Böjthe Laci blogja

Concerto 083 / 2010 szeptember 30 – 14h, október 2 – 23h, október 3 – 20h  -  89.7MHz

MŰSOR ITT

Szimfonikus zenekarral folyókon

Mendelssohn – Velencei gondoladal             2:58

Mendelssohnnal romantikus hangulatban gondolán kezdtük a ma esti vízi utazásainkat. Köszönti önöket a klasszikus zenei szerkesztő Böjthe László, aki a zenés vízi járműveket a keverőpulttól irányítja. Eredményes folyami utazásainkhoz pedig a kedvező hátszelet szimfonikus zenekarok fogják biztosítani. A múlt heti Concerto műsorunkban végigkövettük a víz körforgását a természetben, és szintén zene által végigutaztunk a Moldva folyó mentén a forrásától egészen a torkolatáig, ahol is az Elbába ömlik. A mai műsorunkban egy óra erejéig további folyóvizek csörgedeznek a karmesteri pálcák alatt.

Kezdjük a Temzén, tutajon és Händel zenéjére. Händel itáliai tartózkodása után egy ideig a hannoveri választófejedelem házi muzsikusa lesz, majd otthagyva gazdáját Londonba megy, és operatársulatot alapít. A sors iróniája, hogy faképnél hagyott régi gazdája kerül később Anglia trónjára. Így Händel az előzményeket tekintve jogosan számíthatja magát kegyvesztettnek.

A történet szerint ötletesen oldja meg a kibékülést. Egyszer, amikor a király a Temzén hajókázik, zenekarával egy tutajon közelíti meg az uradalmi járművet. A zenekar pedig az alkalomra komponált híres ünnepi Vízizenéjét játssza engesztelésül.

Talán elférünk mi is azon a tutajon, csak arra vigyázzunk, hogy az ünnepi hangulat hevében nehogy elfelejtsük etikett szerint köszönteni az uraságokat.

Händel            Vízizene          3:20

Hajójával elhaladt az angol király. Értékelte a gesztust és a tutajos vízi-zenéért kegyelmet kapott Händel. Eddig a történet és most a Temzéről térjünk át egy másik nagy folyóra, a Rajnára.

Wagner germán mitológiát megelevenítő „A Nibelung gyűrűje” című négy operábol álló sorozatának utolsó operája „Az istenek alkonya” címet viseli. Siegfried, az opera félelmet nem ismerő főhőse, miután legyőzte a sárkányt, megszerezte a világhatalmat jelentő gyűrűt, és kiszabadította a lángbörtönből Brünhildét, újabb kalandra indul. Utazását a Rajnán kezdi. Wagner egy szimfonikus költeményt illeszt az operába, melynek motívumaival, dallamszövésével, a témák egymás mellé és egymás fölé helyezésével leleményesen érzékelteti a folyam zúgó árját, a hatalmas víz hömpölygését. „Hajnal”, majd „Siegfried rajnai utazása” című részletek következnek.

Wagner – Siegfried : Rajnai utazás   12:02

Wagner Siegfriedjével a Rajnán utaztunk. Ez után az igen kifejező zenedrámai lelemény után érdekességképpen következzék néhány földrajzi adat az elhangzott zeneművek kapcsán említett folyókról:

A Temze 338 km hosszú, (15.300 km2 a vízgyűjtő területe), átszeli Londont és az Északi Tengerbe ömlik bele. A Rajna sokkal nagyobb. Hossza 2330 km, (vízgyűjtő területe 193.000 km2), az Alpokból ered és hosszú útja végén, átszelve Rotterdamot, szintén az Északi Tengerbe ömlik bele.

A következő meghallgatásra kerülő zeneművel kapcsolatos folyamról, a hozzánk közelebb levő Dunáról is mondok néhány adatot: A Németország területén levő Fekete Erdő hegységből ered. Hossza 2860 km, amit átszelvén 817.000 km2 területről gyűjti össze a vizet. Ezzel eléri a 6500 m3/másodperc átlagos vízhozamot. 5800 km2-es deltája után a Fekete Tengerbe ömlik. A felsorolt adatokkal, a Volga után a Duna Európa második leghosszabb és legnagyobb vízhozamú folyama.

Ha pedig a Duna is szóba került, és elárulom azt is, hogy keringőt fogunk hallgatni, bizonyára a legtöbb hallgatónk Strauss „Kék-Duna keringő”-jére gondol. Azt már kevesebben tudják, hogy a nagy folyóval kapcsolatban, a híres keringőnek annakidején volt egy méltó vetélytársa. A konkurens zenemű címe „A Duna hullámai”, szerzője a román Iosif Ivanovici és hírneve legalább akkora még ma is, mint az említett Strauss keringőnek. Ezt a számtalan feldolgozásban ma is gyakran felhangzó keringőt fogjuk most meghallgatni.

Ivanovici – A Duna hullámai  9:48

Ha valakinek a zenehallgatás közben, valamilyen okból, egy szál harangvirág jutott volna az eszébe, az is megbocsátható, de hangsúlyozom még egyszer, hogy Iosiv Ivanovici szerzeményéről, „A Duna hullámairól” van szó.

És most állítsuk egymás mellé a konkurenseket. Maradván a Dunánál és a folyóvizeknél, következzék Strauss Kék-Duna keringője.

Strauss – Kék-Duna keringő 9:35

Folyókon utaztunk ma, Temzén, Rajnán, a Dunán két kört is, ha pedig ilyen jól belejöttünk, akkor a hátralevő adásidőnk alatt kilépve az európai keretből, utazzunk egy amerikai folyón is. Frederick Delius „Florida szvit” című alkotásából „A folyónál” című részlet következik.

Delius – Florida Suite: By the River 6:48

Egy floridai folyón utaztunk Frederick Deliusal.

