb képviselője Charles-Marie Widor Lyonban született 1844-ben. Orgonista apja volt első zenetanára. Már gyerekként kiváló improvizációs képességei voltak. 16 évesen lépett az apja helyébe a Lyoni Szt. Ferenc templomban majd a párizsi Szt. Sulpice templom orgonistája volt vagy 65 éven keresztül. A Párizsi Znekonzervatóriumon mint orgonaprofesszor Cesar Frank helyébe lépett. Charles-Marie Widor főleg orgonaszimfóniái révén ismert, de sok műfajban komponált. Például írt 10 szimfóniát is, és zongoraversenyei is elismerést érdemelnek. Ezek közül készítettem elő mára az elsőt, mely f-mollban íródott és az Op. 39-es jegyzékszámot viseli. Békés zenehallgatást!

Widor – Piano Concerto No.1           29:32

Charles-Marie Widor Op.39-es f-moll első zongoraversenye hangzott el. A BBC Walesi Nemzeti Zenekarrát Thierry Fischer vezette, zongorán játszott Markus Becker. Az elhangzott műsor szombaton este fél 11-től ismétlésre kerül. A Concerto klasszikus zenei óra következő része a jövő csütörtökön délbe két órától kezdődik majd. Böjthe László búcsúzik addig is önöktől, viszont hallásra!

Concerto 149 / 2012 január 5 – 14h, január 7 – 22:30h  -  89.7MHz

A műsor meghallgatható INNEN letöltve.

Boldog Újévet kíván önöknek a Concerto klasszikus zenei műsor szerkesztője Böjthe László. A mai adásunkat januári évfordulók alapján állítottam össze. Rögtön január elsejével kapcsolatban emlékezhetünk meg Johann Christian Bachról, aki pontosan 230 éve hunyt el. A nagy Johann Sebastian szintén kivételes zenei tehetségű fiától most C-dúr brácsaversenyének középső tétele fog elhangzani.

Christian Bach – Viola concerto in C major / Adagio            5:40

230 éve január elsején hunyt el Johann Christian Bach. Életművéből most C-dúr brácsaversenyének Adagio tétele hangzott el. Hartmut Rohde játszott brácsán. Január másodikán volt kerek 175 éve, hogy megszületett Mili Alexeyevich Balakirev zeneszerző, zongorista és karmester. Muszorgszkij, Borogyin, Korszakov és Kjui mellett, az újító szellemű orosz “Ötök” tagja volt. Legismertebb darabja az Iszlamej című keleti fantázia, amely igen népszerű a zongoristák körében. Ez következik most tőle, Andrei Gavrilov nagyszerű előadásában.

Balakirev – Islamey            7:57

A 175 éve született Mili Alexeyevich Balakirev szerzeményét, az Iszlamejt, Andrei Gavrilov zongorázta. A Balakirev és az „orosz ötök” csoportja utáni orosz zene egyik legkiemelkedőbb tehetsége Alexander Nikolaevich Szkrjabin volt, aki 140 éve született január hatodikán. Az orosz zeneszerző és kiemelkedő zongorista, a szintén zseniális Rachmaninov diáktársa és barátja volt. Zongora előadásai európaszerte sikeresek voltak. Ilyenkor, saját szerzeményei mellett főleg Chopin, Liszt és Schumann darabjait játszotta. Most az Op.53-as fisz moll, ötödik zongoraszonátája fog elhangzani.

Scriabin – Piano Son. #5 in F sharp, Op. 53      12:22

A 140 éve született Alexander Nikolaevich Szkrjabinról emlékeztünk meg ötödik zongoraszonátáját hallgatván. Vladimir Horowitz zongorázott. A következő évforduló Frederick Theodor Albert Delius nevéhez fűződik, aki 1862-ben, vagyis kerek 150 esztendeje, január 29-én született német szülők gyerekeként Angliában. Mégis francia zeneszerzőként tartják nyilván, ugyanis Amerikából hazatérve, ahol Floridában citromültetvénye volt, a Lipcsei zenekonzervatóriumon tanult, majd Párizs mellett telepedett le. Itt nősült meg és élete végéig a franciáknál élt. Lipcsében Edvard Grieggel barátkozott össze, a franciáknál pedig többek közt Gauguin a híres festőművész volt a barátja. Grieg hatása mellett Richard Strauss valamint Debussy zenéje befolyásolta művészi stílusát. Ültetvényes korának emlékei köszönnek vissza a Florida szvitjében. Ebből következik az éjszakai részlet.

