Böjthe Laci blogja

Concerto 168 / 2012 május 24 – 14h, május 26 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsor letölthető INNEN.

Jean Francaix- Trio in C – Allegretto vivo       2:02

C-dúr trió hangzott el, mely a kereken100 éve, május 23-án született Jean Francaix szerzeménye. A párizsi konzervatórium végzőse többféle műfajban komponált, emellett nemzetközi turnékon vett részt zongora előadóművészként.

A mai Concerto klasszikus zenei óránkban májusi zenetörténeti évfordulók kapcsán fognak továbbra is zeneművek felhangzani.

DAJK! – Böjthe László köszönti önöket.

Május elsején született 140 esztendeje, 1872-ben Hugo Alfven svéd zeneszerző-hegedűművész. Több műfajban is komponált, melyek közt három svéd rapszódiája is hátramaradt. Az elsőből következik egy közismert részlet.

Hugo Alfven – Swedish Rhapsody No.1 / részlet           3:12

A 140 éve született Hugo Alfven első svéd rapszódiájából hangzott el részlet.

305 éve, május 9-én hunyt el Dietrich Buxtehude, aki közel negyven évig volt a Lübeck-i Mária templom orgonistája és az észak-német vidék meghatározó zenei egyénisége. Egy kis kamarazenét hallgatunk tőle: C-dúr szonátájának zárótételét.

Buxtehude – C-dúr szonáta BuxWV269 / III.

A 305 éve elhunyt Dietrich Buxtehude 269-es jegyzékszámú C-dúr szonátájának zárótétele hangzott el.

315 éve, május 10-én született Jean Marie Leclair, akinek harmadik hegedűszonátája nemrég hangzott el adásunkban, majd május 12-én, 170 éve született Jules Massenet. Ő 23 éves korában, egy kolerafertőzést túlélve állt neki újra a zeneszerzésnek és ekkor komponálta Párizsban az Op.10-es zongorasorozatát. Ebből az „Elégia” című tétel számtalan feldolgozást ért meg, dal illetve gordonkaváltozata is elkészült továbbá a most következő hegedűváltozat is figyelemre méltó. A szerző egy igen közkedvelt és gyakran hallható további alkotása a Thais című 1894-es operájából való részlet, melynek címe „vallásos meditáció”. Ez énekhang nélküli változatban, zenekar által kísért hegedűszóló formájában hangzik fel gyakran különálló darabként. Következzen az elégia majd a meditáció.

Jules Massenet – Elégie O Doux Printemps     4:03

Jules Massenet –  Thais Meditation       5:25

A 170 éve született Jules Massenet zeneszerzőről emlékeztünk meg az „O Doux Printemps” című elégiáját hallgatván Joshua Bell előadásában majd a „Thais” operából vett „Meditation” című részlet hegedűátiratát játszotta Sarah Chang.

445 éve, május 15-én született Claudio Giovanni Antonio Monteverdi. A mantovai herceg muzsikusától, az opera első nagymesterétől, most egy rövid madrigálrészlet következik.

Monteverdi – Di far sempre gioire         2:35

Claudio Monteverdiről emlékeztünk meg születésének 445 éves évfordulója kapcsán egy rövid madrigálrészlettel.

Május 28-án hunyt el 225 éve Leopold Mozart, Wolfgang Amadeus szintén zeneszerző apja. Tőle is következzen egy rövid részlet, mégpedig a „Promenade en Traineau” című alkotásából.

Leopold Mozart – Promenade en Traineau/Debut de bal       3:10

„A bál kezdete” hangzott el a 225 éve elhunyt Leopold Mozart „Promenade en Traineau” című alkotásából.

Mai utolsó megemlékezésünk Erich Wolfgang Korngold nevéhez fűződik, aki 115 éve született 1897 május 29-én az akkori Osztrák-magyar monarchiában, a mai Csehország területén. Még tíz éves sem volt, amikor Gustav Mahler valamint Richard Strauss is nagyon elismerően nyilatkozott a zenei tehetségéről. Tizenéves korában szerzett művei már Európa szerte híresek lettek. Ő volt egyike a filmzene úttörőinek. Két Oscart is nyert e téren, az elsőt az 1936-os Robin Hood kalandjai című film zenéjéért, melyet mind a mai napig az egyik legnagyszerűbb filmhez írt kompozíciónak tekintenek. Habár a komolyzene terén szeretett volna tevékenykedni, a filmzenéiből tudta eltartani a családját. A második világháború után azonban csak komolyzenével foglalkozott. Első kiemelkedő alkotása ebből az alkotói periódusból az Op.35-ös hegedűversenye. Gyerekkori mentora, Gustav Mahler özvegyének, Alma Mahlernek van az alkotás dedikálva. Az 1947-es ősbemutatón Jascha Heifetz játszotta a versenymű hegedűszólamát. És Jascha Heifetz 1953-as felvételéről hallgathatjuk meg most mi is az említett alkotást.

Korngold – Hegedűverseny Op.35          21:33

Májusi zenetörténeti évfordulókkal kapcsolatos Concerto klasszikus zenei óránk befejezéseként a 115 éve született Erich Wolfgang Korngold Op.35-ös hegedűversenye hangzott el. A Los Anagelesi Filharmonikusok kíséretében Jascha Heifetz hegedült. Vezényelt Alfred Wallenstein.

Elhangzott adásunk szombaton este fél tizenegytől ismétlésre kerül. A Concerto következő része a jövő csütörtökön délbe két órától hallgatható itt meg.

DAJK! Böjthe László várja ezentúl is önöket az említett órákban klasszikus zenét hallgatni, viszont hallásra.

Concerto 167 / 2012 május 17 – 14h, május 19 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A műsor letölthető INNEN.

Bach – Suite No.1 in G major, BWV 1007 / Prelude   2:24

Concerto klasszikus zenei óránk keretében a csellóval kapcsolatos sorozatunk tizedik befejező részéhez érkeztünk. Erre is jut a remekművekből, ráhangolódásként Johann Sebastian Bach 1007-es jegyzékszámú első szóló csellószvitjének prelúdiuma hangzott el, a XX. század egyik legkiemelkedőbb csellistájának, a francia Maurice Gendron-nak előadásában.

A csellóirodalom remekeit világklasszis előadók általi megszólaltatásban felsorakoztató sorozat méltó befejezésére pedig egy nagyszabású versenyművet tartogattam: Antonin Dvorak második csellóversenyét.

Dvorak két csellóversenyt írt, az elsőt 1865-ben, majd a világhíressé vált másodikat 30 évvel később kezdte komponálni New Yorkban – ekkor a konzervatórium igazgatója volt – majd hazájában Písekben fejezte ezt be és a Cseh vonósnégyes jeles tagjának, Hanus Wihan-nak ajánlotta. A csellóverseny 1896-ban került bemutatásra, Londonban, a zeneszerző maga vezényelte az előadást. A versenyműhöz nagy létszámú zenekar van előírva, melyben jelentős szerep jut a rézfúvósoknak. Annak ellenére, hogy a versenyműveknek általában a virtuozitás a jellemzője, Dvorak második csellóversenyében a szólóhangszer kizárólag dallamhordozó szerepet játszik, kadenciát nem tartalmaz és mentes minden virtuozitástól.

Következik tehát Dvorak Op.104-es h-moll második csellóversenye, gordonkán játszik a sorozatunk során már sokat emlegetett Jacqueline du Pres.