A múlt heti klasszikus zenei adás darabjai valamiképp mind kapcsolódtak a vízhez. Ezt folytatjuk ma is, amikor mind csak folyókkal kapcsolatos zeneműveket hallgatunk. A következő adásunkban, mely a jövő héten csütörtök délbe két órától kezdődik, „Még több víz” mottóval, várom önöket egy újabb órányira, tengerekkel és óceánokkal kapcsolatos zeneműveket hallgatni. Elhangzott adásunkat szombaton este 11 valamint vasárnap este 8 órától megismételjük. Bővebben az adásokról és az elhangzott zeneművekről olvashatnak a „Mária rádió” honlapján a Concerto-ra rákeresve!

Befejezésül következzék még egy utolsó, könnyebb hangvételű folyami utazás, ezúttal holdfényben és a híres Mantovani zenekarral. Böjthe Lászlót hallották, viszont hallásra!

Mancini, Mercer – Moon River                    2:29

MŰSOR ITT

Concerto 082 / 2010 szeptember 23 – 14h, 25 – 23h, 26 – 20h  -  89.7MHz

Letöltés

A múlt heti állatmegfigyelő Concerto túránk sikerétől felbuzdulva, amikor is legkevesebb 30 féle állat többnyire klasszikus zenei megjelenítésének örvendhettek a műsorom hallgatói, elhatároztam, hogy hivatásos túrázókat nevelek önökből. A múlt alkalommal megtanulhatták, hogy kényelmes túracipő meg esőkabát kötelező, ez utóbbi pedig nagyon is aktuális, a mai műsorunk alatt ugyanis eső a biztos lesz, röpke óra alatt többször is. Ennek ellenére hosszú utat fogunk bejárni a rendelkezésünkre álló idő alatt.

Kezdjük akkor a legeslegelején. A Biblia első sorai szerint ugyanis mindeneknek a kezdetén a következő volt a helyzet: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten Lelke lebegett a vizek felett.”

A víz. A vízre nem szokás figyelni. Jön a csapból. Minek erről többet beszélni?

Na de hátha mégis találunk ebben a témában valami újat.

Azt mindenki tudja, hogy a víz a természetben állandó hely és halmazállapot-változásban van. Nagyrészt a tengerekből pára alakjában száll föl a levegőbe. A szelek a szárazföldek fölé szállítják, ahol a hideg levegőn lecsapódik, megsűrűsödik és eső, vagy hó formájában lehull. A föld színén pedig viszontagságos utakat bejárva, újra lefolyik a tengerekbe. A víz közismert körforgási folyamatát fogjuk ma végigkövetni, mégpedig klasszikus zenével. Kapcsolódjunk be a körforgásba például a felhőknél. Debussy „Felhők” című noktürnje következik.

Debussy – Nocturnes I „Nuages”    7:29

Ezek voltak Debussy felhői. Ha pedig sok a felhő, akkor esőre is számíthatunk. Chopin Esőcsepp prelűdjében, a mélyebb zongorahangok segítségével ötletesen érzékelteti az esőcseppek monoton kopogásának hangulatát.

Chopin – Esőcsepp perelűd    4:50

Ha esik az eső, a legtöbben levertség miatt panaszkodnak, fejfájásban szenvednek, kedvetlenek, ingerlékenyek és csak a nagy latyakot veszik észre maguk körül. Talán Chopin is a szomorkás hangulat áldozata lehetett az elhangzott Esőcsepp prelűd komponálásakor.

Aki pedig az eső miatt háborog, az valószínűleg nem tudja, hogy saját megélhetését szidja. Míg táplálék nélkül az ember elélhet akár 50 napig is, addig víz nélkül 3-4 napnál többet nem bír ki.

Pedig sok szép van az esőben is, amit csak az vesz észre, aki figyel. Vivaldi, mint mindenben, az esőben is megtalálta a szépet. A „Négy évszak”-ban az esőcseppek kopogását a pizzicato játékkal adja vissza. Ez azt jelenti, hogy a vonós hangszereket nem vonó segítségével, hanem ujjal pengetve szólaltatják meg. Hallgassuk meg Vivaldinál is az esőcseppek kopogását:

Vivaldi – Tél II. Tétel 2:28

Vivaldi esője hullott alá. Mi lesz a lehullott esővízzel? A föld színén, vagy a földbe beszivárogva és máshelyen forrásként előbukkanva, újra lefolyik a tengerekbe. Eközben táplálja az élővilágot és jelentős eróziós munkát visz végbe. Kövessük tovább a lehullt víz útját. Képzeletben gyalogoljunk ki a dombok közt, az erdő felé. Egy helyen, az erdő szélén víz tör a felszínre a kövek közül. Mielőtt csermelyként tovább csordogál, megpihen egy kis mélyedésben. Ha jól figyelünk, Liszt Ferenc megzenésített forrása szélén, talán a szomját csillapító kismadarat is észre vesszük.

Liszt Ferenc – Au bord d`une source 3:50

Liszt Ferenc forrásánál álltunk meg egy zongoramű erejéig.

Az ember ősidőktől fogva rengeteg dologra hasznosítja a folyóvizet. Szállításra, utazásra, halászatra, malmok meghajtására. Már az ókorban is használtak vízvezetékeket. A régi nagy kultúrák a folyók mentén alakultak ki. A sumérok az Eufrátesz mellett telepedtek le, az egyiptomiak a Nílusnál. Akkor még istenként tisztelték a vizet.

Mi a helyzet ma? Túlságosan sok vizet használunk. 50 liter sör vagy három kg papír előállításához 1000 liter víz szükséges. Egy mázsa búza termesztéséhez kb. 25.000 liter vizet locsolnak el. Rengeteg vizet veszünk el a természetből, és amit visszaadunk, azt vegyszerek, ipari mérgek, műtrágyák szennyezik.