Delius – Florida suite / At Night 7:41

Delius – Florida Suite / By the River     6:51

A 150 éve született Frederick Delius emlékét idéztük fel a Flodida szvitjéből vett részlettel. Január utolsó napjára is került egy évfordulónk. 31-én lesz 215 éve, hogy megszületett Bécsben Franz Schubert. Dallamok és líricizmus iránti természetes érzékenységével Schubert a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik. Nagyon fiatalon, 31 évesen hunyt el, addig azonban több mint hatszáz dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát komponált. Őt tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, ill. az első romantikus zeneszerzőnek. 899-es jegyzékszámú impromtu-ja következik.

Schubert – Impromptus, D. 899 No. 4 in A flat Allegretto     7:07

Alfred Brendel zongorajátékát hallottuk. A 215 éve született Franz Schubert negyedik impromtuja hangzott el.

Januári zenetörténeti évfordulókból válogató műsorunk ezzel véget ért. Ismétlésben újra hallgatható szombaton este fél tizenegytől. A Concerto klasszikus zenei óra következő kiadását a jövő csütörtökön lehet itt meghallgatni. Addig is búcsúzik önöktől a műsor szerkesztője Böjthe László. Boldog Újévet kívánok még egyszer minden hallgatómnak, viszont hallásra!

Concerto 148 / 2011 december 29 – 14h, 2012 január 1 – 22:30h  -  89.7MHz

Műsort letöltheted INNEN.

A mai Concerto klasszikus zenei adásunkban opera kórusrészleteket hallgatni hívom meg önöket. A Robin Stapleton vezetése alatt álló angol Királyi Operaház, a Covent Garden kórusát fogjuk hallgatni. Vezényel Bernard Haitink.

Walter Scott története nyomán írta Gaetano Donizetti a Lammermoori Lucia című operáját. Bevezetésnek két rövid kórus részletet készítettem elő az 1600-as évek Skóciájában játszódó tragikus operából.

Donizetti – Lucia di Lammermoor

Donizetti operájából a Lammermoori lucia-ból hangzottak el részletek.

A következő történetben Elza, a brabanti hercegnő készül hozzámenni megmentőjéhez, egy ismeretlen lovaghoz. Amikor Elza és a páncélos lovag is megjelenik, hogy a templomba induljanak, váratlanul előlép Ortrud, és nyilvánosan kérdőre vonja Elzát: kinek lesz asszonya, nemesi származású-e jövendőbelije, ki lesz férjeként Brabant új ura? Megjelenik Telramund is és varázslattal vádolja meg legyőzőjét. A lovag visszautasítja a vádat és kijelenti, egyedül Elza jogosult a kérdéseket feltenni számára. Elza ünnepélyesen megfogadja, hogy sosem fogja kutatni a titkot, valójában azonban Ortrud kérdései benne is gyanút ébresztettek. A király ünnepélyesen a menet élére áll, és a templomba vezeti az ifjú párt. Egy közismert dallam következik, Richard Wagner Lohengrin című operájának harmadik felvonásából: a nászkar.

Wagner – Nászkar

Richard Wagner Lohengrin című operájának harmadik felvonásából hallgattuk meg a Nászkart.

A következő valós történet a francia forradalom idején játszódik. André Chenier költő, írásaival és tetteivel egyaránt kiáll a forradalom mellet. Egymásba szeretnek azonban Madelein grófkisasszonnyal. A forradalmárok egymással találják kettőjüket, és mint a forradalom árulóját halálra ítélik Cheniert. Kórusrészlet következik Umberto Giordano operájából.

Giordano-Pastorelle adio.

Umberto Giordano Andre Chenier című operájából hallgattuk meg a „Pastorelle adio” című részletet.

Az egyiptomiakra törő etiópok seregével vívott harcból győztesen visszatérő Radames hadvezért két szerelmes lány is várja. Az egyik a fáraó lánya Amneris, a másik pedig Aida a legyőzött etióp király lánya, akit rabszolgaként tartanak fogságban, a fáraó udvarában. Verdi Aida című operájában a nép örömujjongással köszönti a hazatérő vezért.

Verdi – Aida

Giuseppe Verdi Aida című operájának második felvonásából hallgattuk meg a győzelmi kórust.

Ciprus szigetén folytatjuk operai kalandozásunkat. A tizennegyedik század végén tartunk. A törökökkel vívott csatából győztesen tér haza Otello, Ciprus sziget kormányzója. A nép élteti győztes vezérét, és az örömünnep tüzei gyúlnak városszerte.