Dvorak – Csellóverseny     38:40

Antonin Dvorak Op.104-es h-moll, második csellóversenye hangzott el. A Chicagói  Szimfonikus Zenekart Daniel Baremboim vezette. Csellón játszott Jacqueline du Pres. E csodálatos versenyművel zárom a csellóról szóló sorozatunkat, annak is tizedik részét, melyet ismétlésben meg lehet hallgatni szombaton este fél tizenegytől. A Concerto klasszikus zenei óránk hangzott el, mellyel csütörtökönként délbe két órától jelenkezünk. A következő találkozásunkig is DAJK, Böjthe László várja önöket egy hét múlva is, viszont hallásra!

Concerto 166 / 2012 május 10 – 14h, május 12 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

LETÖLTÖM a rádióműsort

Seven Tunes Heard in China / I. Seasons            1:31

DAJK! A Concerto klasszikus zenei óránkat hallgatják, melyet Bright Sheng alkotásával kezdtem, s mely során a csellósorozatunk kilencedik részében a kínai világhíresség Yo-Yo Ma felvételeiből hallgatunk meg továbbá egy Kodály szonátarészletet valamint egy Lalo versenyművet. A műsor szerkesztője, Böjthe László köszönti önöket.

Yo-Yo Ma 1955-ben, Párizsban élő kínai szülőktől született. Édesapja révén már négyévesen elkezdte csellótanulmányait, első előadására ötéves korában került sor. Hétéves korában a család New Yorkba költözött. Yo-Yo Ma már gyermekkorában megjelent az amerikai televízióban, 8 éves korában már koncertezett Leonard Bernstein vezetésével. Későbbi tanárai közt egy magyar művész, Scholz János nevét is meg kell említenem, majd Leonard Rose lett mestere a Julliard főiskolán. A 19 éves fiatal művészt már a legnagyobbakkal, az adásaink során már bemutatott Dimitrij Rostropovicsal és Pablo Casalsal kezdte a kritika összehasonlítani. 1978-ban Yo-Yo Ma elnyerte az Avery Fischer díjat, majd a Harvardon tanulhatott tovább.

Művészünk a legnagyobb karmesterek vezénylete alatt a világ zenei fővárosaiban gyakori vendégszereplő, emellett kitűnő előadó a kamarazene terén is.

Yo-Yo Ma jelentős figyelmet szentel a kortárs zeneművészek alkotásai bemutatására és úgyszintén a jövő zeneművészeinek formálására.

Most Kodály Zoltán szóló csellószonátájából következik egy tétel. A szóló gordonkaművek fénykora a barokk volt. A műfaj a népszerűségének másik csúcspontját a 20. században érte el. Kiemelkedő alkotások a Benjamin Britten „Kíséret nélküli szvitek csellóra” című műve, Krzysztof Penderecki több szólóműve, Bernd Alois Zimmermann négy kis stúdiuma és kiemelt helyen említhetem meg ezek közt Kodály Zoltán Op.8-as szóló csellószonátáját. Ez utóbbi zenemű technikai újítása a G és a C húr fél hanggal lejjebb hangolása, ilyen hangolás mellett kell eljátszani a szóló szonátát, melyből most a befejező „Allegro molto vivace” tétel következik.

Kodály – Sonata for Cello Solo, Op. 8 III. Allegro molto vivace      9:22

Kodály Zoltán Op.8-as szóló csellószonátájának befejező tétele hangzott el.

Gordonkán játszott Yo-Yo Ma, kinek két jelentős hangszer is van birtokában. A fő hangszere a „Petúnia”, egy nagyon finom kidolgozású Montagna cselló, ami 1733-ban készült Velencében, és amit egyszer egy New York-i taxiban felejtett. Egy másik csellóját, az 1712-es Davidov Stradivariust – amint már említettem sorozatunkban – Jacqueline du Pré hagyta rá.

Yo-Yo Ma-t a kritikusok „valódi mindenevőnek” nevezték, és tényleg sokkal eklektikusabb repertoárral rendelkezik, mint egy klasszikus csellista. A klasszikus repertoárból készített számos felvétele mellett, lemezre vett és játszott barokk darabokat korabeli hangszereken, amerikai bluegrass-country zenét, Astor Piazzola argentin tangóit, brazil zenét, a „Tigris és sárkány” filmzenéjét és Philip Glass minimalista zenéjét, amit a Naqoyqatsi című filmhez készített. De hallható játéka az „Egy gésa emlékiratai” című film zenéjében is. A felsoroltakon kívül népzenével is foglalkozik, származását tekintve természetesen kínai népzenével, de nagy érdeklődést tanúsított például a kalahári sivatagban élő busmanok zenéje iránt is, s amint hallottuk Kodály révén a magyar népzenéből is kapott izelítőt. A zenében és a hallgatósággal való kapcsolattartásban új utakat kereső Yo-Yo Ma-nak több mint 75 albumon hallható csellójátéka, melyek közül 15 Grammy díjas kiadvány.

A két gyerekes művész jelenleg saját együttesében, a Selyemút Társulatban (The Silk Road Ensemble) zenél: célkitűzésük, hogy összehozzanak különböző zenészeket a selyemút által kulturálisan összekapcsolt országokból, és felvételeket készítsenek.

A következő közel félórában Yo-Yo Ma előadásában, Edouard Lalo d-moll csellóversenyét lehet itt meghallgatni. A háromtételes versenyművet a szerző 1876-ban komponálta, a párizsi csellista Adolphe Fischer közreműködésével, aki be is mutatta az alkotást.

Lalo – d-moll csellóverseny         27:00

Edouard Lalo d-moll csellóversenye hangzott el. A Francia Nemzeti Zenekart Lorin Maazel vezette. Szólót játszott adásunk főszereplője Yo-Yo Ma. A Concerto klasszikus zenei óránk keretében a csellóról szóló sorozatunk kilencedik része hangzott el, mely ismétlésre kerül szombaton este fél tizenegytől. A sorozat következő, befejező, tizedik részében Dvorak második csellóversenyét lehet majd meghallgatni, a következő csütörtökön délbe két órás kezdettel. DAJK! Böjthe Lászlón várja majd akkor is önöket, viszont hallásra!

Concerto 165 / 2012 május 3 – 14h, május 5 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsor letölthető INNEN.

Csajkovszkij – Valse sentimentale Op.51 No.6       2:06

A csellóról szóló sorozatunk nyolcadik részét Csajkovszkij Op.51/6-os szentimentális keringője vezette be. A sorozat előbbi részeiben elhangzott csellóra komponált remekművek után ma Heinrich Schiff osztrák csellóművész előadásában átiratokat, feldolgozásokat fogunk hallgatni. DAJK! A Concerto klasszikus zenei óra szerkesztője Böjthe László örvend szívből 165-ödször is hallgatóinak.

Paganini  – Cantabile  3:29

Paganini szerzeményét a Cantabile-t írta át előadóművészünk Heinrich Schiff gordonkára és zongorára. A következő darab meghallgathatóságán több neves művész is dolgozott. A főérdem talán Gioachino Rossinié, aki megkomponálta a dallamot a Mózes Egyiptomban című operájához. A dallamra, az előbb elhangzott darab szerzője, Nicolo Paganini írt variációkat, melyben a hegedű legmélyebb húrjának, a g-húrnak lehetőségeit aknázza ki, különleges effektusok felhasználásával fűszerezve ezt. A variációk keletkezésének legendája szerint, a börtönben fogva tartott Paganininek csak egyetlen g-húrral felszerelt hegedű állt rendelkezésére, ezt kellett kihasználnia. Ez pusztán spekuláció, az viszont tény, hogy a hegedűművészeket ez az egy húrt használó darab, technikai illetve művészi szempontból is próbára teszi. Hogy e kihívás ne csak a hegedűművészeknek szóljon, Maurice Gendron, francia csellóművész átírta a darabot gordonkára is. Ezt fogja most játszani a mai adásunk főszereplője Heinrich Schiff.