Becslések szerint a Földön 1,4 trillió liter víz van. A Föld felszínének 71 %-át vízfelület borítja. Tehát nincs ok aggodalomra – gondolhatják sokan. Pedig nem ilyen rózsás a helyzet. A vízkészlet 97 %-a tengervíz, sós és ivásra alkalmatlan. 2,5 %-a az Északi és Déli sarkokon található fagyott állapotban. Tehát a földi vízkészletnek csak az elenyésző 0,5 % található folyókban, tavakban és a föld mélyén édesvíz formájában. Víz nélkül pedig nincs élet. Az emberi szervezet 60 %-a víz. A vér 80 %-ban tartalmaz vizet. Naponta körülbelül két és fél liter vizet cserél a szervezetünk az anyagcsere révén. Az élővilágban pedig, csak mi emberek, nagyvonalakban valami hatmilliárdan vagyunk. Talán így már jobban érthető, ha a környezetvédők azt hirdetik, hogy a víz minden cseppje számít!

A víz sokféle felhasználása közül egy látványosabbat szemléljünk most meg. A romai és Róma körüli nagy reneszánsz kertek közül a leglátványosabb a Villa d`Este. Ezt a kertet Ippolito kardinális építtette a későreneszánsz idejében. Fő látványossága a több mint kettőszáz szökőkút meg kert virágos sétányainak és teraszainak lejtését kihasználó egyéb vízi különlegességek. A víz csobogását, a vízcseppek játékának kellemes hangulatát kihasználó művészi építmény-együttes késztette Liszt Ferencet, a Villa d`Este szökőkútjai című szerzemény megkomponálására. A zeneszerzőnek, a zongora segítségével, ötletes módon sikerült ezt a hangulatot megragadnia.

Liszt – Les Jeux d`eau á Villa d`Este            7:45

Liszt Ferencnek a Villa d`Este szökőkútjai című művét hallgattuk meg. Most pedig lássuk, hogy mi is az, ami többek közt díszítőelemként, terek és parkok levegőjének hűsítésére és tisztításra is szolgál?

A víz hidrogén és oxigén vegyülete. Molekulája két hidrogén és egy oxigén atomból áll. Vegyi képlete, közismerten H2O. A teljesen tiszta víz színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék. Nem ég, az égést nem táplálja, de a legtöbb égésnek égési végterméke. 1 liter víz súlya 4C fokon és 1 atmoszféra nyomáson 1 kg. A víz a legjobb oldószer, mivel semleges kémhatásánál fogva egyaránt oldja a savas és a bázikus jellegű anyagokat is. Ezért a természetben tiszta víz nem fordul elő. Mesterségesen tiszta vizet desztillálással lehet előállítani. A desztillált víz ivásra nem alkalmas és bizonyos tekintetben mérgező hatású ugyanis kioldja a szervezetből az ásványi anyagokat, megbetegítve azt. A víz 1 atmoszféránán történő olvadás illetve forráspontja adja meg a Celsius féle hőmérsékleti skála 0 és 100-as beosztását. A víz 4C-fokon a legsűrűbb, más anyagokkal ellentétben megfagyásakor kiterjed és a jég, mint kevésbé sűrű anyag a víz felületén úszik. Az ismert anyagok közt a víznek van a legnagyobb fajmelege, ami azt jelenti, hogy nehezen melegedik föl, de már kis felmelegedésnél is nagy hőmennyiséget tárol.

A próza után következzék most líra. A tudományos leírás után, Kányádi versével térjünk vissza a mi vizeinkhez. Melyik lenne ez? Szülőhelyemet tekintve, számomra ez a „Nagyküküllő”.

Nagy a világ! S a földgömbre,
milyen igazságtalanság,
kis folyónkat, a Nagyküküllőt,
bizony, reá sem rajzolták.

Pedig tudjátok meg:
szép szelíd hegyek
öléből,
jószagú fenyők
tövéből
fakad, és úgy foly,
akárcsak egy Neruda-verssor:
szabadon, s mégis mértéket tartva.
Igaz, hajók nem úsznak rajta,
csak jó komáim, a virtuskodó
székely legények
úsztatják benne lovaikat.
De lejjebb
a kendervető-fáták
dojnákat tudnak róla.
S a vén fűzfák lehajló
ágaiba fogózva
vízszagú nyári éjszakákon,
mikor csak a csillagok látják,
benne visongnak, lubickolnak
a kényes-testű szász leánykák.

S a földgömbre -
hát nem igazságtalanság? -
kis folyónkat, a Nagyküküllőt,
még csak reá sem rajzolták.

Három kicsi, dolgos nép
sorsát egybe mossa,
s mire észrevennétek,
kisebb testvérét kézenfogva,
beletáncolja magát -
a Marosba.

Kányádinak tetszett a Nagyküküllő és környéke, hisz átszeli a folyó szülőfaluját, még előbb pedig szülővárosomat Székelyudvarhelyt is. Így a folyó része szülőföldszeretetünknek. Ugyancsak a szülőföldszeretet indíthatta Bedrich Smetana cseh zeneszerzőt a „Hazám” című szimfonikus költeménysorozat megkomponálására. Ezek közül a Vltava című részletben fogjuk most végigkövetni a Moldva folyót, forrásától a torkolatig.

Bedrich Smetana – Hazám: Moldva  14:04

„A cseh erdő egyik zöldfüves tisztásán, fuvolaszó hallatszott. A mohás sziklák közül kíváncsi kis melegvizű forrás dugta ki fejét, és ámulva hallgatta a gyönyörű fuvola hangját. Hang és forrás boldogan egymásba simultak, és a völgy felé lódultak. A szemközti domboldalon a klarinét hangjára hidegvízű forrás bukkant elő a föld mélyéből. Hang és forrás itt is nyomban összeölelkeztek és, a völgy felé iramodtak. Az őrt álló kis hegedűsziklák húrjaik pengetésével marasztalták a forrásokat, de azok vízruhájukat szétfröccsentve tovalibbentek. A völgy anya már várta őket. Átölelte mindkettőt, egy díszes vízköntöst a vállukra terített és így szólt: – Ezután járjatok együtt, és a nevetek legyen Moldva.

A Moldva folyó harmatcsöppje, szép hazánknak igazgyöngye. Vidd el hírünk messzi földre, végtelen nagy tengerekre.