Verdi – Otello

Giuseppe Verdi Otello című operájának első tételéből hallgattuk meg a Fuocco di Goia című részletet.

Az Izrael népére törő babiloni király különös bibliai történetét dolgozza fel Verdi a Nabucco vagy olaszosan Nabuccodonozor című operájában. Az opera rejtett politikai célzás és az olasz szabadságharc melletti állásfoglalás is egyben a zeneszerző részéről. A harmadik felvonásban felhangzó Va pensiero vagyis Szállj gondolat kezdetű kórusrészlet nem biblikus vers, hanem egy szabadságharcos himnusz.

Verdi – Nabucco

Giuseppe Verdi Nabucco című operájából hallgattuk meg a héber rabszolgák kórusát.

És még egy rövid részlet Verditől mellyel az ezernégyszázas évek lovagi világába vezet el minket. A trubadúr című operájának második felvonása egy lenyűgöző életképpel indít. Egy spanyol cigánytáborban vagyunk. Lobog a tűz, a cigánykovácsok fegyvereket kovácsolnak. A szabadságról énekelnek, az örök vándorsorsról. Őket semmi sem köti, szabadon bolyongnak a világban, mint a szél, vagy a fellegek az égbolton.

Verdi – Cigány kórus

Verdi A trubadúr című operájának második felvonásából hallgattuk meg a cigányok kórusát.

Beethoven egyetlen operájából a Fidelioból következik most részlet. Leonora, az elveszett férjét kereső asszony, férfiruhába öltözve szegődik el a börtönőrhöz szolgának. Megsejtette ugyanis, hogy férje ellenségei ide zárták be Floreastant a keresett hitvest. A bőrön foglyai számára kieszközli, hogy egy rövid kis sétára engedjék ki őket a börtön udvarára. Azt reméli ugyanis, hogy a rabok közt megpillanthatja a keresett férfit. A kitóduló rabok rázendítenek a szabadság dallamára.

Beethoven – Fidelio

Beethoven Fidelio című operájából hallgattuk meg a rabok kórusát.

Karthágó királynője, Didó és a trójaiak vezére Aeneas, egy vadászat alkalmával kitörő vihar elöl, fedezékbe menekülnek. Itt pedig szerelemi kapcsolat bontakozik ki köztük. Berlioz “Trójaiak” című operájában a “Királyi vadászat és vihar” című részletet dolgozza fel a történetet. Figyeljünk rá a kórus hangeffektus szerepére.

Trójaiak – Királyi vadászat és vihar        9:34

Ennyi fért mai műsorunkba, melyben az angol Királyi Operaház, a Covent Garden kórusa énekelt közkedvelt operarészleteket. Vezényelt Bernard Haitink. Adásunkat szombaton este fél tizenegytől ismételjük.

Stb.

Concerto 147 / 2011 december 22 – 14h, december 24 – 22:30h  -  89.7MHz

INNEN lehet a rádióműsort letölteni.

A Georg Friedrich Händel élettörténetéről szóló nagyszerű öt részes sorozat befejező részéhez érkeztünk. Concerto klasszikus zenei műsorunkban, a következő órában, az utolsó nagy oratóriumaiból: a Judas Maccabeusból, a Salamonból, a Theodorából valamint a Jephtaból vett részletek fognak elhangzani. De szó lesz a „Tűzijáték zenéről” valamint egy kiváló orgonaverseny is műsorra kerül a szerzőtől. Böjthe László kíván mindezekhez békés zenehallgatást! DAJK!

Júdás Makkabeus, a szír-görög uralom elleni felkelés (i.e. 167-160) vezetője volt, aki harci tetteiért kapta a „Makabi”, vagyis a „Pöröly” jelzőt. A zsidó történelem egyik legnagyobb harcosaként tartják számon Jozsua, Gideon és Dávid mellett. Júdás Makabeus volt az, aki i.e. 165-ben kisöpörte a jeruzsálemi zsidó templomból a pogány szobrokat. Ennek az eseménynek állít emléket a Hanuka ünnepe. A „Júdás Makabeus” című oratóriumot Händel 1746-ban, 61 éves korában írta. A művet egy év múlva mutatták be először a londoni Covent Garden Színházban. A zeneszerző a művet Vilmosnak, Cumberland hercegének tiszteletére komponálta, aki 1746-ban győzelmet aratott a trónkövetelő Charles Edward Stuart felett. Egy közismert és közkedvelt részlet következik a zenedráma harmadik részéből, melyet többek közt Beethoven is feldolgozott:

Judas Maccabaeus / See the conquering hero comes     2:55

A Händel Ének és Zenekar előadásában a névadó szerzőnek Júdás Makabeus című oratóriumából hangzott el a győzelmi induló. Charles Farncombe vezényelt.

