Concerto 079 / 2010 szeptember 2 – 14h, 4 – 23h, 5 – 20h - 89.7MHz
Albinoni – Oboakoncert részlet Op9. No2/III 2:35
Albinoni oboakoncert részlet hangzott el. Böjthe László köszönti megint önöket a Concerto klasszikus zenei műsor újabb kiadásában. Zenetörténeti sorozatunkban a barokk zenénél tartunk, legutóbb Johann Pachelbel, Agostino Steffani valamint Giuseppe Maria Jacchini zenéjét hallgattuk. Pachelbeltől motettarészletek hangzottak el, de ne lépjünk tovább, míg az egyik legközkedveltebb dallama is el nem hangzik, ami Canon néven közismert. Utána pedig a következő órácskában Georg Philipp Telemann valamint Tomasso Albinoni rövid élettörténetei valamint szerzeményei lesznek műsoron. Békés zenehallgatást kívánok ezekhez és halljuk most a Pachelbel Canont:
Pachelbel – Canon 4:20
Johann Pachelbel után, akitől a közkedvelt Canon hangzott el, honfi- valamint kortársáról emlékezünk meg. Georg Philipp Telemannról van szó, aki Magdeburgban született 1681-ben. Kifejezett zenei oktatásban nem részesült ugyan, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással tíz éves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott, sőt 12 éves korában már megírta első operáját is (Sigismundus). Apja korai elvesztése után anyja gondoskodott neveltetéséről, aki nem nézte jó szemmel a fiú zenei érdeklődését, „tanult embert” akart nevelni a gyerekből. Tanulmányait szülővárosában kezdte, ám az Altstädtische Schule iskolaigazgatója zeneteoretikus volt. Így Telemann teljes mértékig eleget tett a szülői kívánságnak, ugyanakkor zeneszerzői tudását is tudta fejleszteni. A hildesheimi gimnáziumban (Gymnasium Andreanum) folytatta „polgári” tanulmányait, de itt megint volt egy tanár, aki biztatta zenei törekvéseiben és zenét is kért tőle az iskolai ünnepségekhez és színielőadásokhoz, vallásos eseményekhez. 1701-ben jogi tanulmányokba kezdett Lipcsében, de zenét is írt, továbbra is. Egyik zsoltárfeldolgozását bemutatták a lipcsei Tamás-templomban, aminek a sikere nyomán felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy kantátát. Ebben az évben azért utazott Halléba, hogy találkozhasson Händellel, akivel halálukig tartó jó barátságot ápolt.
Hallgassuk meg Telemann egy koncertjét.
Telemann – Fuvóskoncert 13:30
Georg Philipp Telemann fuvolákra, vonósokra és mozgóbasszusra írt koncertje hangzott el. A Camerata Köln együttesének felvételét hallgattuk.
Zeneszerzőnk 1702-ben megalakította a 40 tagú Collegium Musicum diák-zeneegyesületet, amellyel rendszeresen hangversenyezett. Még ebben az évben a Lipcsei Operaház zenei igazgatója lett, és operáival is hírnevet szerzett. Féltékeny is lett rá Johann Kuhnau, a Tamás-templom kántora, aki még fel is jelentette azzal, hogy elviszi előle a jobb művészeket. Telemann 1704-től az egyetem Neue Kirche nevű templomának orgonistája lett.
1705-ben Sorauba ment, ahol II. Promnitzi Erdmann grófnál volt karmester. Itt Lully stílusában írt zenéket vártak el tőle. 1708-től 1712-ig Eisenachban tartózkodott, ahol hangversenymester, majd udvari karmester volt, és kantátákat valamint instrumentális zenéket írt. Több mint négy év után Hamburgba költözött, ahol egyházi karmester lett. Megnősült, felesége egy városi hivatalnok lánya volt, akivel tíz gyermeket neveltek az évek során. 1721-ben az akkor már nagy tekintélyű Telemannt kinevezték a hamburgi Johanneum gimnázium kántorává, majd hamburgi városi zeneigazgatónak. Ezt a jól fizető tisztséget egészen a haláláig betöltötte. Rövid idő alatt fellendítette a város zenei életét, hangverseny- és operasorozatot rendezett, ahol saját művein kívül más szerzők darabjait is bemutatta. Ebben az időszakban szerezte Tafelmusik gyűjteményét, amely három sorozatból áll. Az elsőből következik most egy részlet.
Telemann – Tafelmusik 4:06
Telemann szerzeményéből a Tafelmusikból hangzott el egy részlet. A Camerata Romana-t Eugen Duvier vezette.