A nyugalmat a mozgalmas vadászat, az erdei kürtök hangja váltotta fel. A folyó meggyorsította lépteit és vitte a hírt. Vadak és madarak fölszökkentek.

A nap lassan elhúzódott a szomszédos hegyek mögé. A folyó sietve hagyta el az erdőt, mert a szomszédos faluból vidám polka csalogató hangja hívogatta. Lakodalom volt. Együtt ünnepelt az egész falu.

A tánczene üde, egyszerű szépsége marasztalta a folyót, de mennie kellett tovább.

A fúvós hangszerek bűvöletes, szép hangjára, a bozontos felhő árnyékából még a dagadó hold is előbújt. A fuvolák, a klarinétok, a hegedűk sejtelmes zenéjére a tündérek is előjöttek, és a csobogó hullámokon ringatták magukat, a langyos esti szélben.

Zengő, búgó muzsikára lengő táncot szaporázva, bájos nimfák, tündérlánykák, hold fényében táncuk járják.

A tündérek elfáradtak, és pihenni tértek, de a fiatal Moldva folyó boldogan folytatta tovább útját.

Egyszer csak egy hatalmas sziklához érkezett. Egy pillanatra megtorpant, de minden erejét összeszedte és vad örvényléssel zúdult le a köveken. Zengett, zúgott, morajlott a hegyoldal. Győzött a Moldva.

Vysehrad, te büszke vár. Zengő zenekar, hullámáradat, zsongó muzsika köszönti várad.

Így ölelte át a Moldva folyó a cseh hazát, s messze vitte hírét szép szülőföldjének.”

Smetana szimfonikus költeményével a Moldva folyó útját követtük végig Pécsi Géza segítségével, Sinkovits Imre hangjával. Folyónk beleömlött az Elbába, majd eljutott a tengerig is. És ezzel be is zárult a kör. Mármint a víz körforgása. Kezdődhet a prózai párolgás, felhők és így tovább…

Ennyit mára a vízről, de a következő három Concerto klasszikus zenei műsorunk dallamai is mind vízzel kapcsolatosak. A jövő héten például további folyókról lesz szó, mint például a Temzéről, Rajnáról, Dunáról és ezekkel kapcsolatos zeneműveket fogunk hallgatni. Utána pedig hajóra szállunk és kifutunk a nyílt óceánra egy-egy óra zenehallgatás erejéig. Mára elbúcsúzom önöktől egy közismert Simon és Garfunkel szerzeménnyel. Híd a zavaros vizek felett a címe az igen sok feldolgozást megért számnak, melyet ezúttal egy gospel kórus előadásában hallgathatunk meg.

Bridge over troubled water   4:23

Letöltés

Concerto 081 / 2010 szeptember 16 – 14h, 18 – 23h, 19 – 20h  -  89.7MHz

LETÖLTÖM

Weber – A bűvös vadász – A vadászok kara

Amint épp halljuk, Weber vadászai máris indulnak. Igyekezzenek önök is, nehogy lemaradjunk a túráról! Rétegesen öltözzenek, kényelmes túracipő, esőkabát mindenkinél legyen, távcsövet, fényképezőgépet mindenképp hozzanak, mert sokféle állatot fogunk megfigyelni Concerto klasszikus zenei adásunk elkövetkező órájában. Miközben bekapunk egy szíverősítőt, még elindulás előtt ebben a tanyai udvarban például Saint Saens kapirgáló tyúkocskáit és kakasait.

Saint Saens  – Az állatok farsangja – Tyúkok és kakasok

A baromfiudvarból kilépünk a hátsó kertkapun, és a mezei úton indulunk a sziklák felé, ki az erdőbe. Balra egy füleivel legyező, kötelékei miatt elégedetlen szamár kiabál pislogva.

Saint Saens  – Az állatok farsangja – Hosszúfülű személyiségek

Jobbról Muszorgszkij, friss sarjúval megpakolt ökrösfogata közeledik.

Muszorgszkij – Egy kiállítás képei – Bydlo

A szénával magasan megpakolt, baktató ökrösfogat körül, talán a friss szénaillattól csalogatva, számtalan pillangó repdes, itt legelöl például a Griegé.

Edward Grieg – Lyric Pieces, Op 43 – Butterfly

Grieg könnyűszárnyasának játszópajtása a Chopin féle pillangó.

Chopin – Etudes Op. 25 No. 9 in G flat – Butterfly

A legvidámabb talán Hubai tarka kis lepkéje.

Hubai – Virágok – Lepke

Grieg, Chopin és Hubai pillangói mellett Mendellsohn méhecskéje is felbukkan.

Mendelssohn – The Bee’s Wedding

Az ökrösfogat után igyekvő rovarjaink közt persze a legismertebb, a Korszakov dongója húzza a kontrát.

Korszakov – A dongó

Elindulunk a mezei úton, melyen az elhangzott pillangók, méhek, dongók által követett ökrösfogat érkezett és hamarosan Csajkovszkij hattyús tavához érkezünk.

Csajkovszkij – A hattyúk tava – Prelűd

Csajkovszkij hattyúi közt pedig ott tollászkodik kecsesen Saint Saens Hattyúja-is.

Saint Saens  – Az állatok farsangja – A hattyú

Tovább haladunk a tavat tápláló hűvös hegyi patak mentén. A patak vizében régi kedves ismerőst pillanthatunk meg: Schubert vidám kis pisztrángját.

Schubert – A pisztráng (Liszt Ferenc zongoraátirata)

A pisztráng eltűnik a habok közt, a patak pedig az erdő fái közt.

Lépjünk be az erdő mohos fái közé. A koradélutáni ragyogó napsütésben Wagner ifjú Siegfriedje vezet minket. Óvatosan lépkedjünk, nehogy megzavarjuk a természet e békés hangulatát. Közben pedig figyeljünk a madarak dalára.

