köles blogja

Érdekes dolgot figyeltem meg az elmúlt időben, nem is megfigyelés, inkább csak ráeszméltem egy eléggé nyilvánvaló dologra, ami szerintem érdekes.
Némi meglepetéssel könyveltem el, hogy az időjárás, mint téma, bármely két ember között feldobódhat, hiszen mindenki beszél róla, vagy valamilyen formában megemlíti. A bármely elég durván hangzik, emberekről lévén szó, de tényleg nem számít, hogy mekkora a társalgók kora, neme, munkája, rangja, stb. Persze szélsőséges esetek kiejtve (három évestől nem fogom megkérdezni, hogy depresszív lesz-e az esős idő hatására…).
Amire még nagyon jó az időjárás-téma, az a kínos csendnek a feloldása vagy az egyszerű kapcsolatteremtés első lépése (persze nem a “szép időnk van ma, ugy-e”- szerű beköpésekre gondolok…).
Sokszor kérdezzük nyaraláson, vagy csak távol az otthontól lévő ismerőseinktől, rokonainktól, hogy: „És ott milyen az idő?”- „Mintha számítana…” gondolja a kérdezett, és igen, számít. Van amikor csak puszta információhoz jut a kérdező, éspedig, hogy a Föld másik felén esik az eső, de van amikor jókedvűen nyugtázza, hogy szerettei nem fognak hőgutát kapni mégis, napsütéses időben élvezhetik a nyaralást. Mindkettő számít, úgyhogy beszéljünk csak nyugodtan az időjárásról, ami idén áprilisban nem nehéz, hisz zápor napsütést, napsütés pedig záport követ, s mindkettőt csak úgy hajkurássza a szivárvány.

Nem áll szándékomban `buszos-blog`-ot vezetni, de olyan meghökkentő eseménynek(vagy tettnek ), voltam szemtanúja, amely ismét kiváltotta felháborodásomat.

“AZ autóbuszon a toalettre vonatkozó utasítások a következők: csak akkor használjuk, amikor a busz működik, halad, (akkor is csak kis dolgok elvégzésére) de ha nem sürgős, akkor inkább használjuk azokat a mellékhelységeket, amelyeket a megállóhelyeken érintünk, hisz 2-3 óránként úgyis megállunk, és minden megállóhelyen található WC.”- körülbelül ezeket az információkat közlik a kedves utassal azon a bizonyos buszon. Tehát hogyha nem bírja a hólyag a sok Narancslevet, akkor fussunk a “busz-budira”, DE ha áll a jármű, akkor le a buszról, hisz minden megállónál TALÁLHATÓ mellékhelység.
A busz Kolozsvár megállójában áll, nem halad! A buszsofőr bemegy a busz mellékhelységébe. Már minden utas fel van tessékelve a fedélzetre. A másik sofőr még elszív egy szál cigit… eltelik úgy kb. 5 perc, mindkét sofőr elvégezte a dolgát, így elindul a busz, jókora nyomot hagyva maga után… Mivel nagyon hideg van, mínuszok mínusza, így kissé szemet szúr a gőzölgő (!!!) pocsolya, a megállóban, ahol emberek járkálnak!!! Én elhiszem, hogy nem egy higiéniai mintakép egy akármelyik megálló toalettje, de mindennek van határa! Szégyellje magát a NARANCSlevet fogyasztó buszsofőr! Remélem színt vált, és elvörösödik.

Mindent az utolsó pillanatra hagyni, erről szól a szesszió, ezért kap különleges megnevezéseket, mint pl.: stresszió, depresszió, stb. Igazából, ha kicsit jobban témában lennénk évközben és a lustaságunk és a kényelmességünk nem hatalmasodna el felettünk, akkor nem lenne egy kisebb kínlódás. A három-négy hétig tartó aktiválás szellemi kimerültséggel és “krónikus alvászavarral” párosul, utóbbit a kávé és a stressz okozza.

Itt említeném meg, hogy nem mindenki szembesül a féléves lustaságának következményeivel. Akármennyire elképesztő, az egyetemi évek alatt természetes dolog a puskázás. Az, hogy az egyetemen saját magunkért tanulunk, a saját képzésünkön munkálkodunk, nem mindenkinek világos… egyszer… valamikor… talán visszahat, ha nem, akkor szerencse.

Aki marad a kávé-energiaital kombinációnál a ficujka-headset helyett, annak kitartást! (+egy egész vagány kis zene, amit, egy kedves imserősöm ajánlott. )
Nneka – Heartbeat (Chase & Status Remix) :

http://www.youtube.com/watch?v=uVuZWfWUb1c

Van akinek a céltalanságot, van akinek a célokkal kitűzött út teljesítését, van akinek a szeretett munka folytatását és van akinek semmit se jelent az új esztendő.