Paganini – Introduction & Variations on ‘Dal tuo stellato’  6:20

Paganini „Mózes variációi” hangzottak el csellóátiratban. Az előadóművész Heinrich Schiff 1951-ben született. Zenei tanulmányait zongorával kezdte, majd tíz évesen állt neki csellózni. Tobias Kühne és André Navarra voltak csellótanárai. Előadóművészi karrierjét 1971-ben kezdte el, ekkor lépett fel Bécsben majd Londonban. 1986-tól karmesterként is tevékenykedik. 1990 és 96 közt művészi vezetője volt a Northern Sinfonia együttesének és vezetője a Koppenhágai Filharmonikusoknak valamint a Wintherturi Zenekollégium Zenekarának. 2005-től a Bécsi Kamarazenekart vezette, melynek éléről egészségi okok miatt távozott 2008-ban.

Heinrich Schiff szerzeményében és előadásában most magyaros dallamok következnek. A darab címe „Fantázia egy magyar nemzeti dallamra” .

Schmidt – Fantasy on Hungarian National Melodies No.1  3:59

Heinrich Schiff gordonkaművész magyar dallamok ihlette alkotását játszotta.

Művészünk a „Mara” megkülönböztető nevet viselő 1711-es Stradivari valamint a „Csipkerózsiká”-nak keresztelt 1739-es velencei Montagna csellón játszik. Bach csellószvitjeinek díjnyertes kiadványa mellett Sosztakovics csellóverseny kiadványa nagydíjat kapott (Grand Prix du Disque). Brahms kettősversenyével a német lemezkiadás díját nyerte el. Kora legnagyobb karmestereinek vezénylete alatt lépett fel világszerte csellóművészként, karmesterként pedig a felsorolt vezető szerepek mellett vendégkarmesterként lépett fel számos zenekar élén. A kortárs zene előadásának terén is jelentős érdemei vannak.

Heinrich Schiff átiratában következzen most egy virtuóz hatásdarab, Wieniawski Op.16-os Scherzo-tarantelle című miniatűr mesteralkotása.

Wieniawski – Scherzo-tarantelle, op.16        4:43

Wieniawski virtuóz alkotása, a Scherzo-tarantelle hangzott el, gordonkaátiratban. Most szintén Heinrich Schiff előadásában következzen két rövid darab. A legendás gordonkaművész Gregor Piatigorsky csellóátiratában Manuel de Falla Tűztáncát hallgatjuk meg, majd egy közkedvelt 1870-es években keletkezett Gabriel Fauré dal csellóátirata következik. Az említett dal az „Apres un reve” címet viseli és az Op.7-es „Három dal” sorozat első darabja. Gordonkára a legendás Pablo Casals dolgozta ezt át.

de Falla  - Tűztánc   3:14

Faure  - Apres un reve       2:49

Manuel de Falla Tűztáncának majd Gabriel Faure  „Apres un reve” című darabjának gordonkaátiratai hangzottak el.

Most szintén Heinrich Schiff előadásában a ragtime király Scott Joplin szerzeményei nyomán összeállított gordonkaátirat következik „Elit szinkópációk”  címmel.

Joplin – Rag No1. – Elite syncopation           5:26

Scott Joplin ragtime zenéjét Heinrich Schiff játszotta csellófeldolgozásban. Ennyit mára az említett művészről és előadásában meghallgatott átiratokról.

Adásunkat most egy eredeti gordonkamű részlettel zárom.

Az Op. 99-es F-dúr második szonátáját Brahms 1886-ban írta, több mint húsz évvel az első után. Robert Hausmann csellóművésznek volt ajánlva, aki az elsőt is népszerűsítette. Hausmannt érte az a megtiszteltetés is, hogy Joachim József hegedűművésszel adták elő először Brahms kettősversenyét. Johannes Brahms második csellószonátájából az első tételt fogjuk most meghallgatni, amely az „Allegro vivace” tempójelzést viseli.

Gordonkán játszik Jacqueline du Pres, aki már többször is szóba került sorozatunkban.

Brahms – Cello Sonata no. 2 in f op 99. I. Allegro Vivace 8:58

Brahms második gordonkaszonátájának kezdőtételét Jacqueline du Pres játszotta. A csellóról szóló sorozatunk nyolcadik része hangzott el, mely szombaton este fél tizenegytől ismétlésre kerül. A sorozat következő részében a világhírű kínai csellóművész Yo-Yo Ma felvételeiből válogattam. Ezt a jövő csütörtökön délbe két órától lehet itt meghallgatni. Békés napokat addig, DAJK, Böjthe László búcsúzik önöktől, viszont hallásra.

Concerto 164 / 2012 április 26 – 14h, április 28 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsor letölthető INNEN.

Saint-Saens – A hattyú       3:20

1886-ban fejezte be Saint Saens „Az állatok farsangja” című szerzeményét, mely magánelőadáson volt bemutatva és egy zenei tréfának volt szánva. Habár a mű nagy sikernek örvendett, a szerző túl könnyűnek találta és élete során nem engedte kiadni csak „A hattyú” című csellóra és zongorára írt tételét. Félt, hogy zeneszerzői hírnevén esne ezáltal csorba. A halála után kiadott zenemű azonban nagy népszerűségnek örvend mind a mai napig. A csellóirodalom egyik legkedveltebb gyöngyszeme, a szerző által legjobbnak talált tétel, „A hattyú” hangzott el a mai Concerto klasszikus zenei műsorunk elején, mely a csellóval kapcsolatos sorozatunk hetedik részét vezette be. DAJK! Böjthe László köszönti önöket. Az adásunk során Julian Lloyd Webber csellóművész szólaltatja meg Stradivari csellóját, kinek rövid életrajzára is kitérek a kiválasztott alkotások közt.

Az „Idylle” Edward Elgar által hegedűre és zongorára komponált alkotás 1884-ből. Habár az Op.4-es Esquisse Façile-ben jelenik meg, de tulajdonképpen ez volt Elgar első kiadott zenei alkotása. Egy hölgynek, miss E.E.-nek van dedikálva, akivel a 27 éves nőtlen zeneszerző egy skóciai útja során találkozott az említett évben. Naplójában, a hölgy nevének említése nélkül, négy találkáról ír a szerző, melyek a negyedik során egy utolsó búcsúval végződtek. Hazatérte után komponálta a zeneművet, melynek most csellóra és orgonára átdolgozott változata fog elhangzani.

Elgar – Une Idylle  3:36

Edward Elgar szerzeménye az „Idill” hangzott el.

Tomaso Albinoni művei közül a legismertebb és legnépszerűbb az Adagio, ami pedig csak nyomokban az övé: Remo Giazotto 20. századi zenetörténész, Albinoni életrajzírója állította össze a zenedarabot egy töredékes kézirat alapján. Ezért alig hallható ki belőle a barokk stílus, sokkal inkább romantikus jellege érezhető. Most csellóra és zenekarra átdolgozott változata következik.

Albinoni – Adagio   4:53

Tomaso Albinoni-nak tulajdonított közkedvelt alkotás, az Adagio hangzott el.