Salamon – Sába királynőjének érkezése            rövid részlet

„Sába királynőjének érkezése” a címe a közkedvelt zenekari bevezetőnek – sinfoniának – melyből rövid részlet hangzott el, s mely a Salamon című oratórium harmadik tételének bevezetéseként hangzik el. Az oratórium 1749-ben került bemutatásra Londonban.

Salamon körülbelül i. e. 970-ben lett Izrael királya. Az egyiptomi király lányát vette feleségül. Ő volt az, aki a zsidók első templomát építtette. A grandiózus épületet kivitelezésén harmincezer ember dolgozott hét éven keresztül. Salamon hatalmas és igen jól felszerelt hadsereget szervezett és hajóhadat alapított. Uralkodása alatt azonban béke volt az országban és igen magas szintű anyagi jóllét.

Händel Salamon című oratóriumában dolgozza fel a messze földön híres bölcs király történetét, melyből a következő percekben fogunk kórusrészleteket meghallgatni.

Solomon – With pious heart, May no rash intruder         7:57

A Salamon című Händel oratóriumból elhangzott részleteket a Monteverdi kórus énekelte. John Eliot Gardiner vezényelt.

1749-ben II. György brit király nagyszabású ünnepséget szándékozott rendezni az osztrák örökösödési háborút lezáró aacheni béke megünneplésére, tűzijátékkal, zenével. Erre az alkalomra olyan zenét rendelt Händeltől, amelyben a vezető szerepet a fúvós hangszerek viszik. E felhívásra készült a „Tűzjáték-zene”, melynek Vauxhall Gardensben rendezett főpróbáját is hatalmas érdeklődés övezte: tizenkétezer ember volt jelen, teljes közlekedési káoszt okozva Londonban. A mű és a tűzijátékos ünnepség óriási sikert aratott, a király is elégedett volt. Egy vidám részlet következik a hat tételes zenekari alkotásból.

Music for the Royal Fireworks / 4. La Réjouissance      3:05

„Az örömmámor” című tétel hangzott el Händel „Tüzijáték zenéjé”-ből. Az Orpheus kamarazenekar játszott.

1750-ben került színre a Theodora című oratórium mely a keresztény vértanú-párról, a nemesi származású Theodoráról és az általa kereszténységre térített kedveséről, a római tisztről, Didymusról szól. A negyedik században a római fennhatóság alatt levő Antióchia kormányzója rendeletet ad ki, hogy Diokléciánusz császár születésnapja alkalmából, minden polgár áldozatot kell bemutasson Venus és Flóra római isteneknek. A rendelettel szembeszegülő keresztény Theodora börtönbe kerül, de kedvese Didymus meglátogatja őt és ruhát cserélve ő marad börtönben a nő helyett. A keresztények örülnek Theodora megszabadulásának, de ő, a hír hallatán, hogy szöktetése miatt Didymust halálra ítélték, önként jelentkezik helyette a büntetés átvállalására. Habár kölcsönös önfeláldozásuk mindenkit kegyelemre indít, a kormányzó mégis halálba küldi mindkettőjüket.

Theodora – Angels, ever bright and fair 3:36

Susan Grittont hallottuk énekelni a Händel oratóriumából, a Theodorából vett részletben.

A Theodorát követő nagy oratórikus alkotás a Jephta. Jephtát a törvénytelen gyereket elüldözik testvérei a családi háztól. Az elüldözött Jefta szegény sorsú embereket gyűjt maga köré, és a sivatagban portyázik velük. A mai napig is ezt teszik a törzsüktől elüldözött beduinok. Egy szóval rablóvezér lesz Jeftából. Gileád törzse azonban az ammoniták támadásai miatt segítségre szorul. A törzs vénjei ezért az elüldözött harcoshoz folyamodnak segítségért. Hogy bizalmát megnyerjék, beválasztják őt a bírák közé. Jefta vezetésével Gileád törzse győzedelmeskedik az ammoniták fölött. A csatából győztesen visszatérő vezér, fogadalmához híven feláldozza az első vele szembejövő embert, aki szerencsétlenségére épp a saját lánya. Händel Jefta című oratóriumából következnek részletek.

