Concerto 080 / 2010 szeptember 9 – 14h, 11 – 23h, 12 – 20h - 89.7MHz
A mai Concerto klasszikuszenei műsorunk összeállítása érdekében a szeptemberben született illetve elhalálozott kerek évfordulós szerzők közt keresgéltem. 315 évet ugrunk vissza az időben, ekkor született Bergamo-ban, szeptember 3-án, Pietro-Antonio Locatelli, későbbi zeneszerző és hegedűvirtuóz. A mantuai udvarban volt alkalmazva zenészként, de hírnévre inkább főleg a Németországban tartott előadásai nyomán tett szert. 1729-től zenekarvezetőként és tanárként tevékenykedett Amsterdamban. Majdnem kizárólagosan szonátákat és koncerteket komponált. A „L′arte del violino” című 12 hegedűversenyt magába foglaló kiadványa irányadó volt a korabeli zenei fejlődésben. Ebből a sorozatból hallható a következőkben a 8. e-moll koncert kezdőtétele.
Locatelli – e-moll 8. koncert I tétel 6:07
Az „I Musici” együttes előadásában Pietro-Antonio Locatelli e-moll hegedűversenyének kezdőtétele hangzott el. Hegedűlt Roberto Michelucci. Ez által emlékeztünk meg a zeneszerző születésének 315 éves évfordulójáról. Következő ünnepeltünk Johann Christian Bach, Johann Sebastian Bach fia, szeptember 5-én született Lipcsépeben, 1735-ben vagyis 275 éve, a család 11. gyerekeként. Húszas éveinek elején Agostino Litta gróf pártfogása által a miláói katedrális orgonistája lett. Az 1760-as években operakomponálással is kezdett komolyabban foglalkozni. Néhány sikeres opera után velencei valamint londoni operaházak is szerződést ajánlottak számára. Ezek mellett egyéb műfajokban is komponált, egyházzenei, billentyűs valamint kamarazenei műveket is írt. Mannheim, London és Párizs voltak főbb állomásai. Hallgassuk meg tőle c-moll brácsaversenyének második és harmadik tételét.
Johann Christian Bach – c-moll brácsaverseny 2, 3 9:16
A Vilnius Litván Kamarazenekart Georg Mais vezette, brácsán Hartmut Rohde játszott. A 275 éve született Johann Christian Bach c-moll brácsaversenyéből hangzottak el részletek.
Arvo Pärt 1935. szeptember 11-én, vagyis 75 éve született az észtországi Paideben. 1958 és 67 közt, az Észt Rádió hangmérnökként dolgozott, illetve filmzenéket írt. Ez idő alatt Heino Eller irányításával zeneszerzést tanult a Tallinni Konzervatóriumban, ahol 1963-ban diplomázott. 1962-ben két kompozíciójával megnyerte a Szovjetunió Fiatal Zeneszerzőinek Versenyét. Korai művei Sosztakovics és Prokofjev hatásáról tanúskodnak. 1971-ig keletkezett darabjait tizenkét hangú struktúrák, szerialista és aleatorikus technikák alkalmazása jellemzi (Perpetuum mobile – 1963, I. szimfónia – 1963, II. szimfónia – 1966), illetve kollázstechnikával is kísérletezett (Collage on B-A-C-H, 1964).
A hetvenes években – részben a gregorián zene, illetve 14-16. századi francia és franko-flamand zeneszerzők műveinek hatására – gyökeres változás állt be Pärt stílusában. Az új stílusban született legfontosabb művek közé tartozik az 1977-ben megjelent Fratres, a Cantus In Memoriam Benjamin Britten és a Tabula Rasa.
Pärt neve ebben az időben nyugaton is egyre ismertebbé vált. 1980-ban a szovjet elnyomás miatt feleségével és két fiával elhagyta hazáját. Először Bécsbe költözött, majd egy évvel később Nyugat-Berlinben telepedett le, ahol jelenleg is él és elsősorban egyházzenei kompozíciókat ír (János-passió, 1982; Te Deum 1984-86, átdolgozva: 1993; Magnificat, 1989; Boldogmondások, 1990). 1996-ban az American Academy of Arts and Letters tagjai sorába választotta Arvo Pärtet. 2005-ben a modern európai egyházzene megteremtésében vállalt szerepéért Európai Egyházzene Díjjal tüntették ki.