Gordonkán játszott Julian Lloyd Webber brit csellista, aki 1951-ben született, zeneszerző apától, zongoratanárnő anyától. A világslágerekben bővelkedő muzikeleiről híres Andrew Lloyd Webber öccse. A Londoni Királyi Zenekollégium diákja volt, majd Genovában folytatta tanulmányait Pierre Fournier keze alatt. 1972-ben lépett Londonban nyilvánosság elé Sir Arthur Bliss csellóversenyének ősbemutatójával. A klasszikus zene kiemelkedő előadóművészeivel és karmestereivel dolgozott, de csellójátéka könnyűzenei kiadványokon is hallható. Több mint 50 csellóalkotás ősbemutatója fűződik nevéhez, melyek közül számos csellóművet az ő művészete inspirált, mint például Malcolm Arnold csellófantáziáját, Joaquin Rodrigo divertimentóját, MacMillan csellószonátáját illetve Philip Glass csellókoncertjét.

Julian Lloyd Webber hangszere az 1690-ben készült Barjansky Stradivarius cselló, mely az orosz virtuóz csellistáról, Alexandre Barjanskyról kapta a nevét. Ő a XX. század első felében játszott a hangszeren. A sorozatunk előbbi részeiben elhangzott Elgar Schelomját valamint Delius csellóversenyét is ezen a csellón mutatta be a művész. A csellót 1983-tól Julian Lloyd Webber használja, azóta több mint harminc díjnyertes kiadványon hallható csellóművészünk által megszólaltatott hangja.

A világ vezető csellistái közt számon tartott Julian Lloyd Webber, a zenetanítás terén is hatalmas munkát fejtett ki, úgy a briteknél, mint világszerte. Most Saint Saens csellóversenyében örülhetünk kitűnő művészetének.

Camille Saint-Saëns az a-moll első csellóversenyét 1872-ben, 37 éves korában komponálta a belga cselló valamint gambaművész Auguste Tolbecque számára. A zenemű a konzervatóriumon került bemutatásra 1973-ban, az említett művész előadásában. Az alkotás a növekvő elismerésnek örvendő szerző további dicséretére szolgált. Olyannyira, hogy később sok zeneszerző, többek közt Shostakovich valamint Rachmaninoff is a Saint Saens alkotást minden csellóversenyek legjobbikaként emlegeti.

Az darab a hagyományos versenyművekre jellemző három tétel helyett, egy folytonos tételből áll, három megkülönböztethető részegységgel. A zenemű elejéről elmarad a hagyományos zenekari bevezetőrész, a cselló rögtön megszólal a fődallammal. A középső szakaszban egy csellószóló is elhangzik, majd a záró rész megismétli az addigi zenei témákat aztán egy teljesen újjal zárja a művet.

Camille Saint-Saëns a-moll első csellóversenye következik.

Saint-Saens – Csellóverseny no.1            18:50

Camille Saint Saens Op.33-as a-moll első csellóversenye hangzott el. Julian Lloyd Webber csellójátékát az English Chamber Orchestra kisérte, vezényelt Yan Pascal Tortelier.   Gabriel Fauré 1883-ban komponálta az Op.24-es elégiát csellóra és zongorára. A c-mollban íródott zenemű egy csellószonáta részének volt tervezve, de csak ennyi készült el belőle. Az alkotás a Párizsi Zenekonzervatórium csellótanárának Jules Loebnek volt dedikálva. A szerző később ezt átírta csellóra és zenekarra.

Fauré – Elegie Op.24                     7:01

Gabriel Faure Op.24-es elégiája hangzott el.

Camille Saint-Saëns alkotással kezdtem a mai Concerto klasszikus zenei műsorunkat, mely során a fő alkotás szintén tőle az első gordonkaverseny volt, és ugyancsak Saint Saens alkotással zárom most adásunkat. Zeneszerzőnk 1875-ben nősült meg. Az esemény utáni első zenei alkotása a csellóra és zongorára komponált Op.43-as h-moll „Allegro appassionato” volt. A szerző egyik közkedvelt alkotása ez és a csellóművészeknek is kedvence. Hallgassuk meg most Saint Saens „Allegro appassionato”-ját a mai zeneművészünk Julian Lloyd Webber előadásában.

Saint-Saens – Allegro apassionato          3:23

Az Allegro apassionato hangzott el, Camille Saint-Saens csellóra és zenekarra komponált alkotása. Ezzel a csellósorozatunk hetedik részének végéhez értünk, ami ismétlésben is meghallgatható szombaton este fél tizenegytől. A következő rész a jövő csütörtökön követhető ezen a hullámhosszon, délbe két órás kezdettel. Addig is DAJK! – békés rádiózást kíván a hallgatóinak Böjthe László. Viszont hallásra.

Concerto 163 / 2012 április 19 – 14h, április 21 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

LETÖLTÖM a rádióműsort.

Alexander Glazunov – Chand du Menestrel Op.71 4:29

A „Chant du Menestrel” vagyis „A trubadúr éneke” hangzott el, Alexander Glazunov Op. 71-es alkotása. Concerto klasszikus zenei műsorunkban a csellósorozatunk hatodik részénél tartunk. A mai adásunkra Mischa Maisky 1992-es Adagio című talán legközkedveltebb albumáról válogattam, melyet Sascha fiának ajánlott, s melyen mind lassú dinamikájú alkotások vannak, stílusukban a 19. század végének hangulatát idézve.

DAJK ezáltal is, Böjthe László köszönti önöket és következzen Max Bruch alkotása az Op.47-es Kol Nidrei. A csellóra és zenekarra komponált alkotás Liverpoolban készült majd Berlinben jelent meg 1881-ben. Robert Hausmann csellóművésznek volt ajánlva, ő is mutatta be a művet. Abraham Jacob Lichtenstein kántor több keresztény zeneszerzővel is barátságban volt, többek közt a protestáns vallású Max Bruchal is, akinek felkeltette érdeklődését a zsidó népzene iránt. Az adagio dinamikájú alkotás is ennek hatása alatt született és két héber dallamot dolgoz fel. Az első dallam amelyről a zenemű a címét kapta az a talán legnagyobb zsidó ünnep, a jóm kippur vagyis az engesztelés napjának recitáló imádságából való. A második dallam Lord Byron héber dallamok gyűjteményében is megtalálható és a lengyel-angol zsidó szülőktől származó, az ausztráliai klasszikus zene atyjaként is emlegetett Isaac Nathan gyűjtéséből való. Következzen az említett dallamokat variáló Max Bruch alkotás a Kol Nidrei

Max Bruch – Kol Nidrei Op.47         10:49

Max Bruch alkotása az Op. 47-es Kol Nidrei hangzott el.

Gordonkán játszott Mischa Maisky litván csellista, aki 1948-ban született Rigában. Leningrádban kezdte el zenei tanulmányait, ahol 17 évesen a nemzeti csellóverseny győztese volt. Ezután Mstislav Rostropovich tanítványa lett a Moszkvai konzervatóriumon. Közben koncertkörutakat tett a Szovjetunióban. 1966-ban díjazott volt a nemzetközi Csajkovszkij zenei versenyen. 1970-ben munkatáborba hurcolták fogolyként, 18 hónapra. Innen szabadulván, a szovjet hatóságok zaklatása elöl 1972-ben Izraelbe emigrált, ahol állampolgárságot is kapott. Egy évre rá Firenzében megnyerte a Gaspar Cassado nemzetközi csellóversenyt, majd ugyanabban az évben az államokban is bemutatkozott. A koncert után egy ismeretlen rajongója egy 18. századi Montagna csellót ajándékozott neki, azóta is ezen a hangszeren játszik. Gregor Piatigorsky-tól is tanult Los Angelesben, ő volt a nagy mester utolsó tanítványa. Mischa Maisky jelenleg Belgiumban él, de a világ minden részén koncertezik. 1995-ben 23 év után visszatért Moszkvába is, ahol a Mikhail Pletnev által vezetett Orosz Nemzeti Zenekarral koncertezett. 2000-ben a Bach jubileumi évben több kontinenst átívelő több mint száz előadást magába foglaló maratoni koncertkörutat tett. Közben olyan napja is volt, amikor Bach mind a hat szóló csellószvitjét illetve mindhárom cselló-zongora szonátáját is eljátszotta. 2005-ben az ázsiai cunami károsultjai javára segélykoncert-sorozaton is részt vett, és jelenleg is sűrű koncertprogramja van.