Jephta – Cherub and Seraphim, unbodied forms            3:14

Jephta – Waft her, angels, through the skies       4:31

Kerubról és szeráfról énekelt a Monteverdi kórus, majd Peter Pears hangját hallottuk egy tenoráriában. A Jephta című Händel oratóriumból hangzottak el részletek.

Élete vége felé zeneszerzőnkön szembaj hatalmasodott el, szürkehályog-műtétei sikertelenek voltak. Érdekességként említem meg, hogy ugyanaz az orvos műtötte őt, aki Johann Sebastian Bachot is. Ezután – már a Jephta írása idején – gyakorlatilag megvakult. Robusztus testi-lelki tulajdonságai megőrizték életkedvét. Noha a zeneszerzéssel ezután kevesebbet tudott foglalkozni, viszont élete végéig hangversenyezett, orgonadarabjait adta elő Londonban. Most orgonaversenyei közül következik a d-moll, mely 1746 körül íródott.

Organ Concerto in D minor HWV304  11:50

Simon Preston orgonajátékát a Trevor Pinnock által vezetett „The English Concert” együttese kísérte. Előadásukban Händel d-moll orgonaversenye hangzott el.

Georg Friedrich Händel 1759-ben hunyt el a londoni Brook Street-i lakásában, 74 éves korában. A Westminster-apátságban, Anglia nemzeti panteonjában temették el. Temetésén több mint háromezren kísérték utolsó útjára. Händel sírjára egy Messiásbeli szopránáriából származó részletet írtak a Bibliának Jób könyvéből (19:25): „Én tudom, hogy az én megváltóm él”.

Händel – több kiemelkedő zenész kortársával ellentétben – nem került a feledés homályába halála után. Még életében, 1738-ban viaszszobor készült róla. 1760-ban, tehát halála után egy évvel, megjelent az első életét összegző mű (Mainwarings tollából, a Memoirs of the Life of the Late George Frederic Handel). Az angolok annyira tisztelték, hogy születésének „százéves” évfordulójára, 1784-ben (mivel egy évet tévedtek) centenáriumi ünnepséget rendeztek emlékére. Ettől kezdve, de igazán rendszeresen csak 1859 óta, évente hatalmas Händel ünnepségeket szentelnek emlékének.

1772-ben Michael Arne, majd három évvel később Carl Philipp Emmanuel Bach vezényletével volt hallható a Messiás Hamburg-ban. Wolfgang Amadeus Mozart több Händel-művet átdolgozott és hangszerelt. Joseph Haydn, aki londoni tartózkodása során ismerte meg Händel zenéjét, Händel oratóriumainak hatására írta meg a „Die Schöpfung” vagyis a „A teremtés” című oratóriumát. Ludwig van Beethoven valamennyi zeneszerző közül Händelt becsülte a legjobban. Variációkat írt a Judás Makkabeus-ból az adásunk elején is elhangzott győzelmi indulóra, valamint a „Házszentelés” nyitányának fúgája is Händel-mintára készült.

Ezzel a Georg Friedrich Händel élettörténetéről szóló öt részes sorozatunk végéhez értünk. Concerto klasszikus zenei műsort a jövő csütörtökön délbe két órától lehet itt hallgatni, az elhangzott adásunkat pedig szombaton este fél tizenegytől megismételjük.

Egy gyöngyszemet tartogattam a befejezésre, mely nemcsak a nagy zenész életművének, hanem az egész egyetemes zenetörténetnek egyik legragyogóbb gyöngyszeme. Ez természetesen a híres „Halleluja”-kórus, melynek komponálásával kapcsolatban mondta a szerző: „Azt hittem a mennyországot látom, és benn magát a nagy Istent.”

Nagy-Britanniában szokássá vált, hogy a Messiás legismertebb részlete, a kórus által előadott Halleluja alatt a közönség állva hallgatja a zenét. A szokás eredete II. György királyhoz fűződik, aki a londoni premier előadáson felállt a Halleluja hallgatása közben, a közönség pedig követte őt.

A Chicagói Szimfonikusok Ének és Zenekarát Solti György vezeti.

A Concerto klasszikus zenei műsor szerkesztőjét, Böjthe Lászlót hallották, viszont hallásra!

Messiás / Hallelujah      3:44

Händel műveinek listája elérhető ITT, ahol nagyon sok bejegyzésnél bővebb infókhoz is tovább lehet navigálni.

Magyar élettörténete pedig ITT