Wagner – Siegfrieds Waldveben – részlet

Wagner Siegfriedje az erdei tisztásig vezetett el minket. A tisztás felett Saint Saens madarai játszadoznak.

Saint Saens  – Az állatok farsangja – Madárröpde

Az erdő mélyén a kakukk is megszólal.

Saint Saens  – Az állatok farsangja – Kakukk az erdő mélyén

Leopold Mozart madarai meg kakukkjai kissé hangosabbak a Saint Saensénál.

Leopold Mozart – Gyerekszimfónia – részlet

És van jó pár balkáni madarunk is.

Dinicu Grigoras – Ciocarlia (Zamfir)

Prokofjev madárkája is épp erre csicsereg.

Prokofjev – Péter és a farkas – madárka

Ennyi madár közt akár ornitológiai tanulmányt is lehetne készíteni. Nem csoda hát, hogy tollruhájában, hátán madárkalitkával, vidám énekével föltűnik a környéken Papageno, Mozart madarászfiúja is.

Mozart  – Varázsfuvola (Die Fogelfanger)

Épp jókor állt odébb Mozart madarászfiúja, ugyanis a sűrűből Prokofjev farkasa tűnik elő.

Prokofjev – Péter és a farkas – farkas

Más nagy vad is tanyázik errefelé. A barlang előtti nyomok medvére utalnak. A barlangban egyelőre csak ásatag fosziliákat találunk.

Saint Saens – Az állatok farsangja – Ásatagok

Hagyjuk most a kövületeket, és hamar tűnjünk el a barlangtól, mert jön a házigazda, aki nem más, mint Bartók táncoló medvéje.

Bartók – Medvetánc

Nemcsak a Bartók féle medve táncol ma, hanem van egy táncoló rókánk is, a Weineré.

Weiner Leo – Rókatánc

Veszélyes lehet a róka, félelmetes vad a medve, de még ezeknél hátborzongatóbb az állatok királyával találkozni. Királyi indulóra Saint Saens oroszlánja érkezik.

Saint Saens – Az állatok farsangja – Az oroszlán királyi indulója

Nemcsak oroszlán, hanem más nagymacska is van a környéken, például egy párduc is, csak a színe szokatlan kissé.

Henry Mancini – Rózsaszínű párduc

Ennyi csúcsragadozó közt nem csoda, hogy ijedtükben a vadszamarak teljesen megbokrosodnak.

Saint Saens – Az állatok farsangja – Vadszamarak

Vadszamár vágtát figyelhettünk meg. A párduc meg az előtte feltűnő oroszlán zavarta meg őket. Ha nem egyéb, a dzsungelbe vagyunk! Sőt egészen bizonyos, mert jobbról egy elefánt látható amint egyik lábáról a másikra helyezgeti hatalmas súlyát, miközben hosszú ormányát jobbra-balra himbálja.

Saint Saens – Az állatok farsangja – Az elefánt

Ez volt Saint Saens elefántja, de hogy kerülnek ide a kengurui?

Saint Saens – Az állatok farsangja – Kenguruk

Patások is akadnak errefelé. Weöres Sándor pejkóját az énekkaros gyerekek veszik észre.

Weöres – Pejkó (Magyar Rádió gyerekkórusa)

Bátorság és kitartás, ugyanis most jön a túránk komolyabb és veszélyesebb része. Ha már ilyen csodás paripánk támadt, pattanjunk fel rá és vegyük az irányt a sziklák felé. Kapaszkodás, mert kalandregénybe illő lovas vágta következik Wagner walkürjeivel.

Wagner – A Nibelung gyűrűje II. A walkür – A walkürök vágtája

Korán sincs vége a vágtának olyannyira, hogy még csak most következik az észtvesztőbb roham Rossini Tell Vilmosával.

Rossini – Tell Vilmos nyitány részlet

Bravó, gratulálok mindenkinek, aki ezt a lovas gyorsasági bravúrt végig kibírta. A valkűrökkel valamint Tell Vilmossal való eszeveszett vágta után nem csoda, ha teljesen kimerültünk. Ennyi elég egyelőre a kalandokból, sötétedés előtt még haza is kéne érni. Visszafelé ballagunk a tó irányába, melyről elszálltak már Csajkovszkij és Saint Saens hattyúi. A tó partján most, esti torna gyanánt, teknősbékák járják a kán-kánt, – teknősbéka ritmusban!

Saint Saens – Az állatok farsangja – Teknősbékák

A teknősbékák belecsobbantak a vízbe. Az utolsó kanyar után föltűnik a tanya is. Előtte árválkodik a közben már lepakolt szénásszekér. Jámborúl kérődznek mellette az ökrök. A lenyugvó nap utolsó sugarainál talán a következő képen ábrándoznak az egyik: „- Ej, ha nem lett volna annakidején az a kis műtét, ha másképp alakult volna a sorsunk, férfiasabbra, talán ma nem az igát húznánk itt keservesen, hanem az arénába állhatnánk, szembe a torreádorral.”

Bizet – Carmen – részlet

A tanyához visszaérve Prokofjev macskája az első, aki üdvözöl minket.

Prokofjev – Péter és a farkas – macska

Találós kérdés következik: Hogyan mászik fel ez a macska a fára? Megfejtés, így:

Prokofjev – Péter és a farkas – macska a fára

Elárulom azt is, hogy ez a macska egy rövid farkú macska volt. Ha a macska farka hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Egy ilyen jól sikerült, rendkívül változatos, kalandos vadles után pedig este természetesen kezdődhet a parti, melyre meghívottak a dzsungel hősei is, köztük, Balu medve Bagira a fekete leopárd, Maugi, a farkasok nevelte embergyerek, meg az okoskodó majmok.

A Disney „Dzsungel könyve” zenéje

Zoológiai Concerto hangzott el, melyet szombaton este 11 órától, valamint vasárnap este 8 órától megismétlünk. Bővebb részletek a műsorokkal kapcsolatban a Mária rádió honlapja által érhető el, a Concertóra rákeresve azon belül is a műsor blogjában. Eredményes böngészést és a jövő csütörtök déli két órától kezdődő újabb találkozásunk reményében Böjthe László kíván önöknek békés napokat! Viszont hallásra!