Előadásain illetve felvételein olyan zenei hírességekkel kollaborált mint a zongorista Martha Argerich (Árhericc), Radu Lupu illetve Sergio Tiempo, a hegedűművész Gidon Kremer valamint Janine Jansen, továbbá a következő karmesterekkel: Leonard Bernstein, Zubin Mehta, Vladimir Ashkenazy, Daniel Barenboim és Giuseppe Sinopoli, hogy csak az ismertebbeket említsem.

A Deutsche Grammophon kiadó művészeként az elmúlt 25 év alatt több mint 50 felvétele jelent meg a világ nagy zenekarainak kíséretében.

Négy gyereke közül a Párizsban született majd Brüsszelben felnőtt Lily lánya zongora előadó művésznő illetve a brüsszeli Sascha fia hegedűművész. Apjukkal közösen zongoratrió-előadásokat is tartottak.

Mischa Maisky előadásában hallgassuk most meg Csajkovszkij Op.19/4-es cisz moll noktürnjét.

Peter Csajkovszkij – Nocturne in c sharp minor Op.19 No.4          4:40

Csajkovszkij Op.19-es negyedik noktürnje után Richard Strauss alkotása következik. Zeneszerzőnk alig kezdte el tanulmányait a müncheni egyetemen, 19-évesen már több tucat alkotása látott napvilágot, köztük a Op.12-es f-moll szimfónia valamint a csellóra és zenekarra komponált most következő F-dúr románc is. Hallgassuk meg a hosszú lírikus csellórészeket tartalmazó zeneművet.

Richard Strauss – Romanze für Cello und Orchester in F  12:45

Richard Strauss F-dúr csellóra és zenekarra írt románca hangzott el. Mai utolsó csellóra komponált darabunk Ottorino Respighi alkotása 1902-ből. Abban az évben Respighi egy rövid ideig Bruch tanítványa volt, majd brácsásként az oroszoknál zenélt egy zenekarban, közben Rimsky-Korsakovtól is vett zeneleckéket. Akkoriban sokat komponált, többek közt egy csellóversenyt is, melyet nem jelentetett meg. A középső lassú tételt közel húsz év múlva átdolgozta és „Adagio con variationi” cím alatt Antonio Certani régi bolognai barátjának illetve kamarazenész társának ajánlva adta ki.

Ottorino Respighi – Adagio con variazioni   12:54

A csellóval kapcsolatos sorozatunk hatodik részének befejezéseként Ottorino Respighi „Adagio con variationi” című alkotása hangzott el. Műsorunk során Mischa Maisky játszott gordonkán, az Orchestre de Paris együttesét Semyon Bychkov vezette. Adásunk szombaton este fél tizenegytől elhangzik majd ismétlésben. A sorozat következő része Julian Lloyd Webber gordonkaművész felvételeiből lesz összeállítva, ezt a jövő csütörtökön délbe két órától lehet itt meghallgatni.

DAJK, a következő találkozásunkig békés napokat kíván önöknek a Concerto klasszikus zenei óra szerkesztője, Böjthe László. Viszont hallásra!

Concerto 162 / 2012 április 12 – 14h, április 14 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsor letölthető INNEN.

Von Paradis – Sicilienne        2:56

Mária Terézia uralkodónő Joseph Anton Paradis nevű kereskedelmi birodalmi titkára és udvari tanácsadója úrnőjéről nevezte el lányát. A gondos nevelésben részesülő Maria Theresia von Paradis öt éves kora előtt elvesztette látását. Kivételes memóriája és kitűnő hallása segítségével azonban, a kor neves zenepedagógusainak tanítványaként, kora egyik legkiválóbb zongoristája lett. Számos Salieri, Haydn valamint Mozart mű ősbemutatója fűződik nevéhez. Koncertkörútjain bejárta Európát, közben mindenhol elismerésben volt része. Zeneszerzőként is volt tehetsége, hallhattuk a mai Concerto klasszikus zenei műsorunkat bevezető alkotásában a Sicilienne-ben, melyet Jacqueline Du Prés játszott.

Jacqueline Du Prés művésznő előadásában következő zeneművekkel folytatódik a cselló sorozatunk, melynek az ötödik részénél tartunk, s mely során többek közt Schumann gordonkaversenye is műsorra kerül. DAJK! Böjthe László igyekszik ezek által egy kis nyugodt kikapcsolódásban részesíteni önöket.

Négykezes zongoradarab ciklusként jelent meg az Op.68-as Dvorak sorozat, „A cseh erdőkről” címmel. A sorozat ötödik darabját, a „Waldesruhe” címűt, melyet „Erdei nyugalomnak” fordíthatnék, a szerző átdolgozta csellóra és zongorára majd ennek nagy sikere láttán csellóra és zenekarra is. Ez utóbbit fogjuk most meghallgatni.

Dvorak – Waldesruhe, Op 68            6:43

Dvorak Op.68-as „Waldesruhe” című alkotása hangzott el.

A darabot megszólaltató oxfordi születésű angol csellóművésznő, Jacqueline Du Prés, 16 éves korában tehetségével már feltűnt a kritikusoknak. A XX. század legnagyobb csellóművészeitől is tanult, Pablo Casals mesterkurzuson vett részt Svájcban, majd Paul Tortelier tanítványa volt Párizsban, később meg Mstilav Rostropovics tanította őt Oroszországban. Ez utóbbi világhíresség úgy nyilatkozott tanítványáról, hogy a fiatal generációban, az egyetlen művészjelölt, aki utolérheti sőt túlszárnyalhatja az általa elért eredményeket is. Számtalan ifjúsági zenei verseny nyerteseként, 1965-ben, 20 éves korában debütált az Államokban. Ugyanebben az évben az EMI kiadónál jelent meg az Elgar csellóversenyéről készült hangfelvétele, mely referencia lett a művet illetően és világszerte ismertté tette nevét. Két évre rá a szintén világhírű zongorista-karmester Daniel Baremboim felesége lett, akivel a zenei életben is kitűnő előadóművész párost alkottak. Hallgassunk meg előadásukban egy Cesar Franck A-dúr cselló-zongora szonátájából vett részletet.

Franck – Sonata in A majop/IV. Allegretto Poco Mosso     6:53

Cesar Franck A-dúr cselló-zongora szonátájának negyedik tétele hangzott el.

Jacqueline Du Pres a világ legelismertebb zenekaraival és karmestereivel koncertezett, többnyire egy 1673-as Stradivari csellón majd 1964-től kezdődően az 1712-es Davidov Stradivarin. 1970-ben egy modern hangszert vásárolt a Philadelphiai Sergio Presson hangszerkészítőtől, további karrierje alatt ezen a hangszeren játszott. Csupán 28 éves korában, az ujjai érzékenységére kiható idegrendszerét érintő betegség miatt fel kellett hagynia előadóművészi karrierjével, ezután egy darabig tanított. Rövid de igen kiemelkedő művészkarrierje alatt a csellórepertoár remekeit játszotta a közönségnek valamint hangfelvételekre, melyek során a csellóművészek legjobbjai közt vívott ki magának elismert helyet. Alig 42 évesen hunyt el betegségben. Davidov Stradivari csellóját a sorozatunkban később műsorra kerülő kínai csellóművészre, Yo-Yo Ma-ra hagyta. Élettörténetéről “Zseni a családban” címmel életrajzi írás jelent meg melynek társszerzői a művésznő testvérei Piers és Hilary. Ennek alapján sokat vitatott film is készült 1998-ban.