Alkotásai közül most a „Como cierva sedienta” című 1998-as szerzeményéből következik egy tétel.
Arvo Pärt – Como cierva sedienta III. 7:17
A 75 éve született Arvo Pärt „Como cierva sedienta” című alkotásából hangzott el egy részlet. A Svéd Rádó Zenekarát és kórusát hallottuk, szólót énekelt Helena Olsson. Megemlékezéseinkkel szeptember 14-énél tartunk. Ekkor lesz 250 éve, hogy megszületett Firenzében Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be I. Lipót, a leendő császár tiszteletére. Lipót értékelte az ifjú tehetségét, és Giuseppe Sartihoz, a neves operaszerzőhöz küldte zenei tanulmányainak folytatására. Ez olyan sikerrel járt, hogy első operái után, 1785-ben Londonba költözött, és a King’s Theatre számára írt operái nyomán, udvari komponistává nevezték ki. 1788-ban áttelepedett Párizsba. Elisa című operájának stílusa erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. Beethoven és Haydn is lelkesedett műveiért. Több vallási témájú művet is írt a következő években, amik közül az 1816-ban bemutatott c–moll requiem ismét elbűvölte Beethovent: jobbnak tartotta Mozart művénél is. 1816-ban, Cherubini tanára, majd öt év múlva igazgatója lett a Párizsi Konzervatóriumnak, mely keze alatt ismét nagy jelentőségű intézménnyé vált. Cherubini hátrahagyott hatalmas életművéből most G-dúr orgonaszonátája következik.
Cherubini – G-dúr orgonaszonáta 6:55
Luigi Chelegin és Ella István orgonázták a 250 éve született Luigi Cherubini G-dúr orgonaszonátáját. Most szeptember 25-re lépünk, ekkor lesz majd 65 éve, hogy elhunyt a magyar zene egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, Bartók Béla. Azt meg sem kísérlem, hogy itt most érdemeit soroljam, következzen inkább tőle egy részlet a „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” című alkotásából.
Bartók – Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára/II Allegro 7:10
A 65 éve elhunyt Bartók Bélára emlékeztünk. „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” című alkotásának második Allegro tételét a Berlini Filharmonikusok játszották Herbert von Karajan vezetésével. Most pedig szeptember utolsó napjára eső eseményt említek meg, 255 éve hunyt el Francesco Durante, aki az 1700-as évek elején igen nagy tiszteletben álló olasz zeneszerző és zenepedagógus, több korabeli neves olasz zenekonzervatórium vezetője is volt. Kevés számú de nagyszerűen kidolgozott alkotási közül nemrég hangzott el Magnificat-ja. Ezért továbblépünk mai utolsó zeneszerzőnkhöz, kinek évfordulója szintén szeptember 30-hoz kötődik. Ekkor született 170 éve Oslóban a norvég Johann Severin Svendsen. Hegedűvirtuózként vált ismertté, majd érdeklődése a Leipzigi Konzervatóriumban a zeneszerzés felé irányult. Több érdekes kompozíciója után, 1881-ben komponálta egyik legismertebb alkotását, az Op. 26-os hegedűrománcát.
Svendsen – G-dúr hegedűrománc 8:01
A Magyar Állami Hangversenyzenekar kíséretében, Szenthelyi Miklós hegedülte a 170 éve született norvég Johann Severin Svendsen G-dúr Op. 26-os hegedűrománcát. A szeptemberi zenetörténeti évfordulókból ennyit sikerült megemlíteni, mivel adásidőm ezzel véget ért. Adásunk ismétlésben szombaton este 11 valamint vasárnap este 8 órától újra elhangzik majd. A Concerto klasszikus zenei óra következő része a jövő csütörtökön délbe két órakor kezdődik ezen a hullámhosszon. Böjthe László köszön el addig is önöktől: Viszont hallásra!