LETÖLTÖM

Concerto 080 / 2010 szeptember 9 – 14h, 11 – 23h, 12 – 20h  -  89.7MHz

Műsor letöltése

A mai Concerto klasszikuszenei műsorunk összeállítása érdekében a szeptemberben született illetve elhalálozott kerek évfordulós szerzők közt keresgéltem. 315 évet ugrunk vissza az időben, ekkor született Bergamo-ban, szeptember 3-án, Pietro-Antonio Locatelli, későbbi zeneszerző és hegedűvirtuóz. A mantuai udvarban volt alkalmazva zenészként, de hírnévre inkább főleg a Németországban tartott előadásai nyomán tett szert. 1729-től zenekarvezetőként és tanárként tevékenykedett Amsterdamban. Majdnem kizárólagosan szonátákat és koncerteket komponált. A „L′arte del violino” című 12 hegedűversenyt magába foglaló kiadványa irányadó volt a korabeli zenei fejlődésben. Ebből a sorozatból hallható a következőkben a 8. e-moll koncert kezdőtétele.

Locatelli – e-moll 8. koncert I tétel        6:07

Az „I Musici” együttes előadásában Pietro-Antonio Locatelli e-moll hegedűversenyének kezdőtétele hangzott el. Hegedűlt Roberto Michelucci. Ez által emlékeztünk meg a zeneszerző születésének 315 éves évfordulójáról. Következő ünnepeltünk Johann Christian Bach, Johann Sebastian Bach fia, szeptember 5-én  született Lipcsépeben, 1735-ben vagyis 275 éve, a család 11. gyerekeként. Húszas éveinek elején Agostino Litta gróf pártfogása által a miláói katedrális orgonistája lett. Az 1760-as években operakomponálással is kezdett komolyabban foglalkozni. Néhány sikeres opera után velencei valamint londoni operaházak is szerződést ajánlottak számára. Ezek mellett egyéb műfajokban is komponált, egyházzenei, billentyűs valamint kamarazenei műveket is írt. Mannheim, London és Párizs voltak főbb állomásai. Hallgassuk meg tőle c-moll brácsaversenyének második és harmadik tételét.

Johann Christian Bach – c-moll brácsaverseny 2, 3        9:16

A Vilnius Litván Kamarazenekart Georg Mais vezette, brácsán Hartmut Rohde játszott. A 275 éve született Johann Christian Bach c-moll brácsaversenyéből hangzottak el részletek.

Arvo Pärt 1935. szeptember 11-én, vagyis 75 éve született az észtországi Paideben. 1958 és 67 közt, az Észt Rádió hangmérnökként dolgozott, illetve filmzenéket írt. Ez idő alatt Heino Eller irányításával zeneszerzést tanult a Tallinni Konzervatóriumban, ahol 1963-ban diplomázott. 1962-ben két kompozíciójával megnyerte a Szovjetunió Fiatal Zeneszerzőinek Versenyét. Korai művei Sosztakovics és Prokofjev hatásáról tanúskodnak. 1971-ig keletkezett darabjait tizenkét hangú struktúrák, szerialista és aleatorikus technikák alkalmazása jellemzi (Perpetuum mobile – 1963, I. szimfónia – 1963, II. szimfónia – 1966), illetve kollázstechnikával is kísérletezett (Collage on B-A-C-H, 1964).

A hetvenes években – részben a gregorián zene, illetve 14-16. századi francia és franko-flamand zeneszerzők műveinek hatására – gyökeres változás állt be Pärt stílusában. Az új stílusban született legfontosabb művek közé tartozik az 1977-ben megjelent Fratres, a Cantus In Memoriam Benjamin Britten és a Tabula Rasa.

Pärt neve ebben az időben nyugaton is egyre ismertebbé vált. 1980-ban a szovjet elnyomás miatt feleségével és két fiával elhagyta hazáját. Először Bécsbe költözött, majd egy évvel később Nyugat-Berlinben telepedett le, ahol jelenleg is él és elsősorban egyházzenei kompozíciókat ír (János-passió, 1982; Te Deum 1984-86, átdolgozva: 1993; Magnificat, 1989; Boldogmondások, 1990). 1996-ban az American Academy of Arts and Letters tagjai sorába választotta Arvo Pärtet. 2005-ben a modern európai egyházzene megteremtésében vállalt szerepéért Európai Egyházzene Díjjal tüntették ki.

Alkotásai közül most a „Como cierva sedienta” című 1998-as szerzeményéből következik egy tétel.

Arvo Pärt – Como cierva sedienta III.   7:17

A 75 éve született Arvo Pärt „Como cierva sedienta” című alkotásából hangzott el egy részlet. A Svéd Rádó Zenekarát és kórusát hallottuk, szólót énekelt Helena Olsson. Megemlékezéseinkkel szeptember 14-énél tartunk. Ekkor lesz 250 éve, hogy megszületett Firenzében Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be I. Lipót, a leendő császár tiszteletére. Lipót értékelte az ifjú tehetségét, és Giuseppe Sartihoz, a neves operaszerzőhöz küldte zenei tanulmányainak folytatására. Ez olyan sikerrel járt, hogy első operái után, 1785-ben Londonba költözött, és a King’s Theatre számára írt operái nyomán, udvari komponistává nevezték ki. 1788-ban áttelepedett Párizsba. Elisa című operájának stílusa erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. Beethoven és Haydn is lelkesedett műveiért. Több vallási témájú művet is írt a következő években, amik közül az 1816-ban bemutatott c–moll requiem ismét elbűvölte Beethovent: jobbnak tartotta Mozart művénél is. 1816-ban, Cherubini tanára, majd öt év múlva igazgatója lett a Párizsi Konzervatóriumnak, mely keze alatt ismét nagy jelentőségű intézménnyé vált. Cherubini hátrahagyott hatalmas életművéből most G-dúr orgonaszonátája következik.