Concerto klasszikus zenei adásunk további részében, Jacqueline Du Pres varázslatos csellóművészetét Schumann versenyművében hallgathatjuk. A „Rajnai” szimfónia és néhány vokális kompozíció szomszédságában jött létre a Schumann egyetlen gordonkaversenye. Ezt rövid idő alatt alkotta Düsseldorfban, amikor már betegsége kezdett súlyosodni. Az 1854-ben megjelentetett gordonkaverseny számos probléma elé állította a zeneszerzőt, aki nem volt különösebben járatos a gordonkajáték technikájában. Versenymű esetében a hangszer mély tónusa azt a veszélyt tartogatja, hogy a zenekarral együtt játszó szólóhangszer hangját a többi hangszer elnyomja. Hallgassuk meg mennyire sikerült a nehézségek ellenére remekművet alkotnia Schumannak:

Schumann – Cello concerto in a minor Op.129         25:22

Concerto klasszikus zenei óránk keretében, a csellóirodalom remekeiből válogató sorozatunk ötödik részének befejezéseként Robert Schumann Op.129-es a-moll csellóversenye hangzott el. A New Philharmonia Orchestra kíséretében Jacqueline du Pres játszott gordonkán. Vezényelt a művésznő világhírű zongorista-karmester férje Daniel Baremboim. Adásunk ismétlésre kerül szombat este fél tizenegytől. A sorozat következő része Mischa Maisky csellóművészetére tér ki, mely a jövő csütörtökön hallgatható itt délbe két órától. Addig is DAJK, békés napokat kíván önöknek a műsor szerkesztője, Böjthe László. Viszont hallásra.

Concerto 161 / 2012 április 5 – 14h, április 7 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A műsor meghallgatható INNEN letöltve.

Philip Glass – Tisssue No.6   3:11

Philip Glass filmzenéből hangzott el részlet, gordonkán Wendy Sutter játszott. A csellóról vagyis a gordonkáról szóló sorozatunk negyedik részét lehet a következő órában meghallgatni, mely során Sosztakovics első gordonkaversenye is elhangzik, a röviden bemutatásra kerülő Lynn Harrell csellóművész előadásában. DAJK! A Concerto klasszikus zenei óra elején Böjthe László köszönti önöket és mindenek előtt hallgassuk meg Mendelssohn Op.109-es alkotását, mely a “Dalok szavak nélkül” ciklusból való.

Mendelssohn – Song Without Words in D major op. 109    5:27

Jacqueline Du Pres csellójátékát hallottuk. Mendellsohn alkotásából, a „Dalok szavak nélkül” sorozatból hangzott el részlet.

Az eddigi műsorokban elhangzottakból is kitűnik, hogy a hegedűfélék keletkezését nagy valószínűséggel Északnyugat Itáliába, legkésőbb a 16. századra tehetjük. Praetorius már 1618-ban rámutatott arra, hogy a hasonló hangszerek, mármint a viola da gambak, egyszerűen violák, illetve a viola da bracciok vagyis hegedűk, külön hangszercsaládba tartoznak. Ebben az a furcsa, hogy a hegedűcsalád nagyra nőtt tagjait, mint például a csellót is karhegedűnek nevezték. Lássuk ezt a furcsaságot egy kicsit bővebben:

A viola da bracciók abban is különböznek a viola da gambatól, hogy nincsenek rajta érintők. Csellót elsők közt az olasz mesterek készítettek, akik a hegedűt vették alapul, így a hangszer tulajdonképpen a hegedű egy nagyméretű változata. Ezt vagy C-re vagy az egyvonalas B-re hangolták.

A leghíresebb csellókészítő mesterek többnyire ugyanazok, akik a többi hegedűfélék előállításában is jelentőset alkottak. Hadd említsem meg itt Gasparo da Salo-t, Nicolo Amatit és aki a hegedűk terén is a legkiválóbbakat alkotta, a legjobb csellók is az ő keze alól kerültek ki – ő nem más mint Antonio Stardivari. Stradivari által készített, fennmaradt csellók száma 50 körül van. A hangszerek igen nagyszerű hangzásához az egyéb mesteri fogások mellett a hangszer lakkozásához használt anyag összetétele is jelentős fontossággal bír. Emiatt a hangszerkészítő családoknál ez igen nagy titok volt és apáról fiúra szállt. Így a nagy olasz mesterek által használt lakkok elkészítésének írásos feljegyzése sehol sem maradt fenn és sajnos veszendőbe ment.

A viola da gamba vagyis “lábhegedűk” gyűjtőnéven emlegetett vonóscsalád hangszerei, hangszínük miatt a reneszánsz majd barokk korízlésnek jobban megfeleltek ezért előkelőbbnek tartották őket mind a hegedűcsalád vagyis viola da braccio magyarul karhegedűfélék tagjait.

Csellózene következik, Beethoven szerzeménye, a 12 variáció az „Ein Mädchen oder Weibchen” című Mozart „Varázsfuvolá”-jából vett részletre. Ezt Beethoven 26 éves korában komponálta F-dúrban.

Beethoven – 12 Variations sur ‘Ein Mädchen oder Weibchen’       10:52

Beethoven Op.66-os szerzeménye hangzott el, a 12 variáció Mozart Varázsfuvolájából vett részletre, mely részlet kezdősora magyarul: „Egy tűzről pattant lányka…”. Jacqueline Du Pres csellójátékát Daniel Baremboim kísérte zongorán.

A mai Concerto klasszikus zenei műsorunk második felében Sosztakovics első gordonkaversenye fog elhangzani. Előadója Lynn Harrell zenész családban született 1944-ben New Yorkban. Az államok neves zeneiskoláiban képezte magát, majd 18 évesen a Cleveland Zenekar csellistája lett amit akkoriban a magyar Széll György vezetett. Egy évre rá már az együttes első csellistája volt. 1971-től kezdődően nemzetközi előadóművészként tevékenykedett, szóló előadásokat adott illetve szólistaként lépett fel különböző zenekarokkal, emellett kamarazenészként muzsikált. Több neves Amerikai zene-egyetemen tanított. Később házassága révén Londonba került, ahol a Királyi Akadémia csellótanára később vezetője volt.

Sosztakovics Op.107-es Esz-dúr első csellóversenye 1959-ben jelent meg, melyet a szerző barátjának, a múlt heti műsorunk főszereplőjének, Mstislav Rostropovich-nak ajánlott. A négytételes mű az egyik legnehezebb csellóalkotásnak számít, Prokofjev Sinfonia Concertante című alkotása mellett, mely egyben ihletője is a versenyműnek. A csellóverseny, dallamokat használ fel Shostakovich 1948-as filmzenéjéből, mely a szovjet-német háború jeleneteit eleveníti fel. A versenyműben egy altatódal is felhangzik, mely dallamot Muszorgszkij is felhasználta. A csellóverseny második, harmadik és negyedik tétele szünet nélkül kerül lejátszásra.

Következik tehát Dimitrij Sosztakovics első csellóversenye.

Shostakovich – Cello Concerto No. 1 Op.107           29:06

Dimitrij Sosztakovics Op.107-es Esz-dúr csellóversenyét a Concertgebouw Zenekar kíséretében Lynn Harrell játszotta. Bernard Haitink vezényelt.