Januárban még szokatlan 2009 helyett 2010-et írni, de egy év alatt annyira belelendülünk, hogy észre sem vesszük, hogy milyen gyorsan telnek az évek…
Sokan úgy kezdik az évet, hogy újévi fogadalmakat tesznek, mintha dátumhoz kötött lenne, hogy mikor kerítünk sort egy elhatározásunk kivitelezéséhez. S ha jobban belegondolunk ez nem is olyan rossz dolog, mert lehet, hogy pont ez adja meg a kezdő lökést, ez az, amitől igazán beindul a gépezet. Mégis számomra ijesztő, hogy ennyire befolyással lehet az emberekre az évszám egy értékkel való növekedése.
Akárhogy is legyen, mindenkinek kívánom, hogy a puskapor legyen az újév, a fegyver csöve legyen az út, s a lövedék nem más, mint a személy, aki célba ér.

Kolozsvári egyetemistaként sokszor igénybe vettem, a Székelyudvarhelyről Budapestre induló buszjáratokat. Mint minden utazás, ez is, betekintést enged az utazók személyiségébe, felfigyelhetek különböző megnyilvánulásaikra… Legutóbb annyira ledöbbentem, hogy még most is, felháborodás helyett csak csodálkozni tudok és értetlenül teszem fel a kérdést..:tényleg van ilyen?

Az út átlagosan 4 órás.
A busz 30 százalékát Kolozsvárra tartó egyetemista tölti meg.
A két utas, akik a történet főszereplői, az üléssor másik oldalán, közvetlen mellettem ültek.
Az ablak mellett ülő férfi nem is ül, inkább gubbaszt, hisz fura testtartásának köszönhetően a púposság fogalmát teljesen kimeríti. Ami a korát illeti, az megtévesztő hisz, öregnek látszik, de valószínű az évek során erre az alkohol is rájátszott. Társa fiatalabbnak látszik, valószínűleg a simi-sapinak köszönhetően, ami röhejes külsőt kölcsönöz neki.

Külsejük megfigyelése nem történt volna meg, ha nem hívják fel magukra a figyelmet, ami akkor történt meg, amikor hangosan zenét kezdtek hallgatni hiperszuper telefonjukról. Körülbelül a második szám után elkezdtem nézni őket, hátha észreveszik magukat, hogy nem igazán a legkiválóbb ötlet másokat rákényszeríteni a zenehallgatásra. Kb. a negyedik szám után elkaptam az egyik tekintetét és óvatosan rákérdeztem, hogy nem-e hallgatná fülhallgatóval? Kérdésemre kérdés volt a válasz: Zavaaaaar? – első hozzám intézett szava után már láttam, hogy a férfi versenybe van a Világ legkisebb IQ-ja címért. Félve válaszoltam: Hááát, eléggé. Nem tudom, miért, de nem mondott semmit, csak az ablak mellett ülő barátjához kezdett mocskolódó szavakat intézni, mely nem csak rám volt érvényes, hanem az egész buszra, sőt más busztársaságok kiváló szolgálatait is kezdték ecsetelni. Ekkor beszólhattam volna, hogy akkor miért nem megy azzal, de nem láttam értelmét egy kisebb vita elkezdésének.

Mondanom sem kell, hogy a buszon ülők közül mindenki kifejezte mély felháborodását, hol egy csúnya nézéssel, hol egy finomabbacska beszólással. Ennek ellenére, a két `úriember` folytatta a zenehallgatást.
Körülbelül Ludasnál lehettünk, amikor egy egyetemista srác nem bírta tovább és kissé indulatosan, felszólalt az egész busz nevében, hogy most már legyen elég a hülyeségből… Ekkor a két ‘értelmes’ középkorú személy kikelt magából, felháborodva tették fel a kérdést, hogy miért is nem csinálhatnak azt, amit ők akarnak, ha már egyszer kifizették a buszjegy árát. Idézem a számomra szemkikerekedést okozó szavaikat: `Mi akár cigizhetnénk is a buszon háááááá s amúgy is a sofőr is rak zenét, úgy hogy hallgassál. `Valamit visszamorgott az egyetemista srác, érezte, hogy nincs esélye… A morgására csak annyi reakciót kapott, hogyha nem alszik el, akkor a bicskát felpróbálja.
Ekkor megnyugodtam kicsit, mégis lehet őket kategorizálni, éspedig abba a személyiség típusba tartoznak, ahol a határtalan retardáció keveredik az agresszióval.
Mondanom sem kell, hogy Kolozsvárig szolgáltatva volt a hangos zene, és gondolom egészen Budapestig is hallgathatták az utasok a manele műfaj legnépszerűbb számait.