Cherubini – G-dúr orgonaszonáta          6:55

Luigi Chelegin és Ella István orgonázták a 250 éve született Luigi Cherubini G-dúr orgonaszonátáját. Most szeptember 25-re lépünk, ekkor lesz majd 65 éve, hogy elhunyt a magyar zene egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, Bartók Béla. Azt meg sem kísérlem, hogy itt most érdemeit soroljam, következzen inkább tőle egy részlet a „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” című alkotásából.

Bartók – Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára/II Allegro        7:10

A 65 éve elhunyt Bartók Bélára emlékeztünk. „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” című alkotásának második Allegro tételét a Berlini Filharmonikusok játszották Herbert von Karajan vezetésével. Most pedig szeptember utolsó napjára eső eseményt említek meg, 255 éve hunyt el Francesco Durante, aki az 1700-as évek elején igen nagy tiszteletben álló olasz zeneszerző és zenepedagógus, több korabeli neves olasz zenekonzervatórium vezetője is volt. Kevés számú de nagyszerűen kidolgozott alkotási közül nemrég hangzott el Magnificat-ja. Ezért továbblépünk mai utolsó zeneszerzőnkhöz, kinek évfordulója szintén szeptember 30-hoz kötődik. Ekkor született 170 éve Oslóban a norvég Johann Severin Svendsen. Hegedűvirtuózként vált ismertté, majd érdeklődése a Leipzigi Konzervatóriumban a zeneszerzés felé irányult. Több érdekes kompozíciója után, 1881-ben komponálta egyik legismertebb alkotását, az Op. 26-os hegedűrománcát.

Svendsen – G-dúr hegedűrománc          8:01

A Magyar Állami Hangversenyzenekar kíséretében, Szenthelyi Miklós hegedülte a 170 éve született norvég Johann Severin Svendsen G-dúr Op. 26-os hegedűrománcát. A szeptemberi zenetörténeti évfordulókból ennyit sikerült megemlíteni, mivel adásidőm ezzel véget ért. Adásunk ismétlésben szombaton este 11 valamint vasárnap este 8 órától újra elhangzik majd. A Concerto klasszikus zenei óra következő része a jövő csütörtökön délbe két órakor kezdődik ezen a hullámhosszon. Böjthe László köszön el addig is önöktől: Viszont hallásra!

Műsor letöltése

Concerto 079 / 2010 szeptember 2 – 14h, 4 – 23h, 5 – 20h  -  89.7MHz

Műsor letöltése

Albinoni – Oboakoncert részlet Op9. No2/III       2:35

Albinoni oboakoncert részlet hangzott el. Böjthe László köszönti megint önöket a Concerto klasszikus zenei műsor újabb kiadásában. Zenetörténeti sorozatunkban a barokk zenénél tartunk, legutóbb Johann Pachelbel, Agostino Steffani valamint Giuseppe Maria Jacchini zenéjét hallgattuk. Pachelbeltől motettarészletek hangzottak el, de ne lépjünk tovább, míg az egyik legközkedveltebb dallama is el nem hangzik, ami Canon néven közismert. Utána pedig a következő órácskában Georg Philipp Telemann valamint Tomasso Albinoni rövid élettörténetei valamint szerzeményei lesznek műsoron. Békés zenehallgatást kívánok ezekhez és halljuk most a Pachelbel Canont:

Pachelbel – Canon        4:20

Johann Pachelbel után, akitől a közkedvelt Canon hangzott el, honfi- valamint kortársáról emlékezünk meg. Georg Philipp Telemannról van szó, aki Magdeburgban született 1681-ben. Kifejezett zenei oktatásban nem részesült ugyan, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással tíz éves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott, sőt 12 éves korában már megírta első operáját is (Sigismundus). Apja korai elvesztése után anyja gondoskodott neveltetéséről, aki nem nézte jó szemmel a fiú zenei érdeklődését, „tanult embert” akart nevelni a gyerekből. Tanulmányait szülővárosában kezdte, ám az Altstädtische Schule iskolaigazgatója zeneteoretikus volt. Így Telemann teljes mértékig eleget tett a szülői kívánságnak, ugyanakkor zeneszerzői tudását is tudta fejleszteni. A hildesheimi gimnáziumban (Gymnasium Andreanum) folytatta „polgári” tanulmányait, de itt megint volt egy tanár, aki biztatta zenei törekvéseiben és zenét is kért tőle az iskolai ünnepségekhez és színielőadásokhoz, vallásos eseményekhez. 1701-ben jogi tanulmányokba kezdett Lipcsében, de zenét is írt, továbbra is. Egyik zsoltárfeldolgozását bemutatták a lipcsei Tamás-templomban, aminek a sikere nyomán felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy kantátát. Ebben az évben azért utazott Halléba, hogy találkozhasson Händellel, akivel halálukig tartó jó barátságot ápolt.

Hallgassuk meg Telemann egy koncertjét.

Telemann – Fuvóskoncert         13:30

Georg Philipp Telemann fuvolákra, vonósokra és mozgóbasszusra írt koncertje hangzott el. A Camerata Köln együttesének felvételét hallgattuk.

Zeneszerzőnk 1702-ben megalakította a 40 tagú Collegium Musicum diák-zeneegyesületet, amellyel rendszeresen hangversenyezett. Még ebben az évben a Lipcsei Operaház zenei igazgatója lett, és operáival is hírnevet szerzett. Féltékeny is lett rá Johann Kuhnau, a Tamás-templom kántora, aki még fel is jelentette azzal, hogy elviszi előle a jobb művészeket. Telemann 1704-től az egyetem Neue Kirche nevű templomának orgonistája lett.