A csellóról szóló sorozatunk következő, ötödik része, melyben a szintén világhírű Jacqueline Du Prés-t fogom bemutatni és többek közt majd Schumann csellóversenye is elhangzik, a jövő csütörtökön délbe két órától kezdődik ezen a hullámhosszon. Elhangzott Concerto klasszikus zenei adásainkat szombat esténként fél tizenegytől ismételjük.

DAJK! Böjthe László búcsúzik mára önöktől, viszont hallásra.

Concerto 160 / 2012 március 29 – 14h, március 31 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsor letölthető INNEN.

Concerto klasszikus zenei óráink témája mostanában a cselló vagyis a gordonka, mely sorozatból a következő órában a harmadik részt lehet meghallgatni. Ennek keretében Luigi Boccherini G-dúr csellóversenye majd Ernest Bloch Schelomo című csellóra és zenekarra írt rapszódiája is el fog hangzani.

DAJK! A műsor szerkesztője Böjthe László kíván mindezekhez békés zenehallgatást!

A csellót kezdetben csak a basso continuo vagyis a mozgóbasszus játékra használták. A 17. századi csellók többnyire még nagyméretűek és ezért elég esetlenek voltak. A szólisztikus virtuozitás jelentőségének növekedésével kisebb, könnyebben kezelhető hangszerekre volt szükség. Öthúrosak voltak kezdetben a csellók, majd 1756-ban Leopold Mozart már régimódinak tekinti ezt, a közben meghonosodott négyhúros változattal szemben. Ez a “közben” pedig a barokk kor volt, ekkor kezdték szólóhangszerként is alkalmazni a csellót, mégpedig először Itáliában. Az első szólócselló-művek Domenico Gabrielli Ricercarjai 1689 körül. A későbbi irodalomból kiemelkednek a már többször említett Bach szólószvitek valamint Vivaldi csellókoncertjei. Ezt a hagyományt a klasszicizmus során Luigi Boccherini folytatta.

Napjainkban Anner Bylsma holland csellóművész az, aki kiemelkedő szaktekintély a korabeli csellóősök ismeretében és megszólaltatásában. Ő 1934-ben született, a Hágai Konzervatóriumon tanult. 1959-ben első díjat nyert a mexikói Pablo Casals zeneversenyen, majd a Királyi Concertgebouw zenekar első csellistája volt hat éven keresztül. A Harvardon folytatta később tanulmányait. Értekezést adott ki Bach cselló szvitjeinek elemzéséről. Korabeli barokk hangszereken játszotta hangfelvételre Bach szóló csellószvitjeit, melyekről addig csak modern cselló felvételek láttak napvilágot.

A számos kiadvánnyal rendelkező és világklasszis karmesterekkel valamint zenekarokkal koncertező csellóművész, Anner Bylsma előadásában, hallgassuk most meg Luigi Boccherini G-dúr csellóversenyét. A versenymű után a szintén csellóművész szerzőről is fogok néhány szót ejteni.

Luigi Boccherini – G-dúr csellóverseny       15:50

Luigi Boccherini G-dúr csellóversenyét Anner Bylsma játszotta. A „Tafelmusik” együttesét Jean Lamon vezette.

Luigi Rodolfo Boccherini, az olasz preklasszicista és klasszicista korszak zeneszerzője, virtuóz csellistája volt. Nagyban hozzájárult a vonósnégyes zenei műfajának fejlődéséhez. A két gordonkával játszó vonósötös és a zongoraötös „feltalálójának” számít. 1743-ban született zenész családban, nagybőgő és csellózenész apja Rómába küldte őt tanulni. 1757-ben apa és fia együtt zenélnek a bécsi Burgtheater zenekarában. 1761-ben a fiatalabb Boccherini Spanyolországba került, ahol királyi udvari zeneszerző vált belőle. Harmadik Károly király öccse, egy alkalommal nemtetszését fejezte ki Boccherini egyik szerzeményének egy részletével kapcsolatban, kérvén a zeneszerzőt a részlet átírására. Művészünk felháborodott a művészetébe való eme belekontárkodásba és a javítás helyett megduplázta az eredeti részletet. Rögtön menesztettét állásából, ekkor került az Arenas de san Pedro nevű spanyol kisvárosba, és itt láttak napvilágot legnagyszerűbb szerzeményei. Idősebb korában második Frigyes Vilmos porosz király, amatőr csellista ás fuvolista támogatta művészetét. Ez utóbbi uralkodónál 10 évig szolgált. Ezután élete végéig Madridban élt, egyre fokozódó nyomorban. Szerény ember volt, nem volt üzletember, csak a művészetnek élt. A koncertezéssel – betegsége miatt – fel kellett hagynia, némi jövedelemre darabjainak gitárra való átírásával tudott szert tenni. Egy utolsó fellángolást Lucien Bonaparte francia követ, Napóleon testvére Madridba érkezése hozott számára, akinek darabokat komponált. Szerény körülmények között halt meg 1805-ben. Hatalmas életművéből, melyen Haydn behatása is érződik, de melyek többnyire az egy lépéssel előbbi gáláns rokokó stílust követik, következzen most részlet B-dúr csellóversenyéből.

Luigi Boccherini – Cello Concerto in b Flat / 3. Rondo        6:18

Luigi Boccherini B-dúr csellóversenyének befejező tétele hangzott el. Jacqueline Du Pres játszott csellón, az Angol Kamarazenekart Daniel Baremboim vezette.

Schelomo címmel jelentette meg Ernest Bloch zeneszerző 1916-os csellóversenyét. Ennek teljes címe „Héber rapszódia csellóra és nagyzenekarra”, mely a zeneszerző 1912 és 26 közti „zsidó ciklus”-ának egyik alkotása. Alexandre Barjansky csellóművésszel való találkozása inspirálta a szerzőt mondanivalója cselló általi megszólaltatására, melynek hangja szerinte „hatalmasabb és mélyebb mint bármely beszélt nyelv”. A cselló által Salamon király elevenedik meg, uralkodásának fénykorában, míg a zenekar az ő környezetét személyesíti meg. Hallgassuk meg a drámai jelenetekben bővelkedő remekművet.

Ernest Bloch – Schelomo       21:24

Ernest Bloch Salamon király történetéből ihletett „Héber rapszódia csellóra és nagyzenekarra” című alkotása hangzott el. A Concertgebouw Zenekart Bernard Haitink vezette. Lynn Harrell játszott csellón, akivel a csellóról szóló sorozatunk következő részében még találkozni fogunk Shostakovich csellóversenye kapcsán is. Erre a jövő csütörtökön délbe két órától kerül sor. A most elhangzott harmadik részt, szombaton este fél tizenegytől megismételjük.

DAJK! Böjthe László kíván szeretetteljes napokat az önök számára, viszont hallásra!

Concerto 159 / 2012 március 22 – 14h, március 24 – 22:30h  -  Mária Rádió 89,7 MHz Hargita, 102,2 MHz Nagyvárad, 90,1 MHz Tasnád

A rádióműsor letölthető INNEN.

Mstislav Rosztropovicsot 75-éves születésnapja alkalmával a londoni Times a legnagyobb élő zeneművészeként ismerte el. Előadó művészetével számos zeneszerzőt inspirált a csellórepertoár bővítésére. Többek közt, Hacsaturián, Lutoslavszki, Sosztakovics, Prokofjev honfitársai, továbbá Britten, Bliss, Boulez, Berio, Messiaen és Bernstein is dedikáltak számára csellóművet, hogy csak az ismertebbeket említsem. E kortárs művek előadása mellett Rosztropovics az addigi csellóirodalmat majdnem hiány nélkül ismerte és különböző koncertjein tette közismertebbé.