1722-ben, amikor az öreg Kuhnau, a Thomaskantor és városi zeneigazgató meghalt Lipcsében, utódjának Telemannt szemelték ki. A posztot azonban udvariasan ugyan, de visszautasította, így a lipcseiek kénytelenek voltak „beérni” Johann Sebastian Bachhal, akivel egyébként Telemann baráti viszonyban állt, és még 1714-ben egyik fiának Carl Philipp Emanuel Bach-nak keresztapja is lett. Élete vége felé csökkent aktivitása, bár Händel ösztönzésére még írt néhány oratóriumot, köztük a leghíresebb a „Der Tag des Gerichts” vagyis „Az ítélet napja”. 1737-ben francia barátai meghívására Párizsban töltött nyolc hónapot, ez idő alatt számos hangversenyt adott. 1767-ben, 86 éves korában bekövetkezett halála után a helyét keresztfia, a már említett Bach fiú vette át.
Telemann korának legnépszerűbb zeneszerzője volt, nem csak szerzeményei által, hanem, mert kellemes, nagyvilági életet élő, udvarias ember volt, kollégái szinte mindegyikével baráti viszonyt ápolt. Halála után azonban a neve gyorsan feledésbe merült. Pedig, ha nagysága nem is mérhető Bachéhoz vagy Händeléhez, kiváló ízlésű, sokoldalú zeneszerző volt, aki csaknem minden műfajban jelentőset alkotott.
Ennyit mára a német barokk zenészekről, köztük kiemelten Georg Philipp Telemannról, adásunk hátralevő részében egy olasz kortársáról lesz szó, Tomaso Giovanni Albinoniról, aki Velencében született 1671-ben, tehetős velencei papírkereskedő családban.
A családi háttér és a személyes szabadságvágy miatt nem vállalt állandó zenészállást, a zeneszerzést csupán kedvtelésből, nem hivatásszerűen művelte. Huszonhárom éves korában komponálta és adták elő „Zenóbia, Palmira királynője” című operáját. Ezt követően egy 12 darabból álló triószonáta sorozatot írt. Ez a két műfaj foglalkoztatta végig pályafutása során, bár ma főleg az utóbbi műfajban írt darabjait ismerjük. Pedig több mint 50 operát írt, amelyek akkor nagy sikert arattak, de ezek közül ma alig ismerünk néhányat. 1705-ben feleségül vette Margherita Raimondi nevű szoprán énekesnőt, akitől hat gyermeke született. A viszonylag gondtalan életnek felesége korai halála valamint családjának anyagi tönkremenetele vetett véget. A zeneszerzést folytatta, főleg hangszeres műveket komponált. Egyik ilyen 12 darabos sorozatát 1722-ben II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek ajánlotta, és ez végre fordulatot hozott életében: meghívták Münchenbe, és előadták egyik operáját.
Op.9-es negyedik koncertje kerül most bejátszásra.
Albinoni Concerto Op.9 No.4 8:21
Tomaso Albinoni Op.9-es negyedik, A-dúrban írt koncertje hangzott el. Christoper Hogwood vezetésével a Régizene Akadémia együttese játszott. Hegedűszólót Andrew Manze játszott.
Albinoni gyakorlatilag nem volt kapcsolatban kora komponistáival, pedig zenéjét Johann Sebastian Bach is ismerte, néhány kompozícióját más hangszerre dolgozta át. 1694 és 1740 között Albinoni 48 operát írt. Köztük 1708-ban a Pimpinone című intermezzót, amelyet 1722-ben vígoperának dolgozott át, és ezzel a műfaj egyik legkorábbi példáját alkotta meg. Albinoni a hangszeres zene terén is sokat és jelentőset alkotott: az ő nevéhez fűződnek az első szólóhegedű-koncertek, melyből az egyik épp most hangzott el. Ezekben a szólóhangszerek zenei anyaga különbözik az együttesétől; a szólók virtuóz figurációival szemben a tuttiban határozott arcélű tematika jelenik meg.
Albinoni művei közül a legismertebb és legnépszerűbb az Adagio, ami pedig csak nyomokban az övé. Remo Giazotto 20. századi zenetörténész állította ezt össze egy töredékes kézirat alapján. Ezért alig hallható ki belőle a barokk stílus, sokkal inkább romantikus jellege érezhető. Adásunk hátralevő perceiben ezt a közismert és közkedvelt dallamot lehet meghallgatni.
Albinoni – Adagio 11:29
Tomaso Albinoni közkedvelt g-moll Adagiója hangzott el. A Capella Istropolitana együttesét Richard Edlinger vezette. Ennyi fért a mai Concerto klasszikusz enei műsorunkban melyet szombaton este 11 valamint vasárnap este 8 órás kezdettel lehet újra itt meghallgatni. A műsor következő részével a jövő csütörtökön délbe két órával jelentkezem. Böjthe László kíván önöknek addig is békés napokat, viszont hallásra.