1705-ben Sorauba ment, ahol II. Promnitzi Erdmann grófnál volt karmester. Itt Lully stílusában írt zenéket vártak el tőle. 1708-től 1712-ig Eisenachban tartózkodott, ahol hangversenymester, majd udvari karmester volt, és kantátákat valamint instrumentális zenéket írt. Több mint négy év után Hamburgba költözött, ahol egyházi karmester lett. Megnősült, felesége egy városi hivatalnok lánya volt, akivel tíz gyermeket neveltek az évek során. 1721-ben az akkor már nagy tekintélyű Telemannt kinevezték a hamburgi Johanneum gimnázium kántorává, majd hamburgi városi zeneigazgatónak. Ezt a jól fizető tisztséget egészen a haláláig betöltötte. Rövid idő alatt fellendítette a város zenei életét, hangverseny- és operasorozatot rendezett, ahol saját művein kívül más szerzők darabjait is bemutatta. Ebben az időszakban szerezte Tafelmusik gyűjteményét, amely három sorozatból áll. Az elsőből következik most egy részlet.

Telemann – Tafelmusik 4:06

Telemann szerzeményéből a Tafelmusikból hangzott el egy részlet. A Camerata Romana-t Eugen Duvier vezette.

1722-ben, amikor az öreg Kuhnau, a Thomaskantor és városi zeneigazgató meghalt Lipcsében, utódjának Telemannt szemelték ki. A posztot azonban udvariasan ugyan, de visszautasította, így a lipcseiek kénytelenek voltak „beérni” Johann Sebastian Bachhal, akivel egyébként Telemann baráti viszonyban állt, és még 1714-ben egyik fiának Carl Philipp Emanuel Bach-nak keresztapja is lett. Élete vége felé csökkent aktivitása, bár Händel ösztönzésére még írt néhány oratóriumot, köztük a leghíresebb a „Der Tag des Gerichts” vagyis „Az ítélet napja”. 1737-ben francia barátai meghívására Párizsban töltött nyolc hónapot, ez idő alatt számos hangversenyt adott. 1767-ben, 86 éves korában bekövetkezett halála után a helyét keresztfia, a már említett Bach fiú vette át.

Telemann korának legnépszerűbb zeneszerzője volt, nem csak szerzeményei által, hanem, mert kellemes, nagyvilági életet élő, udvarias ember volt, kollégái szinte mindegyikével baráti viszonyt ápolt. Halála után azonban a neve gyorsan feledésbe merült. Pedig, ha nagysága nem is mérhető Bachéhoz vagy Händeléhez, kiváló ízlésű, sokoldalú zeneszerző volt, aki csaknem minden műfajban jelentőset alkotott.

Ennyit mára a német barokk zenészekről, köztük kiemelten Georg Philipp Telemannról, adásunk hátralevő részében egy olasz kortársáról lesz szó, Tomaso Giovanni Albinoniról, aki Velencében született 1671-ben, tehetős velencei papírkereskedő családban.

A családi háttér és a személyes szabadságvágy miatt nem vállalt állandó zenészállást, a zeneszerzést csupán kedvtelésből, nem hivatásszerűen művelte. Huszonhárom éves korában komponálta és adták elő „Zenóbia, Palmira királynője” című operáját. Ezt követően egy 12 darabból álló triószonáta sorozatot írt. Ez a két műfaj foglalkoztatta végig pályafutása során, bár ma főleg az utóbbi műfajban írt darabjait ismerjük. Pedig több mint 50 operát írt, amelyek akkor nagy sikert arattak, de ezek közül ma alig ismerünk néhányat. 1705-ben feleségül vette Margherita Raimondi nevű szoprán énekesnőt, akitől hat gyermeke született. A viszonylag gondtalan életnek felesége korai halála valamint családjának anyagi tönkremenetele vetett véget. A zeneszerzést folytatta, főleg hangszeres műveket komponált. Egyik ilyen 12 darabos sorozatát 1722-ben II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek ajánlotta, és ez végre fordulatot hozott életében: meghívták Münchenbe, és előadták egyik operáját.

Op.9-es negyedik koncertje kerül most bejátszásra.

Albinoni Concerto Op.9 No.4  8:21

Tomaso Albinoni Op.9-es negyedik, A-dúrban írt koncertje hangzott el. Christoper Hogwood vezetésével a Régizene Akadémia együttese játszott. Hegedűszólót Andrew Manze játszott.

Albinoni gyakorlatilag nem volt kapcsolatban kora komponistáival, pedig zenéjét Johann Sebastian Bach is ismerte, néhány kompozícióját más hangszerre dolgozta át. 1694 és 1740 között Albinoni 48 operát írt. Köztük 1708-ban a Pimpinone című intermezzót, amelyet 1722-ben vígoperának dolgozott át, és ezzel a műfaj egyik legkorábbi példáját alkotta meg. Albinoni a hangszeres zene terén is sokat és jelentőset alkotott: az ő nevéhez fűződnek az első szólóhegedű-koncertek, melyből az egyik épp most hangzott el. Ezekben a szólóhangszerek zenei anyaga különbözik az együttesétől; a szólók virtuóz figurációival szemben a tuttiban határozott arcélű tematika jelenik meg.

Albinoni művei közül a legismertebb és legnépszerűbb az Adagio, ami pedig csak nyomokban az övé. Remo Giazotto 20. századi zenetörténész állította ezt össze egy töredékes kézirat alapján. Ezért alig hallható ki belőle a barokk stílus, sokkal inkább romantikus jellege érezhető. Adásunk hátralevő perceiben ezt a közismert és közkedvelt dallamot lehet meghallgatni.

Albinoni – Adagio         11:29

Tomaso Albinoni közkedvelt g-moll Adagiója hangzott el. A Capella Istropolitana együttesét Richard Edlinger vezette. Ennyi fért a mai Concerto klasszikusz enei műsorunkban melyet szombaton este 11 valamint vasárnap este 8 órás kezdettel lehet újra itt meghallgatni. A műsor következő részével a jövő csütörtökön délbe két órával jelentkezem. Böjthe László kíván önöknek addig is békés napokat, viszont hallásra.

Műsor letöltése