DAJK! Böjthe László köszönti önöket a Concerto klasszikus zenei óra elején, melynek keretében a múlt héten elkezdett hangszertörténeti sorozatunkat folytatjuk. A sorozat a cselló hangszertörténetét, a hangszerre írt remekműveket valamint kiemelkedő csellóművészeket tervez bemutatni, kezdtük mindezt minden idők egyik legnagyobbjának, Paplo Casalsnak rövid élettörténetével és felvételeivel. A mai adásunkban Mstislav Rostropovics csellójátéka lesz hallható, többek közt egy XX. versenyműben, Dutilleux alkotásában.

Lássunk előbb azonban egy cselló-őst. A viola da gamba és a cselló közti átmenetként Johann Sebastian Bach szerkesztett egy hangszert, melyet viola pomposa-nak neveztek. Egy korabeli feljegyzés így számol be erről: “ez a kényelmes hangszer lehetővé tette a játékos számára, hogy a tervezett magas és fürge passzázsokat könnyebben szólaltassa meg.” Vagyis ez egy olyan basszushangszer volt, melynek mozgékonyabbnak kellett lennie a csellónál. Szászországon kívül Csehországban is építettek ilyen hangszereket és több zenemű is fennmaradt, mely viola pomposara íródott illetve erre a hangszerre is tartalmaz szólamot. Bachon kívül megemlítem itt Telemann illetve Lidarti nevét.

Szintén Bach nevéhez fűződik, hogy az Anna Magdalena Bach számára dedikált 6. szólószvitje öthúros hangolású csellóra íródott. Hogy az e-húr ne szakadjon el, ennek a hangszernek kisebb kellet legyen a méretezése, ezért a violoncello piccolo nevet viselte. Ezen a néven szerepel a lipcsei korszak kilenc Bach-kantátájában. A violoncello piccolo szólama magasabb, mint a szokásos csellóé és kiaknázza az e-húr adta lehetőségeket.

Az előbb említett viola pomposa és a violoncello piccolo hangolása azonos, de a viola pomposa vállon tartott hangszer a mozgékony basszusszólamok megszólaltatására, a violoncello piccolo pedig a térdek közt tartott szólóhangszer.

Következik most Csajkovszkij Op.33-as szerzeménye a „Variációk egy rokokó témára”.

Csajkovszkij – Variációk egy rokokó témára Op.33           18:50

Mstislav Rosztropovics előadásában hangzott el Csajkovszkíj Op.33-as szerzeménye, a „Variációk egy rokokó témára”.

Rosztropovics az Azerbajdzsáni Baku-ban született 1927-ben. Négy évesen édesanyja már zongorázni, öt évesen apja – az egykori Casals tanítvány – csellóra tanította. A Moszkvai Központi Zeneiskola, majd a Moszkvai Zenekonzervatórium következett, ahol csellót, zongorát és karmesteri tanulmányokat folytatott. Itt tanárai közt találjuk Dimitrij Sosztakovicsot is.

Amikor véget ért a háború, zenészünk nyugati koncertútra indult. Rostropovicsot a zenekritika a múlt heti műsorunkban bemutatott Pablo Casals utódjaként kezdte emlegetni, akinek nem akadt a csellóművészet terén konkurense egy fél évszázadon át.

1955-ben Rosztropovics feleségül vette a híres Moszkvai Bolshoi Opera vezető szopránénekesnőjét Galina Vishnevskaya-t. A hazájában híres és elismert opera-előadóművésznő, közös koncertjeik nyomán férje mellett világhírnévre is szert tett. Nemcsak gordonkán kísérte feleségét a művész, hanem hasznosította zongoratanulmányait is, elismert zongorakísérői érdemeket szerezve magának. Az orosz dalrepertoárt megszólaltató élményszámba menő előadásaik sorozatával Rosztropovics és Vishnevskaya a világ egyik legcsodáltabb és legünnepeltebb előadóművész-párosa lett.

Mint számos művésztársa Rosztropovics is szembekerült a szovjet hatalom könyörtelen cenzúrájával. Brezsnyevhez intézett nyílt levélben adott ezzel kapcsolatos elégedetlenségének hangot. Azon kevés bátor művészek egyike volt, aki Projkofjevet és Sosztakovicsot támogatta a szovjet cenzúra elmarasztalásával szemben és szót emelt a szintén a hatalom feketelistáján szereplő Alexander Szolzsenyicin író mellett. Ezeknek az lett a következménye, hogy koncertjeit betiltották, kiadványai nem jelenhettek meg és az országot nem hagyhatta el. Ez elől az elnyomás elől 1974-ben feleségével együtt emigráltak.

Utolérhetetlen csellóművészete és zongorakísérői érdemei mellet Rosztropovich zenei tanulmányainak egy újabb oldalát is hasznosította. Karmesterként a világ legnagyobb operatársulatait igazgatta, egy sor rendkívüli operaelőadás és felvétel látott így napvilágot, az operairodalom gyöngyszemeivel.

1977-ben a Washington-i Nemzeti Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójává nevezték ki. (Emellett rendszeresen vendégkarmester volt a Bostoni Szimfonikus Zenekarnak, a Berlini Filharmonikusoknak, az Orchestre du Paris-nak, a Londoni Filharmonikusoknak valamint a Londoni Szimfonikus Zenekarnak. Eközben számtalan olyan koncert is elhangzott melyen Rostropovics egy időben karmesterként és cselló szólistaként lépett fel egy-egy nagynevű zenekar élén.) Egykori tanárának Sosztakovicsnak továbbá Brittennek és Prokofjevnek vezető előadója volt, úgy szólóhangszerén, mint karmesterként. Körülbelül 60 új zenekari mű továbbá több opera, kamarazenei alkotás, versenymű és szólódarab ősbemutatója fűződik karmesteri illetve előadóművészi munkáságához.

Világhírű előadóművész-társához, Pablo Casals-hoz hasonlóan Rosztropovics is az emberi jogok és művészi szabadság egyik világszinten kiemelkedő védelmezője volt. Humanitárius célok érdekében számtalan koncertet adtak feleségével közösen a világ különböző országaiban. Csak szülőhazájának rászorulói számára gyógyszer, élelmiszer, orvosi felszerelések és gyerekek korházi kezelésének érdekében több mint ötmillió dollárt fordított. Megtehette és ami a legszebb, hogy meg is tette.

Az 1991-es Szovjetuniói puccs nyomán hazaszeretete arra késztette, hogy vízum nélkül, életét és szabadságát kockáztatva hazatérjen és néhány napot az orosz parlament épületében töltsön, illetve honfitársai közt az utcákon. Nemzeti hősként tisztelték.

Több mint 40 tiszteletbeli rang és 30 nemzet részéről több mint 130 nagyobb díj és kitüntetés birtokosa, Mstislav Rosztropovics játszik most gordonkán Henri Dutilleux csellóversenyében.

Henri Dutilleux – Csellóverseny       28:56

Az Orchestre du Paris zenekarát Serge Baudo vezette. Gordonkán Mstislav Rosztropovics játszott. Előadásukban Henri Dutilleux csellóversenye hangzott el.

Elhangzott adásunk szombaton este fél tizenegytől ismétlésre kerül. A cselló hangszertörténete a következő Concerto klasszikus zenei óránkban folytatódik a jövő csütörtökön délbe két órától, amikor Anner Bylsma előadóművész valamint a zeneszerző Luigi Boccherini is szóba kerül majd, de elhangzik Ernst Bloch Schelomo című nagyszerű alkotása is.

DAJK! Böjthe László búcsúzik mára önöktől, viszont